„A titok a természetességben rejlik. Ha megpróbálsz valaki más lenni, elveszíted azt, ami igazán különlegessé tesz”
Monica Vitti
Az olasz filmek hatalmas állócsillagai - Lollobrigida, Loren, Cardinale - mellett manapság kevés szó esik egy igazi, vérbeli kaméleon színésznőről, Monica Vittiről, aki két ellentétes dolog, a nagyvárosi elidegenedett életérzés és a fergeteges komédia megjelenítésének mestere. Különleges vonzerővel rendelkezett, ami felejthetetlenné tette.
A felejtésre ítélt gyerekkor
Monica Vitti Maria Luisa Ceciarelli néven egy római minisztériumi főtisztviselő családjába született 1931. november 3-án. Szülei szeretetet nem mutató, rigorózus emberek voltak, akiknek konzervatizmusa szinte lebénította a szabadságra és szeretetre vágyó lányt. "A két bátyám jelentette a szabadságot és a hatalmat, én a tehetetlenség és az elszigeteltség voltam" - nyilatkozta. 14 éves kora körül már az öngyilkosság is foglalkoztatta. Ettől az mentette meg, hogy iskolájában egy színdarabban egy 45 éves anyát alakítva zajos sikert aratott. Ez hozta meg az áttörést: elhatározta, hogy szülei akaratával szembe menve titokban jelentkezik a Színművészeti Akadémiára. Megtudván ezt, szülei és testvérei elfordultak tőle és az USA-ba emigráltak. Soha többé nem rendeződött családi kapcsolatuk.
A főiskolán rendkívül tehetségesnek tartották, egyedüliként az osztályban bíbordiplomával végzett. Tanulmányai befejeztével komoly színházi szerepeket kapott: Játszotta Nyinát Csehov Sirályában és Maggie-t Miller Bűnbeesés után c. drámájában.
Hogyan lett Maria Liusa Ceciarelliből Monica Vitti?
Nevét 1954-ben változtatta meg nemcsak annak hosszúsága miatt, hanem azért is, mert családjától végleg el akart szakadni. Kicsit elllentmondásosan anyja leánykori nevének, a Vittiglia-nak az első szótagját választva lett Vitti. A keresztnévet egy könyvben olvasott, független és határozott hősnő ihlette. Az új név új identitást jelentett: a gátlásos lányból magabiztos, ragyogó nőt varázsolt.
Antonioni, a megmentő
A híres rendező egy szerep szinkronizálása közben figyelt fel a fátyolos hangú, sajátos szépségű és stílusú lányra. Antonioni nemcsak felfedezője, támogatója, de szerelme is lett tíz éven át. Vitti átütő erővel formálta meg Antonioni neurotikus, helyüket kereső, magányos, intellektuális nőalakjait négy filmben. A Kaland (1960) már világhírűvé tette Vittit, majd az Éjszaka (1961), a Napfogyatkozás (1962) és a Vörös sivatag (1964) követte a sikerszériát.
Kapcsolatuk során Antonioni nemcsak rendezőként isntruálta Vittit, de inspirálta Vitti belső bizonytalansága és a gyermekkori traumái, így ezek is szerepet kaptak a forgatókönyvek megírásakor.
A munka és magánélet terén szoros együttlét egy idő után elfáradt, fojtogatóvá vált, így barátként megmaradva ugyan, de szétváltak útjaik.
Antonioni barátja, Mario Monicelli nagyon kedvelte Vitti művészetét, de megismerve vidám habitusát és temperamentumát, túlságosan beszorítva látta őt a neurotikus karakterekbe. Javaslatára Vitti óriási váltásba kezdett: áttért a feszabadult humorú, vígjátéki szerepekre.
Az olasz vígjátékok koronázatlan királynője
Monicelli nagy lehetőséget adott Vittinek, amikor rábizta a "Lány pisztollyal" (1968) főszerepét. Ebben megmutathatta komikai vénáját, és bezsebelhette alakításáért az első Donatello díjat.
Az én kedvenc filmem az "Éjszaka indul útjára a gyönyör", mely igazi vérbeli komédia, igazi olasz életérzéssel. Ma már a "Píszí" jegyében találhatnának kivetnivalót a nők kezelését illetően, de ahogy Vitti komédiázik, az utánozhatatlan és vitathatatlanul fergeteges.
Mi a titka Vittinek?
Az önirónia, az esendőség, az intellektuális humor, és az, hogy nem félt csúnyának mutatkozni a filmvásznon. Rekedtes hangja a sajátosan pattogó olasz párbeszédek során külön humorforrássá vált.
Vitti a "Lány pisztollyal" után további jobbnál jobb vígjátékokban szerepelt, és teljesen hátat fordított Antonioni intellektuális világának.
Roberto Russo - közös munka és hűséges társ
Russo strandfotósként dolgozott különböző filmforgatásokban, így pl. a Narancsízű kacsa (1975) c. filmben, ahol berobbant az életébe a 16 évvel idősebb, Monica Vitti, először még csak szakmai ismeretségként.
1983-ban Russo első játékfilmjét, a "Flört"-öt kifejezetten már Vitti főszereplésével rendezte meg, amiért Donatello díjat kapott, Vitti pedig a Berlini Filmfesztivál Ezüst medve díját. Még két filmben dolgoztak később együtt. Szerelmük is a "Flört" alatt kezdődött, és Vitti 2022-ben bekövetkezett haláláig tartott.
Russo odaadással otthon ápolta hivatásos ápolók segítségével feleségét 20 éven át, mert Vitti a 2000-es évektől Levy sejtes demenciában szenvedett. Russo feladta karrierjét is, és szigorúan ügyelt arra, hogy Vitti méltósága ne sérüljön, semmilyen méltatlan fotó vagy információ ne kerüljön nyilvánosságra. Russo 2025-ben 77 évesen hunyt el.
A pályatársak emlékezései
A szakmájában és magánéletében is közvetlen, szellemes, melegszívű emberről - a HVG segítségével - összegyűjtöttünk néhány méltatást.
Antonioni szerint Vitti jelenléte formálta a filmek atmoszféráját. Úgy vélte Vitti arca egy olyan üres vászon volt, amelyre a modern kor összes szorongását fel lehetett festeni.
Mario Monicelli azt mondta, róla, hogy Vittiben egy elfojtott vulkán lakozott. Csodálta, hogy gyönyörű nőként nem félt nevetségessé válni a vásznon.
Alberto Sordi, legkedvesebb vígjátéki partnere szerint Vitti volt az egyetlen nő, akivel úgy lehetett improvizálni és komédiázni, mint a legjobb férfi kollégáival. Zseniális ritmusérzékét és humorát tartotta a legtöbbre.
Sophia Loren úgy emlékezett rá, mint egy nagyszerű színésznőre, kivételes barátra és az olasz mozi pótolhatatlan ikonjára.
Emlékezzünk meg hát mi is 95. születésnapján a kétarcú művész-zseniről, aki mindörökre a filmművészet állócsillaga marad!