"De színes képen, víg dalokban
Örökkön élsz majd, vén Tabán"
Bodrogh Pál: A haldokló Tabán - részlet
Ha még létezne, a Gellért-hegy, a Várhegy és a Naphegy szomszédságában találnánk meg ezt a korábban bohém negyedként szolgált, legrégebbi budapesti városrészt. Művészek, írók, költők kedvenc találkahelye volt a sok kockás abroszos, családias vendéglő. Molnár C. Pál festőművész örökösei az "Apropó, Tabán!" című kiadványukban emlékeznek meg ezekről az időkről. A kanyargó utcácskák vályogból épített, zsindellyel vagy szalmával fedett viskóiban 76 kiskocsmát tartottak számon. "Főleg bort, remek sajtokat, disznótorost, hurkát, kenyeret és kalácsot lehetett itt fogyasztani, desszert gyanánt pedig a kertben termő gyümölcsből készült a sütemény."
Egy kis történelem
Nyúljunk kicsit vissza életútjába. Kordos Szabolcs:"Egy város titkai" c. könyvében megemlékezett róla, bemutatva szomorú, viharos történetét.
Már a kelták és a rómaiak kedvelt lakóhelye volt, a törökök a Debágháné (tímártelep) névvel illették, ebből lett a Tabán elnevezés, mert bőrkikészítés folyt itt.
1686-ban a törökök elleni hadjáratban "szellemváros" lett, újratelepítésekor rácok érkeztek, akik a szőlőművelésben voltak jártasak.
1810-ben a szőlőshordók kiégetése hatalmas, pusztító tüzet okozott, a 700 házból 600 porig égett. Hamarosan újraéledt, de az 1838-as árvíz itt is óriási kárkat okozott.
A Lánchíd felépítése után elveszítette korábbi jelentőségét.
1875-ben újabb árvíz csapott le a vidékre, még a koporsókat is kimosta a temetőből.
1884-ben filoxéra járvány ütötte fel a fejét, mely megtizedelte a szőlőket , elindult a rohamos elszegényedés.
A Tabán, mint bulinegyed
Érdekes, hogy éppen a gettósodás tette igazán hangulatossá, bulinegyeddé vált. "Virágoztak itt a kuplerájok és a kiskocsmák, amelyek bájos lepukkantságuk, olcsó áraik és meghitt hangulatuk miatt kiérdemelték, hogy a környéket a budapesti Montmartre néven emlegessék."
A romantikus, békebeli kocsmázás ide vonzotta a század legnagyobb íróit- Bródy Sándor, Szerb Antal, Márai Sándor és Krúdy Gyula is itt találkozott, főként Krúdy történeteit hallgatta. A Mélypince söröző szolgáltatása volt, hogy " a kapatos vendégeket egy lámpást tartó ember Rudi kísérte ki a macskaköves utcákon keresztül a Tabánon túlra. Egyedül biztosan nem sikerült volna nekik ez a mutatvány". Bár Poldi bácsi sörözője is megsemmisült, a vendégkönyve a híres látogatókkal megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
1890-ben a Főváros halálra ítélte a Tabánt: az elszegényedő, higiéniai problémákkal küzdő területet ée kell bontani és a helyére villanegyedet és fürdővárost kell építeni - szólt a verdikt.Milyen ismerős elhatározás!
A bontás csak 1933. május 23-án kezdődött el. Ez ad apropót cikkünknek.
Nem lehet a Tabánra úgy emlékezni, hogy ne idéznénk fel a városrészt imádók közül Molnár-C. Pál festőművész és Zórád Ernő grafikusművész alakját.
Molnár-C. Pál Tabán szeretetéről gyönyörű tájképei és a Tabáni Madonna c. festménye tanúskodik, mely kissé rusztikus vonásokkal idézi fel Mária és a kis Jézus alakját.
Zórád Ernő 1933-ban 22 évesen végigrajzolta a bontásra ítélt Tabánt, mementóul szolgálva akvarelljeivel a városrésznek és lakóinak. Élettel megtöltött akvarelljei mesélnek a Kerszt utcáról, a Virág Benedek utcáról, a Fehérsas térről.
Sokan nem gondolják a hagyományos május elsejei tabáni zenés piknik résztvevői közül, hogy dédapáik és dédanyáik e területen élvezték ifjúságuk szórakoztató perceit, semmivel sem kevésbé hangulatos körülmények között, mint ahogy ők teszik.
Egy régi dallal és sok tabáni fotóval nosztalgiával emlékezünk a letűnt világra: