"Boldogság, nem tudom, mi az"
Dalida
Gyönyörű szép, a végzet asszonya kinézettel, csodálatos hanggal, istenáldotta színészi tehetséggel és színpadi jelenléttel. Rajongtak érte hosszú éveken át az egész világon. Ikon volt és így sokak számára irígylésre méltó. Pedig élete tragédiákkal volt tele. És csak percekre volt boldog.
Talán az Alain Delonnal együtt énekelt Paroles, paroles c. 1973-as világhírű dalra máig mindenki emlékszik, ha csodás sanzonjai, mint a Bambino, a Gigi L'Amoroso vagy a Come prima már csak kevesek szívét dobogtatja meg.
Ismerkedjünk meg vele!
A kezdetek
Dalida 1933. január 17-én született, Jolanda Gigliotti néven, olasz szülőktől, Kairóban. Apja tehetséges hegedűművész volt. Jolandát kis gyermekként apja zenéje mentette meg, amikor hónapokon át szemevilága megóvásáért letakart szemmel várta a gyógyulást. Sajnos apját Mussolini parancsára büntető táborba hurcolták. Hazatérése után már sosem volt önmaga, agresszív, durva, befelé forduló ember lett, Jolanda 12 éve korában meg is halt.
Jolanda rút kiskacsából feltűnő szépségű lánnyá cseperedett, Kairó szépévé választották.
1954-ben elhatározta, hogy színésznő lesz, mint Rita Hayworth, és Dalidanak hívják majd. Egy varrodában dolgozott, ahol munka közben mindig énekelt és táncolt a többieknek. Főnöke tanácsára filmekben kis szerepeket vállalt, de egy öt éves szerződést már visszautasított, inkább szerencsét akart próbálni Párizsban. Egy barátnője tanácsára, mivel színésznőként nem akarták foglalkoztatni, egy kabaréban kezdett énekelni, majd mint a mesében, az Európa 1 Rádió művészeti vezetője meghallotta egyik előadását, és innen indult fényes karriere: irány az Olympia koncertterem, ahol Piaf is fellépett! Bambino c. dala hipp-hopp aranylemez lett. Ő lett az első női előadó, aki rajongói klubbal rendelkezett.
A csillogó karrier
Pályájának össze állomására nem térünk ki, de annyit bizton állíthatunk, hogy 1950 - 1980-as évekig a francia és az európai zenei élet meghatározó alakja volt. A sajtó igyekezett szakmai féltékenységet szítani közte és pályatársai között - kevés sikerrel.
A legérdekesebb természetesen Edith Piaf-fal való viszonya. Bár Piaf francia sanzon királynői pozícióját meg kívánta őrízni, de elismerte Dalida tehetségét és színpadi jelenlétét. Sőt egyszer az is elhangzott Piaf szájából, hogy Dalidát tartja méltó utódjának. Mindketten az Olympia koncertterem sztárjai voltak, ugyanaz a kör fedezte fel őket. Dalida tisztelete jeléül, több Piaf sanzont is felvett a repertoárjába Piaf halála után.
Mireille Mattieau-vel szoros barátságot ápolt. Többször szerepeltek együtt. sőt duettet is énekeltek. Szakmai oldalon a menedzseri szál is azonos volt. 1979-ben együtt utaztak Tunéziába, mely utazásról Mireille kedves emlékeket őríz.
Juliette Grecoval a kölcsönös tisztelet és szakmai barátság jellemezte viszonyukat. Greco rendszeresen látogatta Dalida fellépéseit és mindig személyesen gratulált pályatársnőjének. Greco baloldali értelmiségi hátterű, míg Dalida populárisabb dalokat énekelt, de a francia sanzon két nagyasszonyaként jól megfértek egymás mellett.
És mi a helyzet a férfi kollégákkal?
A férfi előadó-társai tisztelték és csodálták, szívesen énekeltek együtt vele. Aznavour dalokat is írt neki, és duettezett is vele. Alain Delon közeli barátja, egy időben szerelme is volt, a már említett Paroles, paroles c. daluk zenei kultúrtörténeti ikon-dallá nemesedett.
Dalida, a filmszínésznő
Fiatalkorában mindig a filmvászon vonzotta, igazi filmsztár akart lenni. Az, hogy végül énekesnő lett, a véletlen műve. Az élet megajándékozta egy szereppel, mely egy új karrier kezdetét is jelenthette volna. A hatodik nap hajnala c. Egyiptomban játszódó filmben egy nagymamát alakít, aki megmenti kolerában szenvedő unokáját. Alakítását Anna Magnani, híres olasz színésznő játékához hasonlították.
A fájdalmas magánélet
Nagyon vonzó, ragyogó nő volt. Kapcsolataiban azonban nem talált igazi társra. Férje és két élettársa is öngyilkos lett, tettükben az iránta érzett szerelem is szerepet játszott. Luigi Tenco öngyilkossága után ő is megkísérelt véget vetni életének, ezúttal - szerencsére - sikertelenül.
Egész életében gyerekre és családra vágyott, férjével a karrierre való összepontosítás miatt nem vállaltak gyereket, egyik élettársától állapotos lett, de mivel jóval fiatalabb volt nála, a társadalmi elvárások miatt, házasság nélkül nem szülhettte meg. Harmadik szerelmétől - annak labilis idegállapota miatt, visszakozott a gyermekvállalástól.
A tragikus vég
Bár sikereit megtartotta állandó megújuló képessége miatt - magánélete rendezetlensége és az idősödés elviselésének nehézségei 54 éves korában öngyilkossághoz vezették. A róla szóló életrajzi filmben halála előtt így vall érzéseiről: " Egy magányos nő vagyok, aki mindenről lemaradt az életben. Belefáradtam, hogy álruhát vegyek. Csak illúzió vagyok, egy kép. Mi maradt még nekem néhány kis dalon kívül?" A búcsúcédulán pedig ez áll: "Bocsássatok meg! Az élet elviselhetetlen!"
Most 93 éves lenne. Dalaiban tovább él csodálatos hangja és temperamentumos lénye.
A Paroles, paroles c. dallal emlékezünk rá: