„Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam”József Attila
55 éve már József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a költészetet, a verseket.
Felejthetetlen költemények születtek tollából, most rendhagyóan mégis 1930-ban írt rögtönzései közül adok közre egy vendégeskedéshez kapcsolódó kínálgatót és búcsúztatót. Ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy a költészetben a mondanivaló kifejezése a nyelvi játék útján valósul meg. Még az oly zsenik is játszadoznak a rímekkel, mint József Attila, és nem mindig emberiség-megváltó léptékű költeményekkel szórakoztatnak bennünket.
Jó volna, ha az irodalomórákon is helye lenne a játékosságnak, talán könnyebb lenne a versek szeretetét elültetni a mai fiatalokban a véresen komoly verselemzések mellett.
József Attila: Rögtönzések
Kínálgató
„Hé vendégek, a begyetek!
Nehogy mindent megegyetek!
Ne feledd, hogy régi szabál:
Csak mértékkel egyél, igyál.
Kövérség korai vénség,
Tehát móddal ó vendégség.
Az angyalok sose esznek
Mégis gyönyörűek lesznek.
Étkek áradata
Tea csigaleves módra
E levestől mennek falnak
Kik belőle sokat falnak.
Hideg fogas
Cúgot kapsz a halevéstől,
Nemcsak soktól, de kevéstől.
Halmajonez
Majonezből bármily kevés,
Harmadnapos hideglelés.
Töltött tojás Casino módra
Hajh a tojás nehéz falat!
Ezt mondja a tapasztalat.
Csirkesaláta
Füled szaggatja a csirke.
Ebbe őrült bele Kirke.
Hideg rosztbif körítve
Rosztbif reuma forrása,
Aki eszi, kárát lássa.
Pulykamell jó asszony módra
Pulykamelltől hull a hajad,
Jobb tehát ha tálban marad.
Kappansült körítve
Szeplőt szaporít a kappan,
Nem viszi le semmi szappan.
Uborka és salátafélék
Ludtalpat kapsz uborkától,
Ne is égy belőle mától.
Torták és édességek
Torta hájat nevel búra:
Biztos a karlsbadi kúra.
Pogácsák és sós sütemények
Pogácsától kezed reszket,
Vegyed tudomásul eztet.
Feketekávé
A fekete török átok –
Dehát úgyis megisszátok…
Ürmös és ringató borok
Megmondták az apostolok,
Nem inni valók a borok
Bucsúztató
Im hát aki mértéklettel
szórakozott az étkekkel,
s meg nem roggyant keze-lába,
jöhet a táncoskolába.
Járjuk, mint a szél a pusztán,
fölfrissülünk majd káposztán,
káposztának is a levén,
mint a beduin a tevén.
(E hasonlat egyéb hián,
nem történt csak a rím mián.)
S ha még fogát feni falánk, –
frissen sül a farsangi fánk,
kivül piros, belül foszlik,
míg a vendég el nem oszlik.
S aki panasszal van bajba’,
menjen a sóhivatalba!”
(1930. márc. 25.)
A játékosságot kicsit háttérbe szorítva, a mondanivalót előtérbe helyezve, az ünnepléshez méltón, Latinovits Zoltán szaval nekünk egy csodálatos József Attila verset: