„Ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”
Mikszáth Kálmán
Hogyan jutottam el ahhoz, hogy megismerjem közelebbről Fáy Andrást?
Ennek két oka is van: Május 30-án, egy napon születtünk. A Másik, hogy a Retro Rádióban egy turisztikai szakértő igen élvezetesen beszélt Fótról, és az ott a mai napig működő Fáy Présházról, ahol a reformkor közismert nagyjai gyakran fröccsözgettek. A harmadik ok lehetne, hogy idén születésnapjának 225. évfordulóját ünnepeljük.
Fáy András, a polihisztor
Nevét a reklámokból biztosan ismerjük, mert az OTP Fáy András Alapítványa róla kapta a nevét. És nem véletlenül: oka az volt, hogy Fáy vetette fel először a takarékpénztár gondolatát, ami értetlenkedést váltott ki még Széchenyiből is. De Fáy eltökéltsége miatt 1840. január 11-én megkezdte működését a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, mely töretlenül sikeres éveket tudhatott magának az OTP elődjének számító pénzintézet.
Emellett még számos, a nemzet érdekében véghezvitt tette teszi őt emlékezetessé. A Széchenyivel összefogva az országgyűlésben szolgálta a gazdasági, társadalmi reformok ügyét. A Nemzeti Kaszinó könyvtárosa és az Akadémia tiszteletbeli tagja volt. A Kisfaludy Társaság megalakulásakor igazgatójának választotta. Részt vett a Védegylet megalapításában, és a Nemzeti Kör munkájában. A protestáns főiskola felállításában is tevékenyen munkálkodott.
A jogi tevékenység nem töltötte ki életét, annál sokkal érdeklődőbb volt. „1816-ban cigányul tanult, verseket, szótárt és nyelvtant írt cigány nyelven.” Az irodalom iránti szeretete nemcsak abban nyilvánult meg, hogy anyanyelvén és latin nyelven olvasott római klasszikusokat és érdeklődött a francia, német, angol irodalom iránt, hanem maga is írt, nem is keveset. Verseket, sőt mesegyűjteményt, állatmeséket, aforizmákat alkotott, melybe erkölcsi hitvallását és életviteli tanácsokat rejtett. Ő írta a „Bélteky ház” címmel az első társadalmi regényt is.
Borozgassunk a Fáy Présházban!
Mindig érdekelt, hogy hús-vér embernek képzeljük el azokat a költőket, történelmi léptékkel jelentős politikusokat, közéleti szereplőket, akiket az irodalom vagy történelemkönyvek csak hőstetteik bemutatásával ismertetnek. Így jártunk el Fáy Andrással is.
A Présház történetét a Fáy Présház és Étterem honlapja igen érzékletesen foglalja össze. Máris kedvünk kerekedik oda elmenni, és nosztalgikus utazást tenni a múltba.
Az rögtön kiderül Fáyról, hogy egészséges észjárású, jókedvű, humoros ember volt. Kiérdemelte a „vidám bölcs” elnevezést.
Ha a száraz tényeket akarjuk összefoglalni, akkor megemlíthetjük, hogy Fáy a nagyváros zajától menekülvén szívesen időzött a Fóti szőlőskertjében és présházában. De társaság kedvelő emberként ide csábította a reformkor nagyjait jókedvű borozgatásra. Deák, Vörösmarty, Garai többször járt nála. Itt hangzott el a „Fóti dal” c. költemény is. Jedlik Ányos is itt mutatta be találmányát: a buborékos vizet. A szóda pedig helyet teremtett a jó fröccsözgetéseknek.
Lássuk, hogyan emlékezik meg erről a Présház honlapja Hegedűs Géza: „A világmindenség első fröccse” c. írása alapján:
„A vendéglátó gazda ünnepélyesen közölte a hosszú asztalt a szőlőskert közepén körülülő vendégekkel, meglepetés is következik.” A nagyhírű természettudós, Jedlik Ányos hozta magával legújabb találmányát.
Át is adta a szót, át is vette Jedlik a közlést. Elmondta, hogy ő ugyan nem iszákos fajta ember, de ebédhez és vacsorához szívesen megiszik úgy egyiccényi akár piros, akár fehér szeszes italt. Csak az a baj, hogy a bor csípi a nyelvét és karcolja a torkát. Jó lenne, ha kevesebb alkohol volna benne. De hát egy természettudósnak semmi sem lehetetlen. Aki feltalálta a dinamót, az azt is ki tudja találni, hogyan lesz a botból gyengébb, de mégis könnyű ital?
Tehát a szeszes italt keverni kell a vízzel, de ez így nem elég jó, ezért a vízbe szénsavat is kell vegyíteni. Nos ő kitalálta és elhozta a kitűnő házigazdának kitűnő szüretére.
Tessék megkóstolni.
Vörösmarty volt az első vállalkozó. A tudós fizikus egy hosszú poharat félig töltött borral és varázspalackjából belefröccsentette a szénsavas vizet. A feltaláló az újféle ital felé mutatott és mondotta – Íme a spritzer. Vörösmarty felemelte a poharat és azonnal átkeresztelte: – Spritzer? Ez túl németes. Jobb és magyarosabb, ha fröccs a neve. – És magasra emelte a habzó poharat.
Erre már a többiek is töltötték és vegyítették az italt. Fel is álltak és végig koccintottak. Ittak is tovább, de Vörösmarty leült, papírt vett elő… ő pedig néhány sort írt, felállt, és kezében a papírossal olvasta a sebtében készülő vers első sorait:
„Fölfelé megy a borban a göngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi …”
A vendégsereg felállt és tapsolva ünnepelte a költőt, aki ily gyorsan megverselte a legújabb pohárköszöntőt …”
Ugye, milyen hangulatos lehetett a nemzet nagyjainak élete?
Időzzünk mi is kellemes órákon át Fóton, a Somlyó hegyen, a Fáy Présházban és ürítsük poharunkat a születésnapos Fáy András emlékére!
