„Tévelyegni emberi dolog, csavarogni, párizsi”
Victor Hugo
Már nem először mentem a fények, a divat és a romantika fővárosába, de mindig érnek új élmények, új benyomások. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy kedves barátnőimmel utcai zavargásmentes időszakban tölthettem el néhány napot, talán a pünkösdi ünnepeknek köszönhetően és emlékezetes születésnapi köszöntésként. A remek, várakozásteli hangulatot
Az időjárás is jutalmazta, kellemesen meleg, varázslatosan napos, szikrázóan kék égboltos időjárással.
A csoportos utazás kisebb zökkenőitől eltekintve, ideálisnak volt mondható minden: meg tudtuk nézni azokat a látnivalókat, melyeket elterveztünk. Ez nem kis dolog, mert irtózatosan nagy tömeg volt mindenütt. A hír szerint, az üzletek zárva vannak ezen ünnepek alatt, de természetesen nem így történt, a múzeumokban, az Eiffel torony környékén, Versailles-ban – hömpölygött a sok-sok ember. Jó tanács: interneten jó előre meg kell vásárolni a belépő jegyeket. A tumultus nem szegte kedvünket még a mosdóknál tett elképesztően hosszú sorban állásnál sem.
Párizsi utcakép
III. Napoleon idején Haussmann báró várospolitikája teremtette meg a XIX. század második felében 17 év alatt az európai nagyváros-élményt: szép homlokzatok, fákkal szegélyezett, széles sugárutak, visszafogott eleganciát sugárzó pasztellszínű épületek, gyönyörű, kovácsoltvas erkélyek. Két szóval: harmonizált utcakép. Egy-egy utcában az épületek azonos kőbányából származó kövekből készültek, 18-20 m magasságot nem haladhatták meg, egységes díszítő elemeket alkalmaztak, sőt a tetőmanzárdok 45 fokos szöget zárnak be. És ami a szép minőségű fennmaradást segítette: 10 évente homlokzat felújítási kötelezettséget írtak elő. Természetesen az, hogy Párizs bombázások nélkül vészelte át a II. világháborút, nem elhanyagolható tényező.
Mostani utamon megleptek a hatalmas távolságok, a metrós közlekedés mellett is 10-15 km-t minden nap gyalogoltunk, de a Versailles-i napon 27.000 lépés volt a csúcs, ami 20 km közelében lehet.
Párizsi életérzés
Felkészülve a párizsi életérzésre, utazásunk előtt megnéztük az „Éjfélkor Párizsban” c. Woody Allen filmet. Így a múltidéző romantikából egészséges mennyiséget kaptunk. Idegenvezetőnk említette, hogy létezik un. Párizs szindróma nevű pszichiátriai betegség, mely azoknál jelentkezik, akik túlzottan idealizált képet dédelgetnek magukban utazásuk előtt a városról, majd csalódnak. Különösen a japán turisták körében szedi e betegség áldozatait. Kitzinger Szonja a „Dívány”-ban megjelent cikkében úgy jellemzi őket, aki „olyannak szeretnék látni a Fények városát, amilyen az „Amelie csodálatos élete” c. filmben.” Párizs azonban egy nyüzsgő nagyváros, a látvány alapján csak nyomokban tartalmaz „franciát”. Nehezen ismerjük fel az újságokból ismert francia nők divatját és az éttermek is nemzetköziesedtek. Mégis szuper dolog a Champs Elysees-n sétálni vagy a Szajnán hajókázni. Ez utóbbi során szomorú látvány a felújítás alatt levő Notre Dame még sokáig felállványozott épülete.
A benyomásaimat igyekszem röviden összefoglalni, hiszen se szeri, se száma a Párizs látványosságait és történelmét bemutató útikönyveknek.
Az Eiffel torony
Sajnos nem jutottunk fel rá, már jó néhány héttel az utazás előtt nem volt jegy. Szerencsés vagyok, mert már kétszer korábban láttam a lábaim előtt heverő csodás várost. A mi szintén okozhatna Párizs szindrómát az, hogy biztonsági okokból golyóálló falakkal van körbevéve, így esély sincs sétálgatni körülötte, mint évekkel ezelőtt. Az öreg hölgyet – ahogy az itteniek nevezik – speciális, erre a célra használt festékkel óvják, így még unokáink is fogják látni.
Versailles
Ez a látogatás, mely a RER (helyiérdekű vasút)-tal egyszerűen megvalósítható – novum volt számomra. Schönbrunn után elképedve néztem, mekkora! Félelmetes méretű, a fénykorában a személyzettel együtt kb. 10.000 ember lakhatását is biztosító királyi palota. Megtudtuk, hogy összesen 9 mellékhelyiség állt rendelkezésükre. Elképzelhető, hogy mekkora mennyiségű illatosító kellett a szagok elviseléséhez. Kicsit morbid, hogy a temérdek látogatót ma sem fogadja több WC.
A palota csodálatosan megőrzött berendezése, gazdagságot sugárzó termei jól reprezentálják azt a pompát, ami fénykorában övezte.
A kert szinte bejárhatatlan, akkora! És a palotától másfél órányi távolságra lehetett inni vagy némi harapnivalót magunkhoz venni. Érdemes meglátogatni Kis-Trianont, azaz Marie Antoinette rezidenciáját, igazi ékszerdoboz.
Musee d’Orsay
Leleményességünknek köszönhető, hogy a szabad napunkon meg tudtuk látogatni kedvenc múzeumunkat. Elővételben megvett jegy nélkül esélyünk sem lett volna erre. Maga a múzeummá alakított pályaudvar épülete kívül-belül élményszámba megy. Jól körbejárhatóak a szobrok, elegendő természetes fénnyel elárasztott hely van a festmények számára. Az impresszionisták kiállításait bárhol-bármikor meglátogatom. Most ráadásnak Manet és Degas időszakos tárlat is megörvendeztetett bennünket. És itt található a Versailles-i híres tükörteremhez hasonlító (szerintem szebb) bálterem, és több kávézó, melyek közül egyikben málnás kosárkát eszegettem egy finom capuccinot szürcsölgetve.
Invalidusok
XIV. Lajos idős és sérült katonáinak otthont és kórházat, majd a Versailles-i kastélyt tervezőjével egy kápolnát, majd egy királyi templomot is épített. A francia barokk kiemelkedő alkotásának számító dómot a római Szent Péter bazilika mintájára hozták létre. Itt látogathatjuk meg Napóleon nyughelyét. Az udvaron elhelyezett 21 ágyút legutóbb 2017-ben Macron elnök tiszteletére sütötték el. Szimbolikus jelentőségű, hogy az ágyúk az elnöki palota felé fordulnak, jelezve, hogy „Franciaországban a nép kormányoz, és bármelyik pillanatban újra felvehetik a fegyvereket.”
Champs-Elysees, a város tengelye
A Concorde tértől a Diadalívig húzódó 2x4 sávos, fákkal szegélyezett sugárút alighanem a világ egyik leghíresebb utcája. Nevét a görög mitológiából kapta: az elíziumi mezők elnevezés azt a túlvilági helyet takarja, ahol Isten kedveltjei az örökkévalóságig boldogságban élhettek. Elegáns éttermek, kávézók és a leghíresebb luxuscikkeket kínáló üzletek szemet gyönyörködtető kavalkádja. Ha nem is tudunk vásárolni a haute couture (nemes kivitelű ruhakészítés) üzleteiben, érdemes megcsodálni azok tökéletes berendezését, a kifinomult ízlés apró megnyilvánulásait.
A Concorde tér és az Obeliszk
A Concorde térről manapság sajnos az elfajuló tüntetések miatt hallunk, bár egykor ennél még szomorúbb színtér volt: a forradalmi vérfürdőkké. Az impozáns tér közepén áll egy ajándék: a luxori obeliszk, melyet 1830-ban az egyiptomi alkirály adományozott X. Károly francia királynak. A 30 méter magas, 222 tonna súlyú oszlop monumentális emlékműve kalandos úton, több éven át utazott a Níluson, majd a Szajnán át Párizsba. A francia egyiptológus, Jean-Francois Champollion fejtette meg 200 évvel ezelőtt az oszlopon lévő hieroglifákat, ezt ünnepelte tavaly Párizs azzal, hogy restauráltatta a műemléket.
Egy kis pikáns kiruccanás a Montmartre-ra
A fenséges Sacre Coeur dóm méltóságteljesen őrködik a bohém negyed, a Montmartre tetején. A zegzugos utcák, a hangulatos vendéglők, a sok-sok csecsebecsét áruló boltocska, az utcai festők – jó hangulatú órákat szereznek az idelátogatóknak. Persze kihagyhatatlan látnivaló a Moulain Rouge mulató és környéke, mely ma már diszkréten szexi. A 80-as évekbeli utazásomkor sokkal nyersebben emlékeztetett a testi örömökre a sok peep show, az utcákon sorba rendezett, kuncsaftokra váró fiúk és lányok sokasága.
Párizs megunhatatlan!
A három és fél nap csak ízelítőt ad a kíváncsi turistának, hiszen – többek között – kimaradt a Quartier Latin, a Montparnasse, a Pere Lachaise temető, nem beszélve a helyreállítás utáni Notre Dame-ról.
Párizs, visszajövünk!
Búcsúzóul egy dal Joe Dassin fiatalon elhunyt világhírű énekestől a Champs-Elysees-ről: