Harmónikus Megjelenés

Armani, aki gyűlöli a középszerűséget

2019-10-05 08:45:10

„A hírnevet sosem mi nyerjük el, mindig ajándékba kapjuk”

Giorgio Armani

A 85 éves Armanit Paola Pollo, a „Hülyék sosem elegánsak” c. kötet szerzője így jellemzi: „ félénk, perfekcionista, sztahanovista, szenvedélyes, tisztelettudó.” Ő az első stylist, aki iskolák, szakirányú képzettség vagy családi hagyomány nélkül maga tervezte mindig a viselőjét megszépítő modelljeit, minden túldíszítettség, túlzás mellőzésével. A kissé pökhendi cím keltette fel érdeklődésemet iránta újból, hiszen már egy korábbi cikket szenteltünk neki.

A könyv rövid kis interjú-foszlányokból építkezik, s rajzolja meg Armani alakját kívül-belül.

A terjedelmes kötetből szemezgetünk – a világhírű divattervező megismeréséhez.

Rák a köbön

Hisz az asztrológiában. Mint vallja, tipikus rák jegyeket hordoz: „kreatív, hiperérzékeny, introvertált, nem szociábilis, kevéssé konfrontálódó vagy kezdeményező alkat.” „Rákságát” azzal is aláhúzza, hogy mélyen benne van a birtoklás ösztöne, „ezért edzem az agyamat, hogy engedje el a földi dolgokat.”

A család

Anyja háztartásbeli, rendkívüli asszony, „királynői alkat” volt, aki már gyerekkorában is tőle kért tanácsot, mit vegyen fel. „Mert már akkor is tudtam, hol dobog a ruha szíve. Világéletemben hajlottam a romantikára.” Apja egy szállítmányozási cég alkalmazottja volt, nem beszélgettek, így halálakor döbbent rá, hogy „valamiféle szeméremből vagy megszokásból sosem érdeklődött iránta.” A szüleitől jelentős útravalót kapott: „legfontosabb a méltóság, aztán a makacsság és a lelkierő, amely átsegítette őket életük nagyon nehéz pillanatain.” Családszerető, „a családhoz mindig visszatérünk. Sőt egyedül a családnak van értelme. ..A kemény munka, a szorongás pillanataiban mindig anyámat hívtam fel, hogy elmennék hozzá vacsorára.”

A pénzhez való viszonya

Nem nagyzol, nem szórja a pénzt, közönségesnek tartja a pénzzel való hivalkodást. Azt nyilatkozta, hogy a pénzhez való viszonya Sophia Lorenéhez hasonlít, aki mindig attól fél, hogy elveszíti, amit megkeresett. A gazdagságot nehéz tehernek érzi, melyet „az enyémhez hasonló élettapasztalattal nehéz kezelni.”

Öltözködése

Az egyszerűség jellemzi: „A poggyászom három világoskék ing, két sötétkék pulóver, két pantalló, négy fehér alsónadrág.” És ami igazán meglepő egy tervezőtől: „Nekem a divat egyáltalán nem fontos.”  Mivel ruhák között él, „torkig van velük”, így „amikor meg kell jelennem valahol, a kollégáimtól kérek kölcsön zakót vagy nyakkendőt.”

Armani kívülről

„A tekintetem nagyon kifejező, a testalkatom viszont csapnivaló….Túl széles a vállam, túl nagy az arcom, a vádlimnak hosszabbnak, a combomnak rövidebbnek kellene lennie, alapjában véve ebből ered, hogy kissé bizonytalan vagyok.” Ezt a küllemével való elégedetlenséget máskor is említi interjúiban: „Magasabb termetre vágytam, úgy szerettem volna kinézni, mint azok a fickók, akik szépségesen, ragyogóan, mosolyogva jönnek kifelé a tenger vizéből, és csak úgy sugárzik róluk az életöröm, a hódítani vágyás, a szerelmi készenlét.”

Armani belülről

 Igényes és kisajátító természet. „Sokat nyújtok a barátaimnak, cserébe hűséget és cinkosságot kívánok.” Zárkózott, társaságkerülő, gyűlöli a szócséplő, üresfejű alakokat és „nem szeretem a felszínes barátságokat és a nagy bandázást a mindenütt felbukkanó barátokkal.” A viccek zavarba ejtik, nem tudja megjegyezni őket, így sose mond vicceket. Jóságos és mamlasz, „húzd ki alólam a munkámat, és én leszek a földkerekség legvédtelenebb embere.”

„Pedáns vagyok, perfekcionista. Ízig-vérig milánói, mint az anyám.” Ha valami foglalkoztatja, azt nem hagyja félbe „egyszerre jobb egyvalamit csinálni, de azt rendesen.” Zsarnoknak tartják, amivel egyetért, de magyarázattal szolgál rá „valójában csak azért csinálom, mert bizonytalan vagyok, és nem szeretném, ha kiderülne.” Fegyelmezett ember, fantáziáit is aláveti a fegyelemnek: „A legdrágább és legpompázatosabb kreációim is magukon viselik a mélységes kompozícióbeli Armani-fegyelmet.” Retteg a magánytól: „képes vagyok már délután kivilágítani az egész lakást, és bekapcsolni a tévét. Mindegy is, mi megy.”

Elszomorító, hogy 2010-ben erről így nyilatkozott: „Egy bizonyos életkor után félreteszik az embert. Senki sem hív fel, hogy menjünk el moziba. Nem fogja elhinni, de van úgy, hogy este a macskámmal nézem a tévét vagy olvasok.”

A munkájáról

A stylist – szerinte – színész, akinek sok szerepet kell tudnia. „Ellenkező esetben nem színész lesz, hanem szereplő.” Máskor divatkreátornak hívja szakmáját, aki egyben forgatókönyvíró, rendező, színész és kosztümtervező. „nekem senki se mondja, hogy a divat annyiból áll, hogy félévente egyszer kibohóckodjuk magunkat a kifutón.” Persze a tervezőnek kreatívnak is kell lennie: „kreativitás nélkül nincs divat, és divatot csinálni csakis a fogyasztó szolgálatában lehet.”

Az eleganciáról

Talán a legismertebb mondás a stílusról Armani szájából hangzott el: „A stílus elegancia, nem pedig extravagancia. Nem az a lényeg, hogy felfigyeljenek, hanem hogy emlékezzenek rád.” Egy másik jellemző mondat: „Az elegancia intelligencia és mértéktartás.” De az elegancia csúcsa „ha önazonosak vagyunk.” Ezek a kijelentések jól példázzák Armani divatirányzatának jellemzőjét, mely 80%-ban a hordhatóság jegyében fogant. Ez a divat visszafogott, kerüli a harsány színeket, „leginkább a természet színei nyűgöznek le, a kövektől a virágokig.” A féktelen luxust kerüli, hogy „egy rejtettebb, visszafogottabb, kevésbé elterjedt luxust hozzunk a felszínre.”

A női és a férfi ruhatárról

A skatulyába tuszkolt, szürke öltönyös ruhatár Armaninál a múlté. Kivette a zakóból a merevítést, hogy a karóba húzott kinézetet megváltoztassa, a férfi ruházat lendületes, visszafogott, jó ránézni. Az inget ideális ruhadarabnak tekinti, „ a tiszta és a nett már-már a tisztesség érzetét kelti. És hozzá a nyakkendő, mert karcsúsítja az alakot, és nagyon szépen egészíti ki az öltözéket.”  A női divatban az haute couture (magas szabászat) egyik legnagyobb kreátora, aki szerint „az haute couture elsősorban valóság. És álom is egyben nekem, aki tervezem, azoknak, akik látják, és azoknak a szerencsés nőknek, akik viselhetik.” Figyelembe veszi, hogy a nők állandóan megújulni szeretnének, sokkal gyorsabban, fogékonyabban reagálnak az újdonságokra, hóbortokra, mint a férfiak. „Fél évig militarista, fél évig kambodzsai rizstermelő, fél évig romantikus stílus.” Az amerikai nőket naivnak tartja, mert nincsenek támpontjaik, amihez igazodnának, ezért a minimalizmusra és az egyformaságra hajlanak. Az olasz nők ösztönösen nyitottak az új trendekre, világos elképzelésük van az eleganciáról. Érdekes az az összehasonlítás is, amit az olasz, francia és az amerikai nők divattal kapcsolatos elképzeléseiről figyelt meg: „Az olasz nő „ad rá”, a francia „elhiszi”, az amerikai „egyedül is elboldogul. Az olasznak van szépérzéke és arányérzéke, a francia inkább igazodik a trendhez, nincs igazán tisztában a jó ízléssel, látszólag az amerikai van legjobban kiszolgáltatva a divatnak, de valójában ő a legszabadabb és a legkevésbé befolyásolható.”

A 85 éves mester „fütyül az aranyalkonyos luxusra.” Nem hagyja, hogy kihunyjon belőle a szenvedély. Pragmatista lévén, tudja, kire hagyja majd birodalmát, de ezt egyelőre titokban tartja. Célja, hogy „olyan ember nyomát szeretném magam után hagyni, aki nem ösvényt, hanem utat taposott ki.” Ezt az óhaját kétségkívül beteljesítette már, ugyanakkor kívánjuk, hogy még sokáig irányíthassa a megálmodott, és saját erőből létrehozott birodalmát.

Íme egy eleganciát sugárzó Armani üzlet - a sok közül:


elegancia, divat, Armani üzlet 


 

DrKónya Judit



Tisztelt Felhasználó!

Hozzászólás írásához kérjük, jelentkezzen be!



A cikk kommentjei

Sixties.hu