"Az óvatosság még senkinek sem használt. Néha muszáj kockáztatni, merészen lépni. Nagy fába vágni a fejszénket"
Agatha Christie
Milyen igaz! A ma születésnapos Agatha Christie pontosan ezt tette. Belevágott egy olyan szakmába, amit addig csak férfiak műveltek. És a világ legolvasottabb írója lett: 80 regénye 44 nyelven, 2 milliárd példányban kelt el. Igazi Guiness rekorder!
Agatha Christie: "Életem" c. olvasmányos életrajzi művével időutazzunk a brit birodalom fénykorának végére, amikor még a viktoriánus prüdéria és a szigorú illemtan dívott! De amint majd látni fogjuk, a gazdagabbak élete korántsem volt unalmas.
Azok a boldog gyerekévek!
Agatha Christie 1890. szeptember 15-én Torquayben, egy kellemes, angol tengerparti nyaralóhelyen született - a boldog gyermekkor ígéretével és valóságában, egy általa "kellemesen jómódú"-nak nevezett családban. Szülei kiegyensúlyozott, egymással boldogságban élő emberek voltak. Apja örökségéből tartotta el családját, nagylelkű, humoros embernek ismerték. Anyja erősebb személyiséggel, szégyenlősséggel és melankoliával párosuló egyéniségű, érdekes, titokzatos nő volt. Agathanak egy jóval idősebb bátyja és egy nővére volt.
Nagyon élénk fantáziájú gyerek volt, képzelt cicáival fantasztikus történetekkel szórakoztatta magát.Ezt a képességét a sok történetet mesélő édesanyjától örökölte. Már 5 évesen megtanult magától olvasni, sőt írni és számolni is. Bár az akkori divat szerint 8 éves kor előtt nem engedték, hogy a gyermekolvasással rongálja a szemét és az agyát.
A "kis lassúság" - mondták róla, lassú reagálása és rossz szóbeli kifejezőképessége miatt. A társalgás sosem volt erőssége. "Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy író lettem" - nyilatkozta. Több helyen járt iskolába, anyja mindig a legjobbat próbálta kiválasztani neki. Legszívesebben a zenei tanulmányait szerette Párizsban. Jól zongorázott és énekelt. Még Tosca imáját is megtanulta. A zongoraművésszé válásához - mestere szerint - hiányzott a temperamentum, sikeres operaénekessé pedig hangjának nem kellő erőssége miatt nem válhatott. A visszautasítás egyik esetben sem keserítette el.
Hogyan lett krimiíró?
Nővére ajánlására elolvasta Gaston Leroux:" A sárga szoba titka" c. detektívregényét, mely nagy hatással volt rá, és nővérével fogadást kötött, hogy egyszer ő is ír hasonlót. És ez az I. világháború alatt megvalósult, amikor önkéntes patikussegédként dolgozott. Saját szórakoztatására morfondírozott egy krimi megírásán, melyben a mérgeknek szánt szerepet.
De ki legyen a detektív? A közelükben élő belga menekültekből választotta ki nemzetiségét és pedáns, feltűnően ápolt figuráját. A Hercules név nagyon tetszett neki, így Hercule lett a keresztneve, vezetékneve pedig "talán újságban vagy cégtáblán "látott név, a Poirot lett. A történet két főszereplője egy feketeszakállas férfi és elhidegült, szép felesége. "A titokzatos styles-i eset" csak több évi próbálkozás után jelent meg a Bodlay Head kiadónál, ahol további 5 könyv megírására szerződtették.
"Komplett amatőr voltam, a profizmus legcsekélyebb jelen vagy nyoma nélkül - az írást kizárólag szórakozásnak tekintettem."
25 fontot kapott a 2000 példányban megjelent könyvért. Ezt követte a "Titokzatos ellenfél" és az "Ijedt szemű lány", majd újabb könyvek, melyek közül volt, ami sorozatként már 500 fontot hozott a konyhára (A Mill ház titka).
És mikor jött Miss Marple a képbe?
Az Ackroyd gyilkosság írásakor nagyanyja ealingi barátnőiről mintázta Miss Jane Marple alakját, aki 65-70 évesen "született meg" az írónő képzeletében, felruházva azzal a különös dolgokat megérző vagy előrelátó tulajdonsággal, ami nagyanyját is jellemezte. Utána még 7 műben jelent meg a vénkisasszony nyomozó.
Mi az, ami hajtotta egy-egy detektív történet megírásakor?
"A detektívtörténet megírásakor egy sajátos szenvedély, az ártatlanok megmentésének szándéka hajtja az írót, mert az ártatlanság számít, nem a bűnösség. Íróként el tudok tekinteni a gyilkosok megítélésétől, és hajlamos vagyok azt hinni, hogy ilyennek születtek, náluk ez valamiylen születési rendellenesség, ami miatt sajnálnunk kell őket - kíméletet azonban nem érdemelnek."
Magánélete
Nem mondhatnánk unalmasnak! Fiatalon bálok, flörtök, elutasított kérők, felbontott eljegyzés, majd két házasságkötés, számos barátság - változatos, stabilnak mondható élet, mely megfelelt az akkori társalami konvencióknak. Első férjével, Archie Christievel, - aki ezredes volt a légierőnél, majd bankárkodott a Cityben, - boldog életet élt, kislányukkal együtt, de egyszer a férj váratlanul bejelentette, hogy már mást szeret. Archie-t ma már nárcisztikusnak mondanánk, ez a mondata mindent elárul róla: "Egyszer régen már közöltem veled, hogy nem bírom, ha valaki beteg vagy boldogtalan, mert az tönkretesz engem." Ez a mondat akkor hangzott el, amikor Agatha édesanyja halála után egyedül birkózott meg a gyász közepette anyja házának kipakolásával, miközben férje Spanyolországban golfozott. Agatha egy évig még visszavárta férjét, de utána elváltak.
Második férjével, egy neves régésszel, kalandos 46 év jutott neki osztályrészül. Még Agatha régészkedett vele Irakban és Szíriában, sőt a helyi középiskolában, Moszulban megtanulta a méretarányos kicsinyítést, hogy férje kutatásának dokumentálását segítse. "Így éltünk Mezopotámiában" címmel könyvet is írt az ott eltöltött boldog és sikeres évekről 1930-38 között. Ekkortájt vált a krimiírás Agatha számára foglalkozássá és kicsit megszokottá is. Mary Westmacott írói álnéven írt egy "rendes" regényt is, "Az óriás kenyerét", majd a "Befejezetlen portrét". Magát próbára téve színpadra átírta a "Hétvégi gyilkosságot". Felsorolni is nehéz, hány könyv látott még tőle napvilágot!
A cikket érdemes Christie krimiírásról vallott gondolataival zárni.
Mi kell a jó krimiíráshoz?
Lebilincselő sztori, megfigyelőképesség, jó memória, fantázia, gördülékeny történetmesélés, könnyed, természetes dialógusok, magukra hagyva a szereplőket, nem a szájukba adva az író által fontosnak tartott gondolatokat. Ezt mind tudta Agatha Christie!
És még egy fontosnak tartott dolog: a terjedelem.
"... szerintem egy jó detektívtörténet nem hosszabb ötvenezer szónál. ..Ha az író azonban túlhalad ezen a terjedelmen, akkor utóbb rendszerint belátja, a kevesebb, több lett volna."
No igen! Ha ez ilyen egyszerű volna!
MIndenesetre Agatha Christie regényei még jó sok generáció kedvenc olvasmányai maradnak, sőt a mai - nem szívesen olvasó - nemzedékek a számos megfilmesítésben is élvezhetik a csavaros és szórakoztató történeteket.