„Az igazi boldogság az, ha kihozod magadból a legtöbbet, a gazdagság csak a külsőségek gyarapítása.”
Rosemunde Pilcher
Néhány hónappal ezelőtt, esti távirányító kapcsolgatások közepette leragadtam egy romantikus sorozatnál, amely nem hosszútávra, csupán néhány estére rendezte át az életemet: Rosemunde Pilcher: "Kagylókeresők" c. nagyívű, családi drámája kötött le néhány órára, Vanessa Redgrave varázslatos játékával.
Pilcher neve már ismert volt számomra, de kicsit ódivatúnak tartottam. A film egyrészt arra ösztönzött, hogy utánanézzek az írónő életének, másrészt arra, hogy -szégyen-szemre - csak most, a film megnézése után olvassak regényei közül.
Születésnapján emlékezzünk meg róla, hiszen a XX. század egyik jelentős írójával ismerkedhetünk meg, akinek a műveit a kritika az IMDb szerint "anti-romantikus regényként jellemezte, mivel történeteiben giccs helyett nagy hangsúlyt fektetett a realizmusra, a családi konfliktusokra, a gyászra, az emberi kapcsolatok nehézségeire, és a mindennnapi élet apró örömeire."
Fiatalkora
A dél-nyugat angliai Cornwallban egy tradicionális, jómódú családban született, Rosemunde Scott néven. Apja az indiai gyarmati igazgatásban dolgozott, Burmában. Többnyire anyja nevelte nővérével együtt Cornwallban. Vidéki magányban, egy gyönyörű házban cseperedett fel, ahol nagyon szép gyermekkora volt. A gyerekkori emlékek regényeiben jelennek meg, pl. az Otthon címűben, mert életrajzi mű nem született életéről. A csodálatos cornwalli táj nagyon sok írásában visszaköszön.
Klasszikus magániskolákban tanult, majd egy neves titkárnőképzőben sajátította el a gyors- és gépírást. Ez nagy hasznára vált, mert a II. világháború alatt a brit Női Királyi Tengerészeti Szolgálatnál (WRENS) kamatozhatta ismereteit. Sri Lankán is szolgált, nőtársaival rejtjelezett táviratokat, rádióüzeneteket fogadtak és továbbítottak, írnoki munkát végeztek, sőt nehéz technikai feladatokat is megoldottak.
Ahogy Agatha Christie az első világháborúban vagy akár II. Erzsébet királynő a II. világháborúban hazafias kötelességének érezte, hogy önkéntes munkával segítse a hazáját. Bár a nők a harci cselekményekben nem vehettek részt, de jelenlétük és szakértelmük felszabadította a férfiakat a fronvonalbeli harcra.
1946. - házasság Skóciában
1946. december 7-én feleségül ment Graham Pilcherhez, egy háborús hőshöz, majd textilipari vezetőhöz. Dundee-be költöztek, két lányuk és két fiuk született. Mindennapi vidéki nagypolgári életet éltek, barátaik a helyi földbirtokosok, katonatisztek, textilipari üzletemberek voltak. Rosamunde legjobban saját családja körében szeretett lenni: 4 gyermekével, majd 14 unokájával szoros, szerető viszonyt ápolt. Imádta vendégül látni a népes családot és baráait is karácsonykor és az ünnepekkor.
De mielőtt arra gondolnánk, hogy Pilcher beleszürkült az egyhangú vidéki életbe, el kell mondanunk, hogy gyakran járt Londonban, ahol társasági összejöveteleken és a Ritz-ben délutáni teapartikon vett részt. Ezek a kifinomult társasági események olyan személyekkel ismertették meg, akik mint karakterek megjelentek később regényei lapjain.
A mély és stabil családi és baráti kapcsolatok átszövik írásait is. Rosamunde szivacsként gyűjtötte magába környezetének történéseit, részletesen megfigyelve a személyek karakteres jellemzőit. Így regényei szereplői hús-vér emberek gyarló és nemes tulajdonságokkal, semmi esetre sem papírmasé figurák.
Hogyan lett író?
Már 7 évesen is írt történeteket saját szórakoztatására. Pályája kezdetét 1949-re tehetjük, amikortól Jane Fraser álnéven rövid szerelmes novellákat és kisregényeket írt a Hills and Boon kiadónak. Saját név alatt csak 1955-től alkotott.
Egészen 1987-ig, 63 éves koráig, nem volt igazán sikeres, de az akkor megjelent Kagylókeresők-kel berobbant a világhírnévbe, bestsellerré vált a könyv, 10 millió példányban adták el. Ettől kezdve szárnyalni kezdett írói karrierje. Ezután három, igazán kiemelkedő regénnyel lepte meg olvasóit: 1990-ben a "Szeptember", 1995-ben az "Otthon", majd az utolsó, 2000-ben a"Téli napforduló" jelent meg.
És mi kellett még a tartós világsikerhez?
Nem más, mint a német köztelevízió, a ZDF több, mint 100 részes novella, és regény adaptációja, mely parádés szereposztással, mágnesként vonzotta a nézőket. A filmek sikeréhez az is hozzájárult. hogy a történetek az eredeti cornwalli és skót tájakon játszódnak.
Ki hinné, hogy a Pilcher könyvek és filmek hatására Cornwall igazi turisztikai látványosság lett. 2002-ben Brit Turisztikai díjjal is kitüntették az írónőt, az irodalmi munkásságának elismeréséül kapott OBE ( Brit Birodalom rendje) kitüntetés mellett.
Hogyan került Pilchertől a megfilmesítés a ZDF-hez?
A port.hu felderítette: 1990-ben a ZDF vasárnapi főműsoridejére keresett olyan filmeket, melyek "érzelmes kikapcsolódást és látványos, vizuális menekülést jelentenek a mindennapokból." Pilcher ekkor már világszerte ismert volt, így egy produkciós cégen keresztül tárgyaltak Picherrel a megfilmesítésről. A nehézséget az okozta, hogy a helyi nemesek először vonakodtak filmstábokat beengedni kastélyaikba, de végül kötélnek álltak.
A turpisság ezután jön! Pilcher 40 regényt és novellát adott át megfilmesítésre, de engedélyezte, hogy stílusában és szereplőivel további forgatókönyvek készüljenek. Végül 170 epizódból álló mega-gyűjtemény állt elő, ami igen bonyolulttá teszi, hogy kinyomozzuk, mely művek alkotója Pilcher és melyeké nem.
Vajon miért a németek Pilcher legnagyobb rajongói?
Ezt a német néplélekben az u. Sehnsucht-ban ( Vágyakozás egy idilli, távoli táj iránt) kereshetjük. A The Guardian megfejtette: a nosztalgikus angol tájak az emberi lélek kivetülései: " a viharos tenger a belső konfliktusokat, a napfényben úszó rétek a megbékélést, a hatalmas, nyitott terek pedig a szabadságvágyat szimbolizálják."
MIndegy is: legyen az német vagy bármilyen más nemzetiségű, az emberek szeretnek elmenekülni a mindennapok olykor sivár, problémákkal, szorongásokkal teli világából. Rosemunde Pilcher igényes művei kiválóan alkalmasak erre. Emlékezzünk rá szeretettel és megbecsüléssel!
Egy másik adaptáció a Kagylókeresőkből, Angela Lansburyvel: