“Kezdek megtanulni festeni. Több, mint 50 évre volt szükségem, hogy eljussak idáig, bár a tökéletességtől még mindig messze vagyok”
Pierre-Auguste Renoir
Már az idézetből is látszik, hogy a már életében is elismert művész milyen szerény,milyen különleges ember. Bár Renoir azt vallja, “hogy a festészet megértéséhez csak egy út vezet: képeket kell nézni”, mégis úgy gondolom, hogy a grandiózus Renoir kiállítás megtekintéséhez jó kiegészítés vagy kiindulópont - ízlés szerint - megismerni a festőt kicsit közelebbről.
Megszoktuk, hogy a művészek sokszor idegesítően különcök, nehezen alkalmazkodók, olykor unszimpatikus emberek. Renoir igazán nem ilyen. Fia, Jean Renoir, a francia filmművészet világhírű alakja “Apám, Renoir” c. könyvében érzékletes művész portrét alkot.
A könyv emlékek, élmények, reflexiók gyűjteménye - sok-sok Renoir idézettel. Csodás olvasmány!
Megismerhetjük a festőt kívül-belül. Megtudhatjuk mi volt életfilozófiája, gondolatai a festészetről, a nőkről, a vallásról, a háborúról, a vallásról vagy a szülők szerepéről.
Lássuk milyen ember volt Renoir!
Képzeljünk magunk elé egy élete végéig sima, fehér arcbőrű férfit, aki vásznai megóvása miatt védekezett a nap ellen, szeme sárgásbarna, “a gúny, a gyöngédség, a tréfa és az elragadtatás kifejezésével”. Orra erélyes sasorr. szakálla szépen ápolt.Öltözéke nyakig begombolt kiskabát és bőszárú nadrág, mindkettő csíkos szövetből. Fehér pettyes, kék nyakkendőjét gondosan csokorba kötve flanellinge nyaka körül. Lábán szürke kockás, vagy sima barna, fémcsatos posztócipő. A szabadban fehér vászon kalapot viselt, de a szobában sem volt hajadonfőtt, ódivatú. lehajtható szélű vászon sapkát hordott. Fia szerint úgy nézett ki, mint egy “reneszánszkori olasz szerzetes.”
A szerénység
Renoir a művész szót törölte szótárából, a festészet egyszerű munkásának tekintette magát.
Amikor dicsérték, zseninek tartották, ezzel vágta el a szót: “ Még hogy én zseni volnék? Ne tréfáljatok! Nem élek kábítószerekkel, sose volt szifiliszem, és nem vagyok homoszexuális. Akkor meg…?” Az, hogy könyvet írjanak róla, gyerekségnek tartotta.
Életfilozófiája
A parafadugóhoz hasonlította magát: “rábízod magad az árra. Aki az árral szembeszáll, bolond vagy elbizakodott, sőt talán még annál is rosszabb:romboló. Olykor egy evező csapással jobbra vagy balra kanyarodhatsz, de akkor is mindig az árral.” Nem tartotta magát forradalmárnak, pedig úgy tekintették, mint a modern művészet feltalálóját. Az volt a véleménye, hogy fel kell ismerni az idő haladását, új módon kell megoldani az új problémákat. “A nagy ember tud látni a szemével, és megérti amit lát, ennyi az egész.”
A festésről
Élete szerelme volt a festés, mindent szeretett megfesteni, akár egy rózsát, egy tájat, egy szép lányt, és “úgy festette meg ezeket, hogy beazonosította magát velük, önarcképet festett.” Hálás volt mindazoknak, akik megláttattak vele valami újat. “Bibesco a meztelen női vállakat, Cezanne a kemény délfrancia gondolkodást, Monet az északiak adakozó mámorát.” Legfeljebb tucatnyi színt használt, mégis varázslatosan adta vissza a selymek csillogását vagy “ az élő hús eleven fényét.”
A nőkről
Nagy csodálattal beszélt a nőkről.Íme néhány gondolat: “A nők semmiben sem kételkednek. Ha velük vagy, a világ hihetetlenül egyszerű. ..Nők között biztonságos az élet.”
“Legjobban azt bámulom bennük, hogy mindig a pillanatnak élnek. Már tudniillik azok a nők, akik házimunkát végeznek. Mert a dologtalanok gondolatokkal tömik a fejüket, intellektuálisak lesznek. Az ilyen nőt még festeni sem öröm, nincs már köze az örökkévalósághoz.” Ahogy a fia megjegyzi, az elkerülhetetlen kivételeket leszámítva, az asszonyban a művészet megtestesülését látta.
Az asszonyok hibájaként rótta fel a divat majmolását, a rettenetes fűzőket, ami a levetkőzést bohóc mutatványok teszi: “egy asszony levetkőzése majdnem olyan, mint a bohócok ismert mutatványa, mikor ünnepélyes arccal féltucat mellényt vetnek le… Feneküket vastagon betakarják, mintha az Északi-sarkon volnának, elől meg köldökig kivágott a ruha.”
Egy érdekes fejtegetés a kurvák szerepéről. A prostitúció szerepe az öröklésen alapuló társadalomban világos volt előtte: “ A nagy pénzt. szolgálta. Az uraság nem akarta, hogy felesége megcsalja, és a kastélya esetleg egy fattyúra szálljon. Ezért kellettek az erényövek. Na meg a kurvák is. Mert aki abban leli örömét, hogy a szomszédjának gyereket csinál, joggal tathat attól, hogy a szomszéd meg neki tesz hasonló szívességet.”
A szülők szerepéről
Igen modern megközelítést követ Renoir a tulajdonságok öröklése tekintetében. “A gyermeket a szülők teremtik, de csak a születése után. Addig száz meg száz féle hatás éri, amelyeket nem lehet nyomon követni. Mozart zsenije talán egy görög pásztortól származik, aki sok száz évvel a kereszténység előtt áhitatosan hallgatta a szélben zizegő nádat. Persze csak azokról az öröklött tulajdonságokról beszélek, amelyek szóra érdemesek. Ami a reumánkat, elálló fülünket illeti, mindig könnyen találunk egy nagyapát, akit okolhatunk érte.”
Így a szülők tanítása arra összpontosul, hogy “egybe gyűjtsék a titokzatos erőket, nemcsak az élőlényekből, de az erdőből, tengerből, könnyű vagy nehéz körülményekből.”
A vallásról
Az igazi vallásszabadság híve volt. Nem tett különbséget hit és hit között. “Képtelen volt befogadni a gondolatot, hogy amit negyedmilliárd hindu négyezer éve hisz, az merő tévedés. Honnan tudhatjuk, hogy nekünk van igazunk és nem nekik? Csak nem hihetjük, hogy Isten a Szajna-partiaknak kinyilatkoztatta az igazságot, a Gangesz-partiak elől meg zsarnok módon eltakarta?” Templomba sosem járt, de a világegyetem materialista magyarázatát nem fogadta el.
Ahogy Jean Renoir leszűrte apja hozzáállásából az ő számára a mindenség - a mikroszkópikus vizsgálatok, elemzések dacára is - titokzatos erők világa maradt.
A háborúról
Jean Renoir igazi humanistának ábrázolta apját, aki az életet féltette és a pusztítás minden formáját - akár ember, akár állat, fa vagy tárgy volt az áldozat - visszataszította.
A világháborúról így nyilatkozott: “ Szörnyen félek az ágyúdörgéstől, de nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy amíg én képeket festek, helyettem másnak kell csatába mennie. És ha az a valaki el talál esni, egész életemben nem tudnék aludni.”
Ez a szép gondolat mennyire aktuális!
Színes egyéniségének néhány vonását igyekeztünk ide idézni, megmutatva a művészt a csodálatos alkotások mögött.Nem marad más hátra, mint irány a Szépművészeti Múzeum!