“Velencén rőt az este,
nem ing a bárka teste,
nyugszik halásza mind,
lámpás sem int”
Alfred de Musset: Velence
Velence, tenger, napfény, nordic walking, - így készültünk Szántó Szilvi által vezetett kis csapatunkkal erre a 4 napos aktív felüdülésre. Bíztunk a késő nyári jó időben, még azzal is kacérkodtunk gondolatban, hogy Jesoloban megmártózunk a tengerben. Persze az álomnak, mint mindig, nem száz százalékosak a megvalósítási esélyei, így volt ez most is.
Az e heti rusnya, esős, szeles idő kistestvére fogadott bennünket. Útközben utastársaimmal kémleltük az eget, és próbáltunk olyan kicsi kék foltokat találni, melyek az idő jobbra fordulásával kecsegtethettek.
Lido di Jesolo
Olaszországban, Jesoloban legalább már nem 9-12 fok volt, hanem 20 fok közelébe kúszott a hőmérő higanyszála, de permetező, esős időjárás fogadott. Ez nem szegte kedvünket, a sós, tengeri szél, a fodrozódó habok, a tarka napernyők látványa kárpótolt a nem túl kellemes hőmérsékletért. A 6 km-es tengerparti nordicozás jókedvre derített bennünket. Az Aperol Spritz és Prosecco társaságában elköltött finom vacsora vidámmá tette csapatunkat. Megterveztük a másnapi 10 kilométeres túrát, melynél egyébként már csak a kitűzött cél elérésekor kapott el bennünket egy kis zápor.
Treviso
A másnap délután Treviso városában egy ingyenes, vezetett programon való részvétellel telt, ami a zenetörténet köré összpontosult. A városka elnevezése - a Portofelice honlap szerint - “az örömteli és szorgos föld”- et jelenti, macskaköves utcákkal, kicsiny, Velencére emlékeztető hidakkal. Még a sétányszerű parkoló is romantikus helyen, az olajzöld bársony folyócska nyomvonalán található. Zenetörténeti sétánkat a Piazza dei Signori főtéren kezdtük, ahol a Prefetturán az első zenével kapcsolatos szimbólum a harang volt 1325-ből. Trevisoi dialektusban a Marangona nevet viseli, mely az asztalosokra utal, akinek reggeli munkakezdését és esti munka-befejezését kísérte a harangszó. A harangtornyot 1944-ben lebombázták, majd újraépítették. Két szép 1300-as években épült palota (palazzo) is otthont adott a téren különféle ünnepségeknek, melyek főként a zenéhez kapcsolódtak. A téren a templomba építették be a korai színház kis táncos figuráját, melynek könnyedsége és élet- szeretete megihlette a híres szobrászt, Canovát és a világhírű Rossinit is..A Capitolare - könyvtár antik zenei kéziratok hírneves gyűjteményét tartalmazza 1100-tól 1600-ig. Itt található Palestrina első miséjének eredeti kézirata is.
Igazi élmény volt az 1868-ban felújított, amúgy 1620-ban épült Teatro Communale Mario del Monaco színház megtekintése, mely mára az olasz zenés színházak egyik legjelentősebbje. A számomra az Uránia Nemzeti Filmszínházra emlékeztető, viszonylag kis színház ez évadban - többek között - a Baletto Sud balett-társulat által a Carment adja elő, de a Lammermoori Lucia, a Traviata, is bemutatásra kerül. A színház jazz előadásoknak is otthont ad: itt rendezik majd 2018. április 30-án a Nemzetközi Jazz fesztivált is.
A barangolás közben a nap néha már előbújt, így a jó torkúak fagyizhattak is. Este már izgalommal gondoltunk a másnapi 12 km-es velencei kihívásra. Ez egy már hagyományosan megrendezett nordic walking találkozó, melyen az idén a két magyar csapat volt a legtávolabbról jött résztvevő.
Velence
Már sokat időztem a cikkben az időjárásnál, hát a jó Isten meghálálta nekünk, hogy derekasan elviseltük a megelőző két nap szeptemberben szokatlan csúnyaságát. Velence csodálatos, felhőmentes kék éggel, lágy szellővel, kellemesen melegítő napfénnyel és 25 fokkal ajándékozott meg bennünket. A 12 km rajtja a Piazza de Roma-n található pályaudvar előtt volt. A 600 résztvevő köszöntése és az olasz himnusz elhangzása után egy jó kedvű bemelegítés zajlott két helybeli Rubint Réka vezetésével, vidám zenekísérettel. Meg kell említenem, hogy kis táncoló csapatunkat külön is köszöntötték a hangos bemondóban. Nagyon figyelemre méltó, hogy az olaszok csapataiban szép számban vettek részt férfiak, hiszen ez a sport - helyesen végrehajtva - igazi megmérettetés. A másik szembeötlő tény: a nordic walking nem csupán az 50-60-as korosztályok sportja, hanem a fiatalok is megtalálják benne az örömteli mozgás élményét.
A túra felejthetetlen helyszíneken zajlott, a csodálatos város sok-sok gazdag látnivalója a szemünk elé tárult, miközben róttuk a 43 kis híd által övezett lagunák és kis sikátorok útvonalát. A távot 2.5 óra alatt abszolváltuk, a déli harangszó már ismét a pályaudvar előtt talált minket. Csapatunk egy szép ajándék-kosárral gazdagodott, melynek tartalmát este tombolán kisorsoltuk. A teljesítményünket jól megérdemelt vaporettozással ünnepeltük meg, melynek végállomásán a Szent Márk tér gyönyörű épületeit csodálhattuk meg séta közben.
Ez már a második velencei challenge volt, amelyen részt vettem, de biztos vagyok benne, hogy Velence visszavár jövőre is.
Egy hangulatos fotóval búcsúzunk:
