Fénnyel és aggyal lehet jó képet késziteni"
Szipál Márton
Idén nyáron igen érdekes kiállításra lehetünk hivatalosak a debreceni MODEM-ben: Szipál Márton fotóművész csodálatos fekete-fehér portréi lenyűgözik a látogatókat.
A fotókból az alkotó bohém művész sajátos látásmódja köszön vissza, középpontban a harmonikus szépség megragadásával.
Mint majd látni fogjuk, ő az, aki az előnytelen külső adottságokból is varázsolni képes. Ez inkább a vele készített interjúkból derül ki, mint a kiállított alkotásokból, ahol szebbnél szebb fotóalanyok néznek vissza ránk.
Pedig gyermek, sőt fiatal korában is minden idegszálával tiltakozott a fotózás ellen. Talán érthető, hogy az elismert, császári és királyi udvari fényképész címmel rendelkező apja árnyékában nem vonzotta ez a pálya. De persze a végzetét senki nem kerülheti el: ma a világ 10 legjobb fotóművésze között említik nevét.
91 éves korában, egy kalandokkal teli, sikeres életpálya ért véget. Most 101. születésnapjára emlékezünk, és próbáljuk ellesni azt az életszeretetet, melyet munkái és életéről adott interjúi közvetítenek.
A mázlista
Bár orvosi egyetemre készült, egy apjánál dolgozó retusáló lány iránti szerelme mégis arra vitte, hogy fényképész üzletet nyisson. Elmondása szerint korábban utálta a fotózást, az apjától ellesett tudás gyakorlatba ültetésével mégis sikeres lett, így az orvosi egyetem már nem foglalkoztatta a továbbiakban.
A háborúban, vadászpilótaként nem került soha bevetésre, még puskalövést sem hallott közelről, orosz hadifogságba esett, ahol megint szerencséje lett, beteghordozóként dolgozhatott.
Egy müncheni fotókiállításra – bár kizárt volt portrét küldeni – 10 portréjával első díjat kapott, mindegyik képét megvették, és bekerült egy angol fotóévkönyvbe is.
1956. forradalmat nem látta, mert ugyan Budapesten volt, de nászúton töltötte ezeket a napokat feleségével a Lovag utcában.
1956. után egy barátja unszolására, erős felindulásból - disszidált. USA-ban „szegény magyarként” 265 dollárt fizetett a Sunset bulváron a Playboy Klub mellett egy műteremért, melynek bérleti díját még 20 év után sem emelte fel a tulajdonos.
Először reklámként ingyen fényképezett karakterszínészeket, divattervezőket, sztárokat. Modelljei voltak pl. Tommy Lee Jones, Leslie Nielsen, Sophia Loren, Priscilla Presley, Olívia Hussey (Zeffirelli Júliája, a kiállítás egyik legvonzóbb fotóalanya). Hírét vitték a fiatal tehetségnek, így 3 nyers képért elkérhetett 500 dollárt, egy sorozatért pedig 2000 dollárt, mely 1957-58-ban igen szép összeg volt. A fényképekért utólag kért fizetséget, ha tetszett a kép a tulajdonosának. Rövid idő alatt befutott. Martin, the king-nek becézték, a hollywoodi körökben mindenki ismerte. A jövedelme kétharmadát fényűzésre költötte. Ahhoz, hogy elkérhessen ilyen szép összegeket fotóiért, mutatnia kellett, hogy ő is illeszkedik kinézetben és életvitelben a sztárok életmódjához.
1997-ig élt Amerikában, majd ötödik felesége, Bethany halála után, hazatért Magyarországra. Felesége 35 évvel volt fiatalabb nála, 20 évig éltek együtt.
Élete végéig társasági ember volt, mint nyilatkozta - 30 év alatti és 70 év feletti barátai voltak, mert „ezek az emberek tudnak köszönni, enni, viselkedni, polgári módon társasági életet élni.”
Életművész kívül-belül
Mindig jellemző volt rá az extravagancia, de ezt természetes „bájjal” adta elő. Bihari Ádám stílusszakértő szavaival élve ő volt a „sprezzatura” (a kötetlenül elegáns stílus) mintaképe.
A színes öltönyök, a 30 féle napszemüveg, a fényűző lakás a Hollywood Hills-en, a Rolls Royce, a híressé vált partik, melyeken mindenki, aki számított ott volt, a sztároktól a tudósokig - életművészetét mutatják. Ehhez egy háromemeletes házat bérelt. Barátjának mondhatta Jimmy Hendrixet is. Szerinte a világ egyik legszebb asszonya Priscilla Presley, aki nemcsak szép, de kedves is. Szépsége azon alapul, hogy szinte tökéletesen szimmetrikus az arca.
A nők rajongtak érte, bár nem volt jóképű, személyiségével, nagyvonalúságával, intelligenciájával hódított.
Még 76 évesen is lejárt a Trafóba táncolni. Itthoni lakása maga volt a stílusegyveleg. Üvegkoala, bordó plüss maci, keveredett Buddha szobrokkal és 100 éves olajfestményekkel. Nemcsak Hollywood, de Budapest is az általa tartott partikról volt nevezetes. Közben szerette átadni művészetét a fiatal tehetségeknek, tanította a fotózás iránt érdeklődő fiatalokat a D1 Stúdióban.
Egészségesen igyekezett élni, általában napi 5 lágy tojást evett brokkolival és spenóttal. Egészen nagy mennyiségű C vitamint és kb. 30 db egyéb táplálékkiegészítőt fogyasztott. Bevallása szerint hét plasztikai műtéten esett át. Elmondása szerint igazi kellemetlenségek nem érték az életében, mégis szorongott. Ezt nyugtatókkal, illetve füves cigarettákkal próbálta orvosolni. De a derű, a sok mosoly mindig jellemezte, kivéve, amikor alkotott, azt igen komolyan vette.
A titok
Kísérletet teszünk arra, hogy megfejtsük a gyönyörű fotóalkotások titkát. Nincs nehéz dolgunk, mert többször „kikotyogta”, hogy miben látja a sikeres fotózás lényegét.
A jó fotó 30%-ban technika, 70%-ban kommunikáció.
Először lássuk a technikát!
A fényképezés lényege – 2 dimenziós papíron 3 dimenziót elérni. Ehhez a háttérnek életlennek kell lenni. Apjától leste el, hogy a műtermi fényeffektusok „ferde fényterelő lemezekre világító reflektorok” szép, puha fényeket eredményeznek. Apja azt is vallotta: „Takard el a szájat, és megtudod milyen a kép”, azaz a szemekből látszik a legkisebb szorongás is. Fontos, hogy a megfelelő fényben a fejet kicsit hátrább, oldalra kell billenteni. A szemeket hangsúlyozni kell a fényekkel és a beállításokkal.
„A lényeg a geometria, az ívek, a szögek, hajlatok összhangja és találkozása. Szerintem a művészet nem más, mint ennek a harmóniának a létrehozása. Azok az emberek fotogének, akik tökéletes formát mutatnak, akármilyen szögből is fotózzuk őket.”
Sarkosan megfogalmazva: „ aki olyan képeket csinál, amelyekben nincs geometria, az olyan, mintha én táncolnék az Operában.”
Mivel az emberek többsége nem fotogén, „a szög és a fényhatás megtalálása szükséges a legszabályosabb megörökítéshez.” Így a legszabálytalanabb arcú modellből is vonzó személyiség jelenik meg a fotón.
És lássuk a kommunikációt!
A fotózáshoz lélektani érzék és intuíció is szükséges. El kell érni a feszültségmentes, érdeklődő nézést a modellnél. „Úgy kell nézniük a lencsébe, hogy most akarok rád ugrani.” Ehhez a beszélgetésekkel körített sminkelés jó út. A sminkelés tulajdonképpen a retusálást helyettesíti. Azt vallotta, hogy „ne várjunk némán, az alany valószínűleg tudja, mikor néz ki jól, később csak gyengébb lesz az arckifejezés.” Spontán ritkán készül fantasztikus kép, a fotót komponálni kell!
Az életművész-fotóművész hitvallása az alábbiakban foglalható össze: „Én soha nem tanultam fényképezni, se könyvből, sem az iskolában. Mégis szinte az első perctől kezdve jellegzetes stílusom volt, amelynek alapján még akkor is felismertek, amikor ágykeretet fotóztam.”
A cikket egy kiállitásról készült videóval zárom, biztatva mindenkit a kiállitás megtekintésére: