„Olyan akarok lenni, mint egy látomás. Felbukkanok és eltűnök”
Karl Lagerfeld
Már két éve eltávozott, de szándékosan titokzatos egyénisége, sokoldalú, nemcsak a divatra gyakorolt alkotói hatása – sokáig velünk marad.
Lauren Allen-Carron: „A titokzatos Lagerfeld” c. könyvében Lagerfeld barátai, ismerősei, munkatársai segítségével boncolgatja: „Vajon milyen ember rejtőzött a világ leghíresebb napszemüvege mögött?”
A mini-felnőtt Karl
Bár két nővére volt, az egyke gyermekre jellemző módon cseperedett, inkább a felnőttek társaságát kereste, és saját világát építgette, megjelenésével is kitűnve a többi gyerek közül. Sokat rajzolt és nyelveket tanult. Egy jellemező adalék a kis Karlról: szüleivel 6 éves korában megvetette Adolph Menzel: „Kerekasztal” c. festményét, melyen II. Frigyes porosz király vacsorát ad. Pontosan úgy akart kinézni felnőtt korában, mint az egyik megfestett alak: világhíresnek.
Apja 9 nyelven beszélő, jómódú tejgyáros, aki igyekezett fiát elkényeztetni, bár munkamániás volt. Így vall róla: „A munkáját szerette igazán, de nem volt valami szórakoztató. Jószívű volt, sokkal kedvesebb, mint az anyám, de egyáltalán nem volt jópofa.” Anyja művelt, elegáns, zenerajongó nő, akivel annak haláláig együtt lakott. Ellentmondásos személyiség volt, utálatos és imádnivaló egyszerre. „Anyám egész életét azzal töltötte, hogy bosszantó dolgokat vágott a fejemhez…”
Párizs vonzásában
Bár korábban festőművész vagy karikaturista akart lenni, egy Dior bemutató után eldöntötte: a divattal fog foglalkozni. 1952-ben a fények városába, Párizsba költözött. Jellemző volt rá, amit barátai mondogattak róla: „Karl nem az a típus, aki ölbe tett kézzel várná, hogy a sors utolérje, inkább elébe megy.” Az is utánozhatatlan, ahogy a múltat egy pillanat alatt zárójelbe tudta tenni: Kitépett a füzetéből egy lapot, és várta, mit rajzolhat a következőre.”
Először a Balmainnél, majd a Chloénál dolgozott – fáradhatatlanul, tele ötletekkel. Szemben Yves Saint-Laurent-tel, akivel évekig barátságot ápolt, nem akart egy divatház vezetője lenni. Szabad alkotó kívánt maradni, akinek szellemi szárnyalását nem köti gúzsba semmi, és mellesleg – kellemes életet él.
37 évesen már évente 2000 ruhát és kiegészítőt tervezett, mintegy 20 divatcégnek! Soha nem csinálta meg kétszer ugyanazt, és soha nem alakította a maga előnyére a terveket, tiszteletben tartotta történetüket, imázsukat, csupán egy kis frissességgel bolondította meg.
Karl Lagerfeld álarcai
Szerette a titokzatosságot. Adott arra, hogy makulátlan legyen a kinézete. Ezt gondosan megtervezte. Kezdetben a nagy Gatsby stílusa jellemezte: kedves, közvetlen, jóképű férfi, ötletgazdag és szenvedélyes. Tökéletesen kimódolt öltözékben elegánsan suhant hófehér Roll-Royce-án, a Flore kávéházban vagy a Maximban reggelizik, napközben edz, este bulizik, táncol – és rajzol minden mennyiségben. Már ekkor fontos kelléke az öltözékének a napszemüveg, ami mögé rejtőzve figyeli a környezetet.
A 70-es években stílust váltott, ez is szigorúan megkomponált: műselyem sál, mintás műselyem ingek, a farmeren hatalmas csattal.
A 80-as években megint új imázs: a merev és sikkes divattervező, a”makulátlanság vegytiszta koncepciója”, mely a két világháború közötti Németországot hozta vissza stílusában „a társadalmi túlkapásoktól fűtött művészeti irányzatokkal” vegyítve. Ekkor kezdődik a fekete-fehér korszak, amiben ő „marionett-bábunak” aposztrofálja magát. Önmaga logójává vált: „krémek, szárazsampon spray, lófarok, napszemüveg, fehér ing, magas inggallér, szűkített zakó, brossok, gyűrűk és a – tükör – állandósult rituálé az idő vasfoga ellen.” No meg az ujjatlan bőrkesztyű került bele az állandó öltözködési repertoárba.
És milyen a rejtőzködő Lagerfeld személyisége?
Művelt, falta a könyveket, valamennyi házában százával sorakoztak a könyvek. A könyvek imádatát mondhatnánk a tervezés mellett a másik szenvedélyének. Egyébként szenvedélymentes életet él, talán a kontrollvesztéstől való félelem miatt, nem iszik, (csak Coca Cola light-ot), nem dohányzik, nem drogozik. Nagy partikat tart, nagyvonalú (akár Gatsby), de visszavonul, amikor már a vágyak, a szenvedélyek elszabadulnak.
Rejtőzködő természetéhez illik, hogy csupán Jacques de Bacher-rel alakított ki hosszú távú partnerkapcsolatot. Jacques jóval fiatalabb Karlnál, szerette ő is a jelmezszerű ruhákat, az irodalmat, a legendákat, de ellentétben vele a semmittevés művésze. Tud ördög és angyal lenni, nem vetette meg sem a drogokat, sem az orgiákat. „Karl számára Jacques testesíti meg az alkotás lényegét: a vágyakozást, a szabadságot, a frissességet, a vakmerőséget. Ő a múzsája… Esztétikai, művészeti kapcsolat volt köztük.” Az, hogy Lagerfeld megalkotta saját legendáját, bizonyítja, hogy még születési dátumát is igyekezett lebegtetni, azt mondta magáról, hogy „intergenerációs.”
A sokoldalúság gyönyörködtet
Az, hogy Lagerfeldet nem lehet „csak” divatcézárnak tekinteni, mutatja azon tevékenységeinek listája, mely tevékenységekben ugyancsak kiváló teljesítményt nyújtott:
„épületeket, szemüvegeket, naptárakat tervez, szótárt illusztrál, reklámot ír, sőt karácsonyi beiglit is kreál! Művészi fényképeket készít, könyvkiadót alapít, könyvesboltot működtet, mozifilmekhez kosztümöket tervez, a színházi előadásokhoz pedig díszleteket. Egy animációs kisfilm és egy videojáték szereplőjének hangját kölcsönzi, hercegi esküvőt kommentál a TV-ben, Jean Roch Saint-Tropez zenei klipjében pedig Isten szerepét játsza.” Fantasztikus ez a szerteágazó művészi alkotás-halmaz!
Emlékezzünk hát a sokoldalú, „reneszánsz” művészre, akiből tényleg csak egy létezett!