„Ha folytatni akarjátok az igazságtalanságokat, akkor Isten zene nélkül hagy”
Cassiodorus
Ez az idézet tükrözte Ennio Morricone etikai hozzáállását egész életében, a zenén keresztül megjeleníthető emberség kifejezéséhez.
A Koltai Lajos, Oscar díjas operatőr által „matematika-fizika tanáros”-nak nevezett külső zárkózott, a zenének és családjának élő művészt takar, aki sztár-allűrök nélkül élt és alkotott. Alig lehet összeszámolni szerzeményeit. Elsősorban világhírű filmzenéket írt, 550 darabot (!) pl. „Egy maréknyi dollárért”, „Pár dollárral többért”, „A Jó, a Rossz és a Csúf”, „Volt egyszer egy Vadnyugat”, „A profi”, „Volt egyszer egy Amerika”, „Polip”, „A misszió”, „Aki legyőzte Al Caponét”, „Az óceánjáró zongorista legendája”, „A lator”. De ő írta Koltai Lajos „Sorstalanság”-ához is a zenét.
Filmzenei munkássága mellett több mint száz klasszikus zeneművet komponált, 2015-ben misét írt Ferenc pápa tiszteletére, de ő írta az 1978-as labdarúgó-világbajnokság hivatalos himnuszát is, emlékezetes volt az is, amikor a Pet Shop Boys-szal dolgozott. Az meg igazán meglepő, hogy egy heavy metal zenekar, a Metallica minden egyes koncertjét Morricone „The Ecstasy of Gold” c. szerzeményével nyitja meg.
Szerénységét mutatja, hogy amikor megkérdezték tőle, hogyan születik ennyi ihlete a szebbnél-szebb kompozíciókhoz, így válaszolt:
„Az ihletről valóban az a véleményem, hogy túlmisztifikálják a jelentőségét. A zeneszerzés, a megfelelő hangzás elérése kemény munka eredménye.”
Nézzük meg kicsit közelebbről, ki is volt a néhány hete elhunyt zeneszerző?
Egy tősgyökeres olasz muzsikusra gondoljunk, aki bár Beverly Hillsben is lakhatott volna, egész életében hazájában élt. Rómában született, apja trombitásként szórakoztatta éjszakai bárok közönségét. A kis Ennio már 6 évesen komponált, és trombitázni tanult. Kamasz korában néhányszor apját is helyettesítette a fellépésekkor. A Santa Cecília Konzervatóriumban trombitázni tanult, de a zeneszerzés nagyon vonzotta. 1947-ben már elmondhatta magáról, hogy színházi szerző, bár ezt megelőzően is írt slágereket.
Osztálytársa, Sergio Leone, kiváló olasz filmrendező elsőként az „Egy maréknyi dollárért” c. western filmhez kérte fel zeneírásra. Számos nagysikerű filmben volt Leone alkotótársa. Mindnyájunk kedvence a „Volt egyszer egy vadnyugat” és „ A Jó, a Rossz és a Csúf” fülbemászó dallamai, de az én legkedvesebb zeném tőle „A profi” muzsikája, talán Belmondo játéka miatt is.
Bár 5 alkalommal jelölték Oscar díjra, azt az „Aljas nyolcas” c. film zenéjére kapta meg 2016-ban, bár kapott egy életmű Oscart korábban (2007-ben). Természetesen Golden Globe és Grammy díjakat, és számos alkalommal BAFTA-, Cézár-, Európai Film díjakat, Ezüst Szalag díjakat is magáénak tudhat.
Nagyon érdekes interjút adott a HIT Rádiónak Koltai Lajos, amikor is Morriconeval való szívélyes, baráti kapcsolatáról emlékezett meg. Először a „Malena” c. filmben dolgoztak együtt, majd az „Óceánjáró zongorista” következett, és legvégül a „Sorstalanság” c. film zeneszerzésére kérte fel Koltai Lajos a mestert, aki boldogan elvállalta. A „Malena” közös alkotásakor így aposztrofálta Morricone a közös munkát: „Mi vagyunk a vizualitása a filmnek.” Ez Koltai szerint annyit jelent, hogy a kameramozgást az ő zenéje vezényelte. Nem szokványos alkotói módszer jellemezte, bizonyos jelentekhez előre megírta a zenét, legtöbbször az asztalnál fejben, és nem a zongoránál keletkeztek a dallamok. Szerény embernek ismerte meg, aki boldogan élt haláláig feleségével és négy gyermekével. Otthon szeretett alkotni a római Victor Emanuelle emlékmű közelében volt a lakása. Itt keresték fel a rendezők, operatőrök. Nem szeretett repülni, és kommunikálni sem igazán, mert angolul nem tanult meg, így tolmács segítségével lehetett kapcsolatot teremteni vele. Egy mániája volt: a sakk, Lékó Péterrel és Polgár Judittal is játszott. A „Sorstalanság”-hoz írt zeneszerzés előtt elolvasta olaszul a Kertész regényt, és sokat faggatta Koltait Kertész Imréről. Megbeszélte Koltaival, hogy milyen hangszerekben gondolkozik, fontosnak tartotta, hogy csak olyan zenét szerezzen, ami azt szolgálja, akivel együtt dolgozik.
Nagyon szeretett koncertezni, mert érdekelte a zene közvetlen hatása a hallgatóságra, anélkül, hogy a filmet egyidejűleg élveznék. Többször járt Budapesten is, nagy sikerű koncerteket adva. Vezényelte a Győri Filmharmonikus Zenekart, és 40 alkalommal szerepelt együtt a Kodály Kórussal.
Nagy formátumú művész volt, akinek romantikusba hajló muzsikája nagyon sokáig életünk része marad.
Búcsúzzunk a legendától egy csodálatos cselló-művész, Hauser által megszólaltatott darabokkal: