„ A divat, ha úgy vesszük, nem más, mint egy villámgyors üzenet, egy azonnali, vizuális nyelv”
Miuccia Prada
„Az ördög Pradat visel” sikere óta sok mindenkit foglalkoztat, hogy mi van a színfalak mögött, ki is a Prada birodalom legendás mozgatója. Mint majd látjuk, célszerű többes számban említeni a siker hordozóit. De kezdjük az elején! Tibor Michaels: „Prada” c. könyve segít bennünket az eligazodásban.
Ki is a főszereplő, Miuccia Prada?
Nagyapja, Mario Prada, a híres, rangos és előkelő vendégkörrel rendelkező milánói bőrdíszműves 1913-ban nyitotta meg elegáns, de parányi üzletét fivérével. Finom művű retikülöket, utazótáskákat, tárcákat, neszesszereket, teknősbékapáncélból készített fésűket, keféket, piperecikkeket árult. Igényes luxuscikkek voltak ezek, melyek megalapozták a kis bolt hírnevét sok-sok évre. Mario menye folytatta a hagyományokat, majd az igazi, kirobbanó világsiker lánya, Maria (Miuccia) Prada nevéhez fűződik.
A lány jómódban nevelkedett, de kamaszkorától kezdve már a mást, a különbözőt kereste.Pantomimtanítványnak állt a középiskola elvégzése után a Teatro Piccolohoz. Lázadni akart a „ naftalinszagú polgári jó modor ellen.”
Politikai közgazdaságtant tanult, diploma-dolgozata címe: „Az Olasz Kommunista Párt és a közoktatás.” Ebből is látható baloldali elkötelezettsége.Röpcédulákat osztogatott, és – nem kicsit ellentmondásosan - Yves Saint Laurent szoknyában járt tüntetni. Mai napig úgy vélekedik, hogy „A hatvannyolcas barikádokon csak az nem állt a baloldalon, aki butácska volt!” „A világot akartuk megváltoztatni!”
Élete akkori kettősségét az jellemezte, hogy napközben helytállt a nagypapa és a mama patinás üzletében – divattal és luxuscikkekkel foglalkozott, de emellett baloldali és feminista volt. Nagyon jól megfért egymással a kettő, amíg nem találkozott Bertellivel. Ő piszkálta ki belőle az ambíciót, hogy a divattal foglalkozzon.
Indulásakor már eltért a csak a szépre törekvő divatvonaltól: „Vonz a csúnya, a trash is, abban még ezernyi lehetőség rejlik.. az adja a legnagyobb elégtételt, az a finom borzongást, ha sikerül valami szépet, egyedit kihoznom belőle.” Mert „az abszolút, hagyományos jó ízlés kora a hatvanas évekkel szerintem véget ért.”
Első ikonikus műve az ipari nylonból készített hátizsák, egy kis bőrberakással és a háromszögű Prada- fémlappal. Ez – férje terjesztő munkájának köszönhetően is – világsikerre tett szert, és ma már a New York-i MoMa Múzeum egyik korra jellemző darabja.
Miuccia rajong a művészetekért, kerüli a fényűzést, otthonában is kedves barátaival, művészekkel veszi körül magát. Szereti a milánói étkeket, a sáfrányos rizottót és a bécsi szeletet ő készíti el fiainak és férjének. Családtagjai, és közeli barátai kedvéért a vacsorákat énekléssel színesíti, operaáriákat énekel pl. a Toscaból.
Hogy mi indította el a divattervezés útján?
„Személyes okból kezdtem el közeledni a divat kreatív oldalához, … mert nem találtam nekem tetsző ruhákat….A divat egy nagyon személyes, meghitt bensőséges ügy. Intellektuális szabadságot jelent.”
Ez utóbbi mondatból kitűnik, hogy ez a személyesség jellemzi munkáit.
A „tegnapelőtt és a holnap keveréke” jelent meg – az első kollekción. Pl. egy kosztümkabát, ami akár az ötvenes évekre is emlékeztető, egy kék nylonszoknyával, teljesen szokatlan párosítás, mindez mégis egyszerűen, jópofán, majdnem szerényen. A ruhákon semmi jelzés, puritanizmus és névtelenség. A jómódú, befolyásos, vezető beosztású nőket célozta meg.
„Ha az újat, az eredetit akarod látni, akkor nem szabad kihagynod a Prada-bemutatót” – jellemezte a Prada-t már a kezdetektől Anna Wintour, a Vogue magazin főszerkesztője.
Maria Prada úgy véli, hogy az ötvenes-hatvanas években mindenki hölgy akart lenni, „ma mindenki lány szeretne maradni és miniszoknyát hordani, akár hetven éves koráig is.”
Bár feministának vallja magát, a ruházat terén nem híve a „power-dress”nek:
„Nem hiszek a nők ambícióját és a karrierjükbe fektetett energiát kifejező, tekintélyt adó, szigorúan látványos szerelésekben. Egy nőt a feje után kell értékelni, nem a ruhája után.”
A Prada-look része, az a felfogás, hogy viselőin nincs harisnya, legfeljebb egy elegáns, fehér vagy fekete bokazokni, hiszen Prada cipőben senki nem tolong villamoson, vagy nem rója az utcákat.
„ A Bertelli”
Miuccia másik fele, férje, az ambiciózus, impulzív, kiváló üzletember, a toszkán Patrizio Bertelli, akit csak „a Bertellinek” nevez a mai napig is. Olaszosan, jókat vitatkoztak már kezdettől fogva, de a divat felé fordulást Bertelli hozta ki a lányból. Ő maga is bőrárukkal foglalkozott, jó érzékkel kifigyelte, hogy a hatvanas évek végének és a hetvenes évek elejének igénye a farmert viselő fiatalok körében a széles bőröv felé irányult. Sir Robert néven márkát alapított és jelentős sikereket ért el. 1977-ben a milanói bőrdíszmű vásáron találkozott Miucciaval. Feltűnt, hogy Patrizio árui meglehetősen hasonlítanak az övéihez. Miuccia ráripakodott a fiatalemberre, aki nyers modorával, de jó riposztozásával felkeltette az érdeklődését. Ő indította el Miucciat – meggyőzve annak családját is, - hogy gyártsanak cipőket, majd később férjként számtalan üzleti ötletével segítette a Prada világhírnevének, és világbirodalmának elérését. Kérlelhetetlennek látszó, érdes modorú, de kiváló üzletembernek tartják. Miuccia így nyilatkozott róla: „ A Bertelllinek valószínűleg tetszik, hogy vaddisznónak van elkönyvelve, különben már rég megváltozott volna.”
Bertelli nem fél a kockázatoktól, igyekszik megfigyelni, hol nyílik lehetőség a nagy kiugrásokra, a nyitásra vagy növekedésre. Beosztottjaival tisztelettudóan igyekszik bánni, de minőségi munkát vár el mindegyiküktől. „Ha beosztottjaink nem tartják szem előtt, hogy igazgatóik minden egyes részletét komolyan veszik a mi üzleti felfogásunknak, akkor meddig tart a jó hírünk?”
Prada-look
A világhírű divatguru - házaspár felismerte, hogy „kitalálni a kollekciót csak az érem egyik oldala, a várva-várt bemutató, a hosszú hónapok sürgése, robotja, gürcölése a másik. Marad még a harmadik oldal, ami legalább olyan fontos, mint az előző kettő: el kell adni a nagyközönségnek a név hangulatát, márkát kell kovácsolni a divatház sajátos életérzéséből.” A mesterfényképészek – megkapó történeteket tudnak varázsolni. „Egy szuggesztív képben elmesélt sztori” – sokkal jobban megtartja az érdeklődést, - vallja Bertelli, mint egy ruha vagy cipő önmagában.
Hosszú eszmecserék során ismerik meg a fényképészek „a pradalogiát”, azaz Miuccia saját bejáratú felfogását a világról, az esztétikáról, a csúnyaságról és a szépségről.
Miuccia valóságos tudománnyá fejlesztette, hogyan kerülje a túl egyszerű, túl banális szépség csapdáit. „Azt szeretném, hogy nekem is tetsszenek, illetve örök dilemmám, hogy én kövessem-e a közönséget vagy ők engem?” Valószínűleg ez a dilemma már régen eldőlt, hiszen a Prada mindig élen jár divatérzékenységével, Miuccia jól megérzi mire éhes a közönsége.
Ebből formálódik az a megjelenés, amit egy divatkritikus így jellemez:„Az érzéki dög, a jól nevelt kislány, a kedves anya, a hamis szerető, a művészetekért rajongó lelkiző és a krumplit hámozó családtámasz.”- jellemzi egy divatkritikus.
A férfi divat bevezetése is Bertelli erőszakosságának köszönhető. Ma már – igaz elkülönülve a női divatbemutatóktól – a férfi divat is jelentős szerepet kap. A modellek fiatal, diákalkatú, korántsem macsó típusú férfiak. Miuccia elmondása szerint „A férfidivatnál előfordul, hogy igyekszem beleélni magam helyzetekbe. Például, hogy milyen srácokkal randiznék szívesen, mit hogy látnék? Vagy ha tizenkilenc, húsz, huszonkét éves lennék, mit vennék fel szívesen?” A ruházat elegáns és személyes, azaz Miuccia így álmodta meg őket.
A Miu Miu
A Prada lány becenevét viselő, lázadóbb bakfislány oldalát hangsúlyozó, külön divatház. Kitűnő minőségű szövetek, bőrök, avantgárd szabás és szofisztikált dizájn jellemzi. Előítéletekről mentes személyiségek viselik. Púderrózsaszín és milánószürke, krém, barna, military zöld színekben pompázó ruhák, olykor virágos, optikai mintákkal. Ultramagas sarkú cipők Swarovski kristályokkal vagy bársony papucscipők keltik fel a kissé provokatív megjelenést előnyben részesítők figyelmét.
A Prada inkább szofisztikált, a Miu Miu naivabb, tervezése azonnali, spontán érzésből jön.
Mit visel Miuccia Prada?
A szerző több ízben csodálhatta meg Miuccia sajátos izlésvilágát:
Pl. Zöld és aranyszínű brokátból készült ruhát, smaragdzöld papucscipőt viselt, fülbevalói antik gagát háromszögek, kámeaberakásokkal, kezében fekete-fehér szőrméből apró retikül,
Vagy
Narancssárga, műanyag rakott szoknya, meggyvörös szandállal, csokoládészínű rövid ujjú pulcsival, és nagy kámea-berakásos fülbevalóval képezték a szettet.
Vagy
Diáklányosan sötét szoknya, nyakig begombolt fehér blúz képezte az interjúhoz viselt ruhát.
Az álom
Miuccia nem éri be azzal, hogy világhírű divatház sikeres tulajdonosa. Már a kezdetektől foglalkoztatta, hogy a kereskedelmi térségeket szórakoztató, kulturális elemekkel vegyítsék. A Prada Alapítvány új tornyai, körülötte a múzeummá átalakított régi ipari épületek mind azt sugallják, hogy Miuccia nyomot akar hagyni a világban. Még abban is gondolkodik, hogy a mai értékek kialakításához és megőrzéséhez egy intellektuális „cserebereplatform”-ra is szükség lenne, hogy a régi erkölcsi rend helyébe tudjon lépni egy új erkölcsi mutató.
Kívánjuk, hogy Miuccia Prada gondolatai mielőbb megvalósuljanak.
Most egy divatkritikus megfogalmazásával összegezzük gondolatainkat:
„Hogy megértsd Pradat, tudnod kell, hogy mi nem: Nem gyönyörű, mint a Dior, nem klasszikus, mint az Armani, nem szexis, mint a Gucci, s nem merész, mint Versace. De néha egyszerre, néha külön-külön olyan, mint ezek együtt. Mert ha igazán formában van, akkor a Prada maga a következő nagy durranás, a Divat!”
A fentiekből nyilvánvaló, hogy mi a Prada titka, és talán az is, hogy nemcsak az ördög visel Pradat.
Itt - a számomra kicsit komor - 2019-2020. őszi-téli kínálat a Prada-tól: