"Boldogok a festők, mert ők nem lesznek magányosak. Fény és szín, béke és remény kíséri őket a végső pillanatokig, de legalábbis a nap végéig"
Winston Churchill
Öntörvényűség, szabad szellem, sokoldalúság, emancipációs törekvés és nagy tehetség - mindez jellemez egy XX. században jelentős festőművésznőt, Járitz Józsát.
Sajnos a nagyközönség méltatlanul, kevéssé ismeri, pedig a szakma és a műgyűjtők korszakos zseninek tartják. Igen kevés, hozzá hasonló tehetségű nő lett ismert a XX. század magyar festészetében. Vaszary egyik legkedvesebb tanítványa volt, aki egyben Mondrian és Picasso köréhez tartozott Párizsban.
Munkássága megérdemli, hogy halálának 60. évfordulóján felidézzük pályafutását.
A kezdetektől az első sikerekig
Egy hatgyermekes, jómódú, budapesti kereskedőcsalád második gyermekeként született 1893-ban. Szülei művészetkedvelők voltak, így már 5 évesen a velencei Dózse palotában Tintoretto csataképein ámuldozva határozta el, hogy ő is festő lesz.
Jól tanult, minden érdekelte, világra nyitott természete és a család anyagi biztonsága lehetővé tette, hogy elhatározása szerint Dresdában egy nevelőintézetben tanulhasson. Ekkor ismerte meg a Delcroze, svájci zenepedagógus által fémjelzett mozgásművészetet, mely a ritmusra, a belső hallásra és az improvizációra épül. Később az Operaház prímabalerinájánál fejlesztette tovább tánctudását.
Érettségije idején már a szívében a festészet töltötte be az első helyet, így a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait és mellette Glatz Oszkár , illetve Iványi-Grünwald Béla magániskolájában képezte magát.
Jellemző volt rá az önállóság, a makacsság, stílusával kapcsolatban nem szívesen fogadta meg tanárai tanácsait sem.
1914-1918 között a kecskeméti művésztelepen töltötte nyarait. Egyik művésztanára, Pászk Jenő iránt érezte élete egyetlen vonzalmát, bár naplójából az nem derül ki, hogy plátói vagy beteljesült volt-e a szerelem. Pászkot Apolló -szépségűnek tartotta, többször meg is festette, ugyanakkor időnként ijesztően rútnak találta, így igen szélsőséges érzelmek jellemezték kapcsolatukat. 1918. májusban a "románc" örökre megszakadt, és ezzel véget is ért magánéletében a romantikus szál. Ettől kezdve egyedüli szerelme a festészet lett.
1920-ban a női növendékek vezéreként - új tanárokért kezdtek lelkesedni a Főiskolán, és átpártoltak Vaszaryhoz.
Szülei nem lelkesedtek festészetéért, de sikereit két kiállítás is bizonyította. Csók, Vaszary é Rippl-Rónai mellett szerepeltek festményei.
120 dollárral Párizsba
1924-ben a vágyott párizsi út megvalósult. Elkezdődtek a bohém művészévek! A megélhetése megteremtéséhez jól jött tánctudása. Kölcsönből kibérelte a Café Voltaire egyik termét, ahol táncot oktatott. A tánc által ismerkedett meg Mondriannal, a geometrikus absztrakció világhírű festőjével, aki kifejezetten a mozgás és a ritmus tanulmányozására vett tőle órákat. Köztudott volt, hogy Mondrian jazz és modern tánc rajongó volt. Lenyűgözte a boogie-woogie és Josephine Baker tánca.
Még egy fantasztikus találkozás kötődik a táncórákhoz: kapcsolatba került egy, a nevét eltitkoló angol író-mecénás hölggyel, aki finanszírozta későbbi algériai, olasz és svájci útjait. Emellett több képet is megvásárolt, melyet az angol államra hagyott, így ma a Tate Gallery falait ékesítik.
Párizsi festményei - aktok, portrék, tájképek - száraz ecsettechnikával készültek, így az olajfestmények bársonyos, pasztellszerű megjelenését tárják a nézői szemek elé. ( November Gallery)
A párizsi tartózkodás egyik legnagyobb hozadéka - több kiállítás mellett - az volt, hogy megismerkedett Basch Edit festőművésznővel, majd rajta keresztül a ma már világhírű Amrita Sher-Gil-lel. Basch Edittel közös műtermük volt a Montparnasse-on, együtt fizették a modelleket, sőt ugyanazt a portrét vagy aktot egyszerre, saját látásmóddal örökítették meg. Ők voltak "az egymást festő nők", hiszen egymásról is készítettek képeket.
Párizsból Kiskunmajsára
A nyüzsgésből a nyugalomba - így jellemezhetnénk Járitz Józsa nyarait az 1930-as évektől kezdve, melyeket testvére tanyáján töltött.
És milyen rendező az élet?
Amrita Sher-Gil, - aki ugyan vele nem azonos időben, de ugyancsak Párizsban élt, és Basch Edit barátnője volt - férjhez ment egy Kiskunhalason működő körorvoshoz. Józsa és Amrita 20 km távolságnyira talált egymásra, és Amrita 1941-ben bekövetkezett haláláig szoros személyes és művészi barátságban maradtak.
Munkácsytól eltérően, a magyar vidék nem borúlátó, sötét ábrázolásban elevenedik meg festményeikben, hanem "dekoratív, modern, síkszerű formákkal és színekkel. Amrita híres indiai és magyar korszaki nőalakjai , valamint Járitz "mázsás", súlyos, mégis ritmikus figurái rokon esztétikát mutatnak. Mindketten a nők belső erejét és méltóságát akarták megragadni." ( artmagazin)
Budapest XI. Szentpétery u. 3.
1934-től 1986-ban, augusztus 13-án, bekövetkezett haláláig Járitz saját műtermében alkotott, a kész művek véglegesítésével és szellemi összegzéssel foglalkozott. Ekkor véglegesítette sajátos természetfilozófiáját, a természet és a kozmikus energiák emberre gyakorolt hatásáról, a föld és az ég összeköttetéséről.
Életművének értékelése az utóbbi két évtizedben radikálisan emelkedett, és végre elérte méltó helyét a XX. századi magyar képzőművészetben.