„Jó reggelt, 500 millió új sejtem! Köszönöm, hogy vagytok. Nagyon jól érzem magam”
Rob Wergin
Nagy fába vágtam a fejszémet, amikor szeretném összefoglalni a HEAL SUMMIT, egy interneten a napokban lezajlott gyógyító fórum előadásait, amelyen igazán „nagyágyúk” adtak elő, érthetően és kiváló szakmaisággal.
Úgy gondolom, hogy nem mindenkihez áll közel a spiritualitás, a kvantumfizika tudattal való összefüggései vagy az epigenetika, de abban egyet kell értenünk, hogy a betegség és a gyógyulás nem csak test-szinten releváns kérdés.
Megpróbálom úgy közreadni azt, amit tanultam, hogy minden olvasóm számára legalább megfontolandók legyenek a leírtak, ha nem is mindenki tud azonosulva követni az elmondottakat.
Hallgass a szívedre!
Gregg Braden író szerint már Buddha is utalt a belső környezet, a gondolatok és érzelmek fontosságára. De mégis a nyugati tudomány gondolkodása 300 éve az elkülönülésre, a konfliktusra, a versengésre épül, ez vonul végig egész életünkben, a vállalkozásokban, az élethez való hozzáállásunkban, és az orvosi modellben is. E szerint a gondolkodásmód szerint az élet eredete véletlenszerű, testünk működésére, és testünkön kívüli világra nincs ráhatásunk. A nyugati orvoslás nem a teljes embert nézi, hanem a tünetek alapján dönt a gyógyszerezésről. Kiváló eredményeket ér el a sérülések, az akut megbetegedések gyógyításában, de a krónikus megbetegedések esetén módszerei nem eredményesek. A XX. század vége felé egy új tudományos megközelítés is szárnyra kapott, mely szerint mély kapcsolódás van testünk összes szervének egymáshoz, sőt a testünkön kívüli világgal együttműködésében vagyunk. És a kölcsönös együttműködés lett a gyógyulás új alapelve!
Egy érdekes felfedezés 1991-ből
40.000 speciális érzékelő neurit (idegsejt) létét fedezték fel a tudósok, melyek működése az agysejtekéhez hasonlít. Közös hálózat van a szív és az agy között, szabályozni tudjuk a jeleket közöttük! Pozitív érzelem esetén a szív egy összefüggő hullámsorozat-jelzést küld az agynak, mely válaszul szervezett, harmonizált kémiai reakciókat küld. Ha magunkat gyógyult állapotban látjuk és hálát érzünk, ez idegsejtek növekedését idézi elő. Az idegi kapcsolódáshoz a szív és agy között 72 óra szükséges. A negatív, stresszes érzelmek (harag, düh, frusztráció, kétségbeesés, félelem, szorongás) hatására kaotikus hullámok mennek a szívből az agyba, mely adrenalin, kortizol és stresszhormon kiválasztását indítja el. Ez rövid távon akár jó is lehet, de hosszútávon az immunrendszert gyengíti. Mindez azt mutatja, hogy a szív és agy kapcsolatának harmonizálásával, a szeretet és a hála érzésével segíthetjük a gyógyulást, hiszen nap, mint nap 500 millió új sejtünk keletkezik, feltéve, ha hagyjuk.
Dr.Joe Dispenza agykutató is azt vallja, hogy az elme nem tud különbséget tenni a gondolat és a tett között. Ha múltbeli érzelmeinkre koncentrálunk, és nincs határozott jövőképünk, a test előidézi az elme bizonytalanságát. Ha megszabadulunk, a múlt béklyóitól, és képesek vagyunk az ideális, vágyott állapotot elképzelni, akkor az valóra is válik. Kísérletek bizonyítják, hogy a bicepszünk pl. erősödik akkor is, ha csak elképzeljük rendszeresen a fizikai mozgást, mert a fehérjeképződést a gondolatok elindítják. A test tehát reagál az elmére. A gyógyuláshoz a rutinból követett ismerős tegnapi beidegződések helyett – megbocsájtva a múltbeli történéseknek, beismerve, hogy a betegséget magunk idéztük elő, az nem a genetika vagy a környezet hibája – az érzelmek megváltoztatásával kell elképzelni a jövőt. Ehhez rendszeresen végzett, mély meditáció szükséges, mely a tér és az idő kikapcsolásával a jelen pillanatban tart bennünket, teret engedve, hogy lássuk magunkat gyógyult formában.
Az élet tudománya
Peter Crone, a test-lélek-szellem összehangolásának szakértője szerint betegség esetén a diagnózist csak információnak kell tekinteni, egy adott állapotnak, de ne tekintsük ítéletnek! Azt a kérdést kell feltennem, ha egy rossz következményekre utaló diagnózist kapunk: „Hogyan tudok ezzel az állapottal lenni”?
Az ayurveda, az anyatermészeten alapuló életbölcsességek segíthetnek. A betegség kiinduló, ezért elkerülendő szintje a felhalmozás, mely történhet gondolatainkban, fizikai, pszichológiai, érzelmi, anyagi síkon is.
A nyugati orvoslás a betegség tudománya, mely tüneteket kezel, nem pedig a szervezet kiegyensúlyozatlanságát. Pedig az életben maradás helyett jól akarunk élni! Ehhez el kell fogadnunk önmagunkat, el kell engednünk a hibáztatást. Meg kell értenünk, hogy minden ember megpróbálja a legjobbat tenni saját korlátai között. A frusztrációnk forrását kell megtalálni, és elfogadni a körülményeket olyannak, amilyenek. Ez az elengedés jelenti az igazi, szívből jövő megbocsátást. Erre azért is szükség van, mert az ítélkezés hozza létre a szenvedést.
Dr. Joe Dispenza rövid tanácsaival zárjuk cikkünket: