Énekesek, Zenekarok

A Genesistől a szóló karrierig

2021-01-30 20:57:54

„Az egész a Mikulás hibája… Ha tipikus kisgyerekként nem csapnék elég ricsajt, hároméves koromban kapok egy műanyag játékdobot karácsonyra… Már ilyen kiskoromban sincsen kétségem felőle, milyen zseniális ez a játék”

Phil Collins

Egy terjedelmes életrajzi kötetben, amely a „Mindhalálig” címet viseli, a ma születésnapját ünneplő Phil Collins visszatekint életének sok-sok vicces, kevéssé kellemes vagy ütős élményére – őszinte, közvetlen, olykor érzelmes stílusban. Fantasztikus művész: énekesként és dobosként egyaránt.

Életem egyik legemlékezetesebb koncertje volt a budapesti koncertje. Nemcsak a varázslatos hangzás, a dalválasztások, a gyönyörű, tiszta éneklés volt felejthetetlen, hanem az a közvetlenség, ahogyan Phil Collins végigcsinálta az estét: mintha az otthonában lettünk volna, semmi sztárság, semmi allűr.

A 442 oldalas könyvből néhány részletről emlékezem csak meg, mindenkinek ajánlom az önéletrajz elolvasását, mert szórakoztatóan avat be bennünket a 60-as évek közepétől kezdve a pop-rock világába.

Számomra azok a részletek voltak igazán izgalmasak, az olyan kulisszatitkok, melyek Collins emberi oldalát villantják fel. Három ilyet idézek fel: a dobolást a híres stúdióban az Abbey Roadon, a Live Aid koncert kis melléfogásait, és a királyi családhoz fűződő kapcsolatát.

Dobolás az Abbey Roadon

A gátlásos, szárnyait bontogató dobost 1970-ben Ringo Starr sofőrje ajánlja be egy munkára. Nem tudja, hogy George Harrison post-Beatles albumán kellene az egyik számban ütősként közreműködnie. Phil Collins ekkor már jól dobol, de az ütősnek nem csupán ez a feladata, hanem mesterien kell játszania kongán, bongón, tamburinon és egyéb ütős hangszereken, melyben nem volt rutinja. A zenészek - köztük sem Harrison, sem Ringo nem adott instrukciókat, hogyan képzelik el az „Art of Dying” számban való közreműködését. Idegesen szívja el a cigiket egymás után, véresre üti a kezét, annyira igyekszik – minden visszajelzés nélkül. „Tucatnyi felvétel után még mindig nem kérnek rá, hogy játszam bármit is. Azt ütöm, amit odaillőnek gondolok.” A felvétel után sem jeleznek vissza, a 15 fontot postán kapja meg.  30 évig kétségek között hányódott, vajon egy másik változatra tértek-e át a lemezen vagy a rossz játéka miatt kirúgták?  Sőt George Harrison meg is viccelte azzal, hogy készített egy olyan felvételt, amiről Colllins azt hitte, hogy ő játszik, de direkt rosszul, egy másik ütős közreműködésével készült. Ma már értékeli a poénnak szánt kongás szalagot, és azt, hogy Harrison 7 hónappal halála előtt egy újrakevert, évfordulós kiadáshoz írt feljegyzéseket: „Nem emlékszem rá, de elvileg a kamasz Phil Collins is ott volt.”

Ringo Starr-ról megbecsüléssel emlékezik meg: „Az én szememben Ringo nagy dobos. Ebben az időben rendesen kapja az ívet, de én a mai napig úgy gondolom, hogy varázslatos dolgokat művelt.”

Live Aid memories (1985)

A kéthelyszínes Live Aid koncert az akkori idők mindmáig emlékezetes eseménye marad. Phil Collins, aki rendhagyóan mind a két helyszínen énekelt – saját szemszögéből kicsit bukásnak élte meg a fellépéseket. Bob Geldorf nagyszabású segélykoncertet szervezett. Robert Plant, a Led Zeppelin legendás énekese hívta fel, benne van-e, hogy Jimmy Page-gel együtt hármasban fellépjenek Philadephiában. Majd Sting rábeszélte, hogy a Wembleyben együtt énekeljenek 2-2 számot. De hogyan lehet egy napon két kontinensen fellépni? Hát, a Concorde segítségével. Először Stinggel Londonban, majd Philadelphiában fejezte be a napot. 1985. július 13-án 14 órakor Stinggel lépett fel. Két baki következik, melyeket soha nem felejt el: Az egyik, hogy Sting az „Every Breath…” szövegét Collins tudta nélkül átvariálta, így ő a rossz szöveget énekelte. A másik – a „kutyamelegben” az ujja lecsúszott a zongora billentyűjéről az „Against All Odds”-ban. „Az Every Breath szövegében támadt zűrzavar után így már végképp amatőrnek tűnik.” Az amerikai koncerten – meglepetésre – a volt Led Zeppelin tagok majdnem újra összeálltak, és így ő kicsit kívülállónak érezte magát, ami rontotta a produkciója minőségét. Ha az interneten megnézzük a felvételeket, számunkra ezek a kis bakik semmit nem vonnak le Phil Collins nagyságából. Az meg tényleg túlzás, amit a fejezet címének ad: „A Live Aid és a bukásában játszott szerepem.”

A birodalom szolgálatában

1981-től, amikor az MTV zenei csatorna elindult, Phil Collins és a Genesis rendszeresen felbukkant e tévécsatornán. „Mindeközben valamiért én leszek Károly és Diana házi muzsikusa.”Több születésnapi bulin lépett fel. Bár ekkortájt szólókarriere, a Genesis fellépései, sőt zenei producerkedése is jócskán kitöltötte napjait, Károly herceg jótékonysági szervezetének, a Prince’s Trustnak rendezvényein is sűrűn megjelent. Kicsit félt, hogy a birodalom lakájának fogják tekinteni, de „cimborám, Károly azt tanácsolja, hogy ne törődjek az áskálódókkal – de ha gondolom, csak szavamba kerül, ő pedig máris szól anyucinak, hogy adja ki a parancsot, és máris porba hull a fejük.” Egy születésnapi koncertet felidézve leírja Erzsébet királynővel való nem mindennapi találkozását: „Odalépek a királynőhöz és bemutatkozom neki. Úgy volna illendő, hogy az alattvaló megvárja, míg a királynő fordul oda hozzá. Ezenkívül „Your Highness”-nek szólítom „Your Majesty” helyett. Láthatólag egyik baklövésem sem zavarja különösebben, meglehetősen barátságos velem, és a fia barátjának nevez, ami elmondhatatlanul legyezgeti hiúságomat.”

És még két jelenet, amit kevesen képzelnek csak el a királynőről: A partyt elhagyván Collins meglátja, hogy a királynő és Fülöp herceg rock and rollozik,” a „Rock Around the Clock”-ra ropják.” Az is a királynő fesztelen viselkedését dicséri, hogy hajnali fél kettőkor a zenészek reggelijének felszolgálásakor „a fiúk kolbásszal és babbal teli tányérjukat szorongatva ülőhelyet keresnek. Megláttak három üres széket, ahová le is telepednek – majd észreveszik, hogy a negyediken őfelsége II. Erzsébet foglal helyet. Üljenek csak le! – parancsolja, és közösen elfogyasztanak egy kiadós angol reggelit.”

Csak remélni lehet, hogy Phil Collins betegségei lehetővé teszik, hogy fellépjen még, és ha dobolásával nem is, de hangjával és kifejező előadásával még sokáig gyönyörködtet bennünket. Boldog születésnapot, Phil Collins!

És íme a számára kínos félreütés, ami semmit nem von le zenes nagyságából:


 


 

DrKónya Judit


Sixties.hu