„Pestnek fényes, virágzó üzletei vannak, Budának vidám kedélyes kocsmái. S minthogy az országban több korhely van, mint üzletember, Buda jobban megfelel a nemzeti közszükségletnek”
Mikszáth Kálmán
A jelen nem túl megnyugtató napjaiban jó nosztalgiázni egy kicsit. A letűnt Tabán mellett, a letűnt Óbuda is visszaemlékezésre indít. Ez utóbbi, mint városrész nyomokban még létezik, így könnyebb elképzelni, milyen lehetett a dicső és kevésbé dicső múlt. A két városrész avitt bájával a múltba invitál bennünket. A Tabán eltűnése után a kiskocsmák világa Óbudára költözött. Óbudáról a kerthelyiségek, a sramli zene, a túrós csusza és a kadarka jut elsőként eszünkbe, no meg a girbe-gurba, falusias utcák kedélyes hangulata.
Pedig a történelem a kiskocsmázáson kívül mást is szánt e városrésznek.
Egy kis történelem
Az igen elgondolkodtató, hogy az antik kultúra lengi át az Acquincum névvel illetett római koloniát, 500 ezer lakos, virágzó kereskedelem és kézműipar – ez már valami! Előttük az eraviszkuszok éltek itt, akiket a rómaiak igáztak le.
Petneházy Károly: „A régi Óbuda” c. könyvéből tudom, hogy két amfiteátrum is volt itt: a Nagyszombat utcai katonai amfiteátrumon kívül volt egy polgári is, mely az acquincumi vasúti töltés vonalában rejtőzködik.
Az is meglepő volt számomra, hogy a Flórián téri Lottóház pincéjében és a mellette levő mozi alatt található a római légiós tábor fürdőjének maradványai, a Fürdőmúzeumban. (Flórián tér 3-5).
Kevesen tudják, hogy IV.Béla Esztergomból Óbudára tette át királyi székhelyét, mely a tatárjárásig így volt. Azt is kevesen tudják, hogy Nagy Lajos király idején 1355-ben a Kálvin közben állt a királynéi vár. Még egy történelmi emlék: Szent István idején megkezdett Szent Péter és Pál prépostsági templomot László király uralkodás idején fejezték be és ma is Óbuda egyik ékessége.
Piac a Kolosy téren
A Kolosy téri piacot Koroda Miklós „Látóhegyi asszonyok” c. regényében festőien, ugyanakkor olyan érzékletesen írta le pl. a paprikák világát és vele együtt az ősz beköszöntését, hogy kedvünk lenne vele bolyongani a korabeli piacon. „A krumplihegyek árnyékában Gül baba és rózsaburgonya dombok tövében, kisebb kupacokban és füle kosarakban, sárgállottak, sápadoztak, bánkódtak a zöldpaprikák: elmúlt a nyár… A bogyiszlóiak még tartották a rangjukat, menyecske-húsukat éppen, hogy megroppantotta az ősz futára: az öreglegényesen dévajkodó, vénasszonyokkal ingerkedő-csúfolódó szeptember.”
Cirkusz a Szépvölgyi úton
Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy az egykori római cirkusztól nem messze, ponyvás cirkuszban ámult vasár-és ünnepnapokon Buda népe. Kígyóemberek, késdobálók, műlovarok, zenebohócok, kardnyelők szórakoztatták a nagyérdeműt.
A cirkuszi kikiáltók zenével és dobszóval csábítgatták a közönséget, miközben a lacikonyha „finom illata bejárta a környéket, még az Újlaki templom sekrestyéjében is a villára való lacipecsenye illata terjengett, összekeveredve a tömjén és az ájtatos lányok olcsó kölnijének vaskos szagával.”
Kiskocsmák a túrós csusza hazájában
Ha családias környezetben kíván bámészkodni az ember fia, lánya – kiment Óbudára egy jó kis túrós csuszára borral és sramli zenével körítve. Petneházy túrós csusza leírása alapján összefut az ember szájában a nyál: „Ha belelesünk a tejfölben lubickoló apró teperőkkel felékesített aranyló sárgán tündöklő illatozó tésztába a tepsi alján lapuló ropogósra egybesütött tésztadarabkák adják fenséges ízét.” Mindezzel a Krúdy törzshelyéül szolgáló Kéhli kocsma nyújtja. A ma is működő, a régi hangulatot és ízeket visszahozó vendéglő ma is működik a Mókus utcában.
A romantika árnyoldalai
Ha a hangulatos külvárosi életérzés mögé nézünk, felfedezhetjük a nyomornak és az elmaradottságnak emlékezéssel megszépült nyomait.
Kássa Gábor akvarelljeiről „az elmaradottság, a babona, a riasztó nyomor, a vidéki élet, az elröppent örömök, a titkos bánatok, a földhözragadottság, a szakadék szélére sodort emberek élete, a nincstelenség borzongató világa minden képéről kicseng.”
S bár sajnáljuk múltunk e nosztalgikus darabjának elvesztését, tudjuk, a fejlődés nem állhat meg. Az viszont szomorú, hogy a fejlődés Óbudán is koncepció nélküli megoldásokat hozott. Örüljünk inkább Acquincumnak, a Kiscelli kastélynak, a Zichy kastélynak, a Lajos utcai klasszicista épületeknek és a megújult Kéhlinek.
