„A zene képes felszabadítani az emberben különböző dolgokat, (...) képes olyan helyekre repíteni, amelyekről még a zeneszerző sem álmodott volna”
Jojo Moyes
Hiába volt a nagy zuhé, a zenekedvelőket nem tántorította el attól, hogy részese legyen 2017. május 3-án a „Beethoven – Budán” c. koncertsorozat nyitóhangversenye élményének.
A koncerten került sor a kadenciaverseny eredményének kihirdetésére is.
Mi is az a kadencia?
A kadenciáról „Kulturális rovatunkban” a „Koncert a Klauzál házban” c. cikkünkben már ejtettünk szót, ehelyütt – ismétlésképpen – csak annyira emlékezünk meg róla, hogy a kadencia a vezető szólam – általában zongora vagy hegedű – virtuóz, kötetlen, improvizációs szólója, mely az elhangzott tétel legfontosabb témáiból merít, zenei kíséret nélkül.
A kadenciaverseny
A kadenciaverseny célja, hogy egy-egy tételhez új, néhány perces virtuóz remekek szülessenek. A verseny ötletgazdája, - amint az a megnyitóban elhangzott - Tarlós István főpolgármester.
Ez évben a hegedű volt soron a tavalyi nagysikerű zongorakadenciák születésén felbuzdulva. A Rolla János, Kossuth díjas hegedűművész által vezetett zsűri egyik tagja, Mácsai János zenetörténész-kritikus elmondta, hogy Beethoven egyetlen hegedűverseny (D dúr Op.61) valamennyi tételéhez lehetett ilyen improvizációs „mini-blokkot” írni. A zsűri a jeligés jelentkezők közül – egyhangúan - Záborszky Katariina, Finnországban élő magyar hegedűművész mind a három tételhez írt kadenciáit választotta a legjobbnak.
A hegedűverseny
Az 1806. december 22-én bemutatott zeneműhöz Beethoven négy alternatívát is nyújt a szólistának. Később Saint-Saens, Henri Wieniawski és Hubay Jenő is komponált kadenciát hozzá. Az általában nagyívűen, romantikus stílusban játszott versenyművet Záborszky Katariina könnyedén, letisztultan, bravúrosan adta elő. Ráadásként, - édesapja, Záborszky István átiratában - eljátszotta a „Csillagok, csillagok” c. népdalt, amit a közönség ugyancsak vastapssal jutalmazott.
Az István király színmű kísérőzenéje
Az est második részében August von Kotzebue: „István király” c. színművének Beethoven által komponált kísérőzenéjét adta elő a Hollerung Gábor által dirigált Budafoki Dohnányi Zenekar, a Purcell kórus közreműködésével.
A mű 1812-ben a Pesti Német Színház felépülésének megnyitó ünnepségére készült.
A beharangozó szerint: „A nyitányt követően a történet a magyarok pogányság és a kereszténység közti válaszútját mutatja be: István király könyörületes tettei pedig egyértelműen a kereszténység erejét bizonyítják.” Formabontó műről beszélhetünk, mert a kórusrészek szöveges, dramatikus részekkel váltakoznak. Az oratóriumok és misék énekes szólistáinak helyét prózai színészek töltik be. További érdekessége, hogy az „Örömóda” kezdeti változata is megjelenik. Az ünnepélyes hangvétel mellett Beethoven „felhasználja a korabeli magyarosnak vélt zenei elemeket, köztük a verbunkost is.”
Az előadásban az is újszerű volt, hogy a teljes mű elhangzott, mert általában csak a nyitány jelenik meg napjaink koncerttermeiben.
A zenedarab mai napig érvényes mondanivalót közvetítő soraival zárjuk írásunkat:
„Törvény és jog a győzelem jövője;
Tartós jólét nem tűr véres csatát,
Csak az lehet a népnek jótevője,
Ki néki törvényt s rendet ád.”
Búcsúzóul egy nevezetes, 55 évvel ezelőtti, Yehudi Menuhin D dúr hegedűverseny előadás: