"Talán nincs jó és rossz zene, csak olyan zene van, amely felkavarja az embert, és olyan amelyik hidegen hagyja"
Arthur Honegger
Már megint lelkesedem! A 125 éves Bécsi Szimfonikusok ( egyidősek Erkel Ferenccel) magával ragadó koncertet adott november 12-én a MÜPA-ban. Wagner Faust nyitánya és Mahler I. D dúr ( titán) szimfóniája felcsendülés mellett - Anna Vinnitskaya, a világhírű, fiatal, orosz zongorista egész életre szóló élményben részesítette a közönséget. Ravel D dúr egykezes zongoraversenyét adta elő olyan bravúros muzikalitással, ahogy azt a szerző megálmodta.
A koncerttermek ritkán tűznek műsorra olyan műveket, melyeket a szerző csupán egy kézre, esetünkben bal kézre alkotott. Ez nem véletlen, hiszen hatalmas teljesítmény egy ilyen mű eljátszása annak, aki kétkezes művész akkor is, ha történetesen, mint Anna, balkezes.
A rendkívüliség okán felbuzdulva, utána olvastam a mű megalkotási körülményeinek éppúgy, mint a csodálatos előadónak.
Ravel és Wittgenstein
Ravel, francia impresszionista zeneszerző életében nem volt túl sikeres. Zenei tehetség volt "kiváló stílusérzékkel és mesterségbeli tudással ontotta szerzeményeit, ... de a korabeli kritika neheztelt rá független gondolkodása, a francia avantgárddal való kapcsolata, Wagner iránti érdeklődése miatt." (kultura,hu)
Honeggernek önironikusan jegyezte meg: "Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót, sajnos ebben nincs zene."
Ravel keserű gondolatait bátran elhessegethetjük, amikor a D dúr zongoraversenyt hallgatjuk. A mű 1930-ban íródott Gerschwinnel való barátsága hatására.
Megrendelésre készült: Paul Wittgenstein, egy híres iparmágnás zongoraművész leszármazottja kérte fel a megírására. Wittgensetein a galíciai csatában szerzett könyöksérülése miatt elvesztette jobb kezét, ezért , - hogy hivatását folytathassa - különböző zeneszerzőktől csupán balkézre írt zongoradarabokat rendelt. Többek között Britten, Prokofjev és Richard Strauss mellett - Raveltől is kért egy művet.
Az elkészült D dúr zongoraverseny nem tetszett neki, így a premier előtt belejavított a kottába, amiért Ravel nagyon megharagudott. Később kibékültek ugyan, és Wittgenstein eljátszotta az eredeti kotta szerint a művet, de kapcsolatuk már sosem lett a régi.
Wittgenstein hírneve vegyes. Alexander Waugh: "A Wittgenstein háza: Egy háborúban álló család" c. művében ezt írta róla: "1928-1934 között "kiemelkedő technikai képességekkel és érzékenységgel rendelkező világszínvonalú zongorista volt, de játéka egyre keményebb és faragatlanabb lett." Valószínűleg az által megrendelt művek engedély nélküli átalakítása szintén hozzájárult nem túl kedvező megítéléséhez.
A műről
A kulturpart.hu így értékeli a zongoraversenyt: "Egyetlen összefüggő tételből áll, bőségesen merít a jazz stíluselemeiből. A végeredmény hol pajkos és mozgalmas, hol nyájasan választékos - mindez a nemes expresszivitás a Ravelre olyannyira jellemző bravúros hangszerelési megoldások által keretezve."
Ravel azon aggálya, hogyan lehet kézkezesnek hatni öt ujjal - nem váltak be. Ha az előadást behunyt szemmel követjük, megvalósul a varázslat: bravúrosan kétkezesnek hat.
Az előadó - Anna Vinnitskaya
Fantasztikus tehetség. Megvan benne a zene iránti alázat, a technikai zsenialitás és a mondanivaló igénye.
1983-ban született Novorosszijszkban. Édesanyja tanította zongorázni, már 7 évesen koncertezett. Egy videóból kiderül, hogy bár a gyakorlás nem volt kedvenc foglalatossága, a színpadi szereplés viszont igen.
18 éves korában Hamburgban megismerte Evgeni Koroliov, világhírű orosz zongoraművész-tanárt .Koroliov tanításai által megtalálta saját zenei függetlenségét és megfogadta a zenére vonatkozó tanácsát: "Szeresd a zenét, mert az az életed!"
Kis műhelytitokként Anna elárulta a videóban azt is, hogy zongorajátéka közben vizualizál: múzeumi képek vagy saját életének képeit idézi fel. Ars poeticaja: A közönség érezze úgy magát a koncertje után, mintha egy jó filmet látott volna, élményként emlékezzen vissza rá, ne csak a virtuozitást lássa meg. Ezért csak olyan darabokat játszik, amelyeknél úgy érzi, hogy játékával tud mondani valamit a publikumnak.
Látva-hallva zongorajátékát, megvolt a "Wow!" élmény, és sokáig emlékezni fogunk erre a különlegesen szép estére.
Sajnos az interneten nem található meg Vinnitskaya előadásában a zongoramű, ezért azt a darabot választottam, melyet a Queen Elisabeth Competition során játszott. Innen indult ugyanis nemzetközi sikere: