„Egyesek úgy keresik a boldogságot, mint ahogy a szemüvegüket, amely ott van az orrukon”
Gustavo Droz
A boldogságkeresésre minden nép kialakított hagyományokat, így tettek a Dél-Mexikóban élő toltékok is, akiknek a világába kalauzol el bennünket Don Miguel Ruiz: „A négy egyezség” c. könyvében.
A toltékok tudósok és művészek voltak, akik külön társadalmat alkottak, céljuk, hogy megőrizzék az ősi misztikus tudást. Tudásuk „ezoterikus tanítás, talán pontosabb, ha olyan életmódnak nevezzük, amely révén megtalálhatjuk a boldogságot és a szeretetet.”
Igen érdekes megállapítást tesz az író: „az agy elsődleges tevékenysége az álom.” A nap 24 órájában álmodunk, ébren ugyanúgy, mint alvás közben. „A különbség mindössze annyi, hogy éber állapotban az anyagi világ korlátai miatt egymásutániságukban érzékeljük a dolgokat.” A figyelem segít elválasztani egymástól a dolgokat. Születésünktől fogva a körülöttünk levők szüntelenül ismételik a fontosnak tartott információkat és ezáltal „ megtanuljuk…, mit higgyünk és mit ne, mi elfogadható és mi nem, mi a jó és mi a rossz, mi a szép és mi a csúnya.”
A tanulás során alávetjük magunkat a szabályoknak, jutalmaznak, vagy büntetnek. Félünk, hogy nem jutalmaznak meg, ha ellenszegülünk a szabályoknak. „Ezért aztán sokszor egészen másmilyennek mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, hogy elnyerjük a többiek tetszését és megfeleljük a velünk szemben támasztott elvárásoknak. A belső bíró a belénk programozott törvénykönyv alapján mérlegre tesz minket. Énünk másik része elfogadja a ránk kirótt ítéletet.”
Felismerjük időnként, hogy hibásak a beidegződéseink, de meglétük biztonságot ad. Ahhoz, hogy változtassunk a hiedelmeken, ehhez nagy bátorság kell. Ruiz szerint az elménkben elraktározott hiedelmek 95%-a hazugság, de a változtatás azért igen nehéz, mert rettegünk attól, hogy akkor majd nem fogadnak el. Miközben a megfelelésen dolgozunk, kialakul bennünk egy eszménykép arról az emberről, akit mindenki szeret és elfogad, de mivel nem tudunk ennek az eszményképnek megfelelni, bűntudatot érzünk. Ha pedig „nem fogadjuk el magunkat, amilyenek valójában vagyunk, és másokat sem se fogadunk el olyannak, amilyenek.”
Az első lépés a változtatáshoz, hogy felismerjük: olyan törvények uralják életünket, amelyek szerint már nem akarunk élni. Amikor készen állunk a változtatásra, akkor a négy egyezség segít, hogy „megszabaduljunk a félelem szülte régi törvényektől, amelyek elszívják az energiánkat.”
A négy egyezség:
Tedd tökéletessé szavaidat!
Tapasztalhatod, hogy a szó hatalom – felszabadít vagy rabságba dönt. Ezért meg kell tanulnunk helyesen és tökéletesen használni a szavakat. Ruiz szerint a bűn az, amit az ember önmaga ellen követ el, bűntelen akkor, ha vállalja a felelősséget a cselekedeteiért, de nem ítélkezik maga felett. „Valahányszor meghallgatjuk valaki véleményét, és elhisszük azt, ítéletet mondunk magunkról, ami hiedelemrendszerünk részéve lesz. A pletyka – méreg, ennek segítségével már attól jobban érezzük magunkat, ha más is ugyanolyan pocsékul érzi magát, mint mi.” Megfigyelhetjük, hogy amikor a pletykás embert hallgatjuk, az ő befolyása alá kerülünk, és értékítéletünk megváltozik a pletyka tárgyát képező emberrel kapcsolatban. Mivel ítéletünk csak egy nézőpont saját hiedelmünk igazolására, ezért Ruiz önszeretetünk megerősítésére azt javasolja, hogy „meséld el magadnak, milyen szép és nagyszerű vagy, mennyire szereted magad.”
Gondolkozzunk el Ruiz szavain és vigyük azt át mindennapi gondolkozásunkba! Hiszem, hogy segít.
A másik 3 egyezséget később taglaljuk.
