“Ha szabad akaratomat követhetem, vadász lettem volna. De nem valami tudós vadász, ki az erdészethez is ért, hanem egy reggeltől estig kalandozó puskás korhely”
Széchenyi István
Ki gondolná, hogy a fenti idézet a legnagyobb magyartól származik? A történelemkönyvek ugyanis egy-egy kiemelkedő személyiségről csak nagy tetteik említésével emlékeznek meg, keveset tudunk meg hús-vér emberi mivoltukról. Ezért tetszenek azok a könyvek, melyek teljesebb képet adnak a történelemkönyvek lapjain megközelíthetetlenül távolinak tűnő nagyságokról. Estók János: “Széchenyi István gróf élete és kora" c. szép kiállítású, teljességre törekvő könyve talán most még aktuálisabb: A 230 éve született Széchenyit egészen közelről ismerjük meg. Ez a cikk az embernek kíván emléket állítani és kevésbé foglalkozik a hosszan sorolható hazafias tettekkel.
A gyermekkor
A vékonydongájú, gyenge idegrendszerű fiút még a széltől is óvták. Nem futkoshatott társakkal a szabad levegőn, helyette “egy szűk, sötétke, nedves szobácskában” latint magolt. Csak 28 éves korában tanult meg úszni és 30 éves kora elmúltával korcsolyázni. Németül és magyarul egyaránt beszéltek családjában. Szüleivel ugyan nem volt bizalmas a viszonya, de családtagjai nagy hatást gyakoroltak rá. Apjának, Széchenyi Ferencnek köszönhetjük a Magyar nemzeti Múzeum könyvtárát, nagybátyja, Festetics György alapította meg a keszthelyi Georgikont. A házitanítók nevelésére bízott Széchenyi tanulása 16 éves korában befejeződött, mint írta “ hivatásomat saját választásomra bízták”, így akkor tudatosult benne, hogy “minden ismeretben oly tudatlan voltam, amilyen holmi tizenhat éves kamasz csak lehet.” Később viszont németül, franciául, olaszul, magyarul olvasott szépirodalmat, földrajzi munkákat, jogi, közgazdasági és művészeti műveket. Olyan kiművelt lett, hogy “a szakemberekkel is érdemben tudott tárgyalni például az Al-Duna szabályozásnál alkalmazandó újfajta robbantási technikáról vagy a lánchídépítés műszaki kérdéseiről.”
A katonaévek
17 évig volt katonatiszt! Azért választotta, hogy “férfias erőpróbaként” megmutathassa rátermettségét.Derekasan helyt állt a csatatereken is, 1815-ben az itáliai mellékhadszíntéren könnyebben meg is sebesült és több kitüntetésben részesült pl. a lipcsei csata után. Csalódott azonban katonai előmenetel gyorsaságában: Erről így ír 1821-ben Naplójában: "Mi minden akar Széchenyi István gróf lenni? Híres katona akar lenni, minden rendjellel kitüntetve, s minden hírlap révén nevezetes.”
A mulatozó Széchenyi
A katonatisztek léha életét Széchenyi is követte - bálok, társasági összejövetelek, szép nők és gyakori szerelmek. A megházasodásban nem volt szerencséje: a nyughatatlan férfinek tartott grófot többször kikosarazták. A léhaságba is bele lehet fáradni! Széchenyit hatalmába kerítette a céltalanság, a feleslegesség érzése, és hogy időt nyerjen arra, mit kezdjen életével: utazgatni kezdett.
Az utazások
Mivel Széchenyi több nyelven tudott, könnyedén tájékozódott a világban és nagy érdeklődéssel vetette bele magát idegen kultúrák megismerésébe. Párizs elvarázsolta, de hiányosságaira is rávilágított: “Itt döbbentem rá, mily kevéssé ismertem a világot, s mi kell az embernek ahhoz, hogy a nagyvilágba előrehaladjon.” Anglia úgy tűnt szemében, mintha “egy más planétán” volna. Akkor a világ vezető gazdaságú országáról így emlékezett meg: “Angliában mégis csupán három dolog az, amit az embernek véleményem szerint meg kell tanulnia, és a többi mind semmi: az alkotmány, a gépek és a lótenyésztés.” És mindez nagy felismerésekre indította: lehet kiút a magyarországi elmaradottságból, és zászlóvívőként magyarítani kívánt bizonyos angliai tapasztalatokat. Innen vette át pl. a lánchíd, a gőzhajózás, a kopós rókavadászat és az evezősverseny ötletét.
A férfibarátság
Több barátjáról is megemlékezett Naplójában: “A barátom volt Esterh(ázy) Miska, pompás fickó, de nem magyar, Wessel(ényi) pompás fickó, de fantaszta; Andrássy Gy(örgy), pompás fickó,de szarakodó, végre Károlyi Gy(örgy), pompás fickó, de…(utólag törölte a megjegyzést.)” A fantasztának bélyegzett Wesselényiről azt írta: “Vele örökké szoros és felbonthatatlan barátságban fogok élni, érzem ezt.” Bár később politikai ellenfelekké váltak, egymás emberi nagyságát, hazaszeretetét mindvégig méltatták.
A megtalált élet
Még 29 éves korában is hezitált, milyen életet képzel el magának: családalapítás és gazdálkodás, vagy embergyűlölő agglegényélet és lótenyésztés vagy világutazás, esetleg Amerikában való letelepedés. És ahogy az az életben lenni szokott - egy sokáig plátói - szerelem lendítette át töprengésein: egy férjes asszony Zichy Károlyné Seilern Crescence grófnő rabolta el a szívét. Ez a szerelem nemes célok felé irányította: “Életem legyen a hazámnak, legyen az emberiségnek szentelve!” 1826-tól indult el az az életpálya , ami már a történelem órákról ismerős.
Milyen ember volt Széchenyi?
Ha egy szóval kellene jellemeznünk: ellentmondásos. Bár mindenképpen kivételes személyiség. Idézzünk néhány gondolatot az Estók könyvből:
Széchenyi, a sportember
A vékonydongájú, széltől is óvott gyerekből jó sportember vált: rendszeresen úszott, vívott, evezett, lovagolt, ezért ruganyos testtel, 75 kg körüli súllyal rendelkezett, Általában visszafogottan és gyorsan táplálkozott, néha azonban magával ragadta a mértéktelenség, olyankor sok bort és pezsgőt ivott és szivarozott. Rendszeresen feljegyezte testi-lelki állapotát.Rajongása a testmozgásért oda vezetett, hogy a nemesség jobb testi állapota érdekében meghonosítsa Magyarországon a “rókavadászatot, az evezőssportot és fölkarolta a Testgyakorlók Egyesületét.”
Széchenyi és az öltözködés
Ma biztosan metroszexuálisnak nevezhetnénk:".Széchenyi kortársai által is köztudottan érzékeny volt a megfelelő, alkalomhoz illő viseletre, és finnyás a tisztaságra, a szagokra...Időnként a legújabb nyugat-európai divatnak megfelelő, színeiben és mintájában kihívó, kényelmes ruhadarabokat hordott.”
A divattanácsadók ragyogó szemmel figyelhetik az alábbi összeállítást:
“A húszas években bő pantallójához kockás mellényt és rövid gallérú kék frakkot öltött. Fejére szokatlan formájú, széles karimájú kalapot rakott és két hüvelykujját - kesztyűt nem viselve - a derekára csavart vörös övébe dugta. Öltözködésével máskor lord Byront követve fekete ruhát öltött, köpenyét hátracsapta és nagy redőkbe rendezte, nyakkendőjét pedig Byron-csomóba kötötte...Kezébe sétabotot vagy esernyőt ragadott...Nagyon kedvelte a színes selyemsálakat.” Megjelenésével a szabad polgári gondolkodásmódot közvetítette."
Az igaz szerelem
Kezdetben Széchenyi csak plátói érzésekkel fordulhatott a korának kiemelkedő szépsége, Crescence felé, aki akkor Zichy Károly felesége volt. A németül és franciául írt levelek - egyben igazi kordokumentumok is, az országgyűlésen történtek, a Lánchíd építés, a társasági élet, a divat is mind-mnd említésre kerülnek bennük. .És a hosszú sóvárgás végül - Zichy Károly halála után - beteljesedett. A gyászév leteltével “ a 11 és fél évig tartó távolságtartó szerelem megpróbáltatása után - Széchenyi a krisztinavárosi templomban 1836. február 4-én feleségül vette Crescence-t. Két fiú és egy lány gyermekük született. Béla, a magyarok őshazáját kutatta, Ödön Budapest nagyvárossá fejlesztését segítette. Júlia sajnos néhány hetes korában meghalt. Széchenyi jó családapa volt, Crescence gyerekeiről is sajátjaként gondoskodott. Crescence lelki támasza volt férjének, támogatta politikai törekvéseiben. Bő három évtizedet éltek együtt, és Crescence mg Széchenyi halála után is hűséges maradt ahhoz a vállalásához, amelyet 1836. tavaszán fogalmazott meg: “Felesküdtem a Te lobogódra és ehhez láncoltam sorsomat. Hivatásomnak állhatatosan eleget kell tennem.”
Az Estók könyvet mindenkinek érdemes elolvasni, így telik meg egy nagy ember festményszerű portréja élettel.
Most a Tökéletlen történelem Széchenyi epizódját idézzük, mely képszerűen nyújt adalékokat a Széchenyi portréhoz: