Stresszoldás

Hogyan éljük túl a járványt depresszió nélkül?

2020-11-14 10:42:43

"minden járvány ellenszere (...) a tisztaság"

Hindi Szabó Sándor

Mivel a mi életünkben, de még szüleink életében sem szembesültünk ilyen méretű világjárvánnyal – sokan depresszió közeli állapotba kerülnek a bizonytalanságtól, a betegség miatti vagy a gazdasági hatásoktól való félelemtől és a bezártságtól. Két jellemző tábor van: az egyik tanácstalanul tépelődik, a másik elbagatellizálja a helyzetet. Ki sem látszunk a rémisztő hírekből és a megnyugtatásra szánt fél-információkból. Annyira megijedünk, hogy nem fordítunk kellő gondot sem az előírások betartására, sem az immunerősítésre. Nemcsak testileg, de lelkileg is meg kell erősödnünk, hogy együtt tudjunk élni a betolakodókkal, mert azok nem tűnnek el életünkből még az oltás ellenére sem. Az emberiség évszázadokon keresztül élt át hasonló, vagy ennél sokkal nagyobb pandémiákat pl. a pestis vagy a spanyolnátha.

Utánaeredtem, hogy miként élték meg és élték túl a korábbi retteneteket a világban, és rá kell eszmélnünk, hogy az évszázados félelmek belénk vannak kódolva.

Az MTA Géra Eleonóra történész-levéltárost kérte fel, hogy kutassa, „hogyan reagáltak elődeink azokban az évszázadokban, amikor a járványok kiváltó okairól és az ellenük való hatékony fellépés eszközeiről sokkal kevesebbet tudtak, mint napjainkban?” (mta.hu/tudomany_hirei/jarvanyok es kovetkezmenyeik)

Kosztolányi Esti Kornélja az újságok gyászjelentéseit bújta az 1918-as spanyol nátha idején, melyek szerint a járvány tetőfokán 178 halálesetről emlékeztek meg. A spanyol nátháról egy svájci orvos téves megítélése miatt ( „nem más, mint tüdőpestis”) rettenetesen féltek.

A rettegett pestis

1348-tól kezdve – közel 400 éven át! – élte át Európa a pestis borzalmait, mely a lakosság 30%-át (!) elvitte. A pestis ellen igazából egy módszert ismertek: az elkülönítést. A Rákóczi szabadságharc utolsó éveiben a fertőzött területek őrzését a katonaságra bízták, a település irányítását katonai vezetéssel vegyes bizottságokra bízták. Központi irányelvekkel vezényelt a bécsi udvar, de a háborús viszonyok miatt igazi sikert ez nem jelentett, kb. 400.000 ember vesztette életét.

A félelem és engedetlenség

A lakosság félelemben élt, a gyász, az éhezés, a mozgáskorlátozás, a házkutatás a betegek után – felkorbácsolta az indulatokat: kövekkel dobálták meg a pestisdoktorokat és a járványbiztosokat. A Gellért hegy üregeibe rejtették el értékeiket, a sötétség leple alatt tüzelőt loptak, csónakokat és bútorokat tüzeltek el, hogy ne fázzanak. „A zárlat alá vett Tabán lakosai éjszakánként titkon vízre szálltak, és a ráckevei – ugyancsak pestisfertőzött . rácokkal üzleteltek, legtöbbször bort, pálinkát vittek feketén eladni.” Korabeli feljegyzésekből az is megtudható, hogy a magasabb társadalmi állásúak is lázadoztak: egy városi tanácsos neje ütlegelni kezdte az őröket, és bár a mulatozás, italozás, összejövetelek tiltva voltak – „egy tanácsosné és egy nemes polgár a nejével együtt többször lementek a lezárt Tabánba enni-inni.A Vizivárosiak és a Várban lakó polgárok egy része rendszeresen kiszökött az országúti városrészbe, ahol présházakban törzshelyeket alakítottak ki maguknak.” A városi tanács pénzbírsággal és lakóhelyükről való kizárással fenyegette ezeket a személyeket.

Pénztelenség, éhínség, elvándorlás

„1709 és 1712 között Buda városának egyes részei vagy az egésze három alkalommal került hossz hónapokra zárlat alá.” Buda gazdasági nehézségekkel küzdött – a gyógyfürdők, fogadók, kocsmák bezárása, a kereskedelmi kapcsolatok megszakadása, a híre borvidék szőlőművelésének elmaradása miatt. Bezzeg Pestet elkerülte a pestis, ott városi sokadalmakat, vásárokat tartottak, pezsgett az élet! A szegények kunyhóit, a védekezés nevében felgyújtották, az ingyenes gyógyítás mellett a kórházból való távozáskor kapott „tiszta ruhát” árát le kellett dolgozniuk. Így a földönfutóvá vált családok elvándoroltak.

Az élet élni akar

A megözvegyültek, a magukra maradt lányok támogatásra szorultak. Emiatt megnövekedett az esküvők száma. „Ezekben az időkben hajlamosak voltak felrúgni a párkeresés egyébként szigorú normáit, elhalványultak a társadalmi, vagyoni és életkorbeli különbségek.” A közösségekben összetartottak az emberek: a beteg, a megélhetési nehézségekkel küzdő vagy árva számíthatott segítségre. A városba érkező idegenekkel szemben viszont nagy volt a bizalmatlanság. A gyanús eseteket, ha idegen betegedett vagy halt meg, „azonnal jelentették, felkutattak mindenkit, aki érintkezett a beteggel, rekonstruálták utolsó napjait, orvosi konzílium vizsgálta ki az esetet, amiről azután jelentettek a hatóságoknak.”

A védekezési protokoll

Az előírások legyen az pestis, kolera vagy spanyol nátha – hasonlóak voltak. A védőöltözetek – a hosszú köpeny, csizma, kesztyű, az arcot és szemet (!) eltakaró, csőrszerű maszk nem volt még olyan védőerejű, mint a ma használatos eszközök, de fontos lőrelépés volt használatuk. Érdekes előírások: a pénzt ecetes vízben áztatták vagy hevítették. A betegszobát, a leveleket és iratokat füstölték. „A kolera baktériumának felfedezése előtt már bizonyították, hogy ezt a betegséget az emberi ürülék és a szennyezett ivóvíz terjeszti.” Budapesten 1872-ben a kolerajárvány után kezdték el az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítését, (és még 100 évre rá is voltak olyan helyek Budapesten, ahol ez még nem valósult meg.) Megindult a lakosság széleskörű felvilágosítása is.

Egy szokásos következmény: a távolságtartás

Ha nem is volt elrendelve mindig a karantén pl. a spanyol nátha idején Magyarországon, de a távolságtartást az emberek természetes eszköznek tartották, kivárásra rendezkedtek be családjukkal, kerülve az ismerősökkel és az idegenekkel való találkozást.

Géra Eleonóra szemléletesen írja le a járványok idején tanúsított emberi magatartások jellemzőit, melyek nem sokban térnek el a ma emberének viselkedésétől.

Azt azonban jó látni, hogy csak idő kérdése és minden pandémián felül lehet kerekedni. A kérdés mindig az, hogy mekkora áldozatokkal. Az a szerencsénk, hogy lehetőségünk van immunrendszert erősíteni, jobbak már a higiéniai körülményeink, és vannak hatékony módszereink is arra, hogy lelkünket ápolva ne essünk depresszióba. Talán csak a türelmünk végesebb, amin viszont magunknak kell változtatnunk.

Gyarapítsuk hát a felelősen gondolkodók táborát!

Az alábbi „tízparancsolat” segíthet:

1.Tartsuk be következetesen a higiénés előírásokat és tartassuk be gyermekeinkkel is!

2.Védjük immunrendszerünket erre alkalmas élelmiszerek fogyasztásával és/vagy táplálékkiegészítőkkel, vitaminokkal!

3.Mozogjunk rendszeresen, lehetőleg friss levegőn!

4.Tanuljunk meg relaxálni, belülre figyelni, szabályosan lélegezni!

5.Fordítsunk gondot alvásunkra, hiszen ez a jó immunrendszerhez elengedhetetlen!

6.Keressünk valamilyen vidám elfoglaltságot pl. készüljünk teljes szívvel az Adventre és a karácsonyi ünnepekre!

7.Tegyünk meg mindent a COVID19 lefolyását súlyosító betegségek elkerülésére! Megelőzés, megelőzés, megelőzés!!!

8.Ha már kialakult krónikus betegségünk, legyünk fokozottan óvatosak a közösségbe menetelkor, kérjünk inkább segítséget!

9.Segítsünk másoknak lelki támasz nyújtásával!

10.Írjuk tele a 2021-es naptárunkat konkrét, megvalósítható célokkal!

Ez a két kis csibész őrangyal vigyázzon ránk:


őrangyal, pandémia, pszichológia járványhelyzetben 


 

DrKónya Judit



Tisztelt Felhasználó!

Hozzászólás írásához kérjük, jelentkezzen be!



A cikk kommentjei

Sixties.hu