Kulináris Élvezetek

Krúdy, a kulináris élvezetek szerelmese 2.rész

2017-02-28 08:30:35

„Az étel arra van, hogy jókedvűek legyünk tőle”

Virginia Macgregor

A Krúdy írások olyan érzékletesen vetítik elénk a legegyszerűbb magyar étkeket is, hogy még a jóllakott ember szájában is összefut a nyál. A kötetben jócskán szerepelnek olyan leírások, melyek a 20-as évek Magyarországára jellemzően nemcsak a ma is magyarosnak titulált ételeket idézi, hanem a rákokat, osztrigákat, csigákat, különféle halakat.

1917-ben a „Bodega” című írásában így ír erről: „A leveles csárdán, a duttyánon kívül olykor az úgynevezett bodegákat is felkereste a férfinép, ahol fehér kötényes, kívánatos fehérszemélyek mosollyal fogadták a vendégeket, és a hátulsó kis szobába tessékelték. Hívták az ilyen helyet ízelítőnek is, falatozónak is…. A bolt előrészekben szétnézett a vendég, és mindent felhalmozva talált ott, ami „szem-szájnak ingere. Jégen várta az osztriga, hogy feltörjék házikóját, miközben a citrom cseppent, és a vajas kenyér-szelet fehérlett. De ott pirult a mindenféle ínycsiklandozó dolgokkal töltött tengeri rák, a különböző mártások alig várták, hogy leönthessék. Voltak csigák, amelyeket egyszerre lehetett lenyelni, és a dobozaikban a rákok a táncosnőket, a balett ifjú hölgyeit juttatták az ember eszébe.”

De a szegényebbek is igényesen étkezhettek. Krúdy elbeszélése szerint „Úgy is lehetett élni Magyarországon, hogy egy forintot költött el a gavallér a hentesboltban vagy a bodegában, és pompás, egészséges eledeleket kapott. A párizsi ecettel és hagymával, a rántott szafaládé, a tojásételeknek sokfélesége, a sajtoknak, túróknak eldorádója, a kitűnő cukrászsütemények, kék dobozba préselt fügék, jószagú narancsok, szőlők, almák mindenkinek pótolták a kocsmai étlapot.” 

A tálalás és a kiszolgálás minőségét dicséri, hogy amint a „Villásreggeli” c. írásában elmeséli, még egy ájnspenner ( egy darab virsli pörköltszaftban) és egy krigli sör is mennyei étek lehet két ropogós császárzsömlyével. „Egy pörköltnek levében benne érződhetett egy egész városfertály szolidsága, tisztessége, megbízhatósága.” 

Lássuk a tálalást: „Az ájnspennert megfelelő tálacskában szolgálta fel az öreg pincér, régimódi porcelánban, amilyent manapság nem is láthatni, szarvasagancsos kést és villát helyezett el evőeszközül, sótartót, paprikatartót, borstartót a vendég közelébe helyezett, a drótfonatú zsemlyéskosarat ugyancsak jó helyre tette, mintha maga is gyönyörködnék abban, hogy az asztalt a vendég örömére felszerelte…És megelevenedett, szinte az életörömösséggel habzó söröskorsót olyan ragyogó arccal hozta elő, mint valami újszülöttet, amelynek világrahozatalában neki is része volt”.  

Vendéglátás

Az étel minőségére való vágyakozásunk mellett egyre inkább vágyunk arra a szívélyességre is, ami Krúdy korában a vendéglátást jellemezte. Az, hogy – a leírtak szerint – akkoriban a saját munkájukat hivatásként, örömmel végezték az emberek, nem pedig legfeljebb a kötelező udvariasság szabályai szerint. E fajta kiszolgálással néha már magunk is találkozhatunk. Kellemes élményem a Bazilika szomszédságában levő Platz étterem, melynek pincére a Balázs János koncert forgatagában is gondoskodott megfelelő asztalról és a kellemes kiszolgálást takarók odakészítésével is tetézte.

Legközelebb a kocsmák, vendéglők és fogadók Krúdy korabeli világát hozzuk közelebb egy kis képzeletbeli borkóstolgatással.

Talán ez a vendéglő Krúdynak is tetszene:


vendéglátás, kulináris élvezetek, gasztro-kultúra


 

DrKónya Judit



Tisztelt Felhasználó!

Hozzászólás írásához kérjük, jelentkezzen be!



A cikk kommentjei

Sixties.hu