„A sárm az a képesség, amellyel elfeledtetjük másokkal, hogy valójában hogyan nézünk ki”
Jean-Paul Belmondo
Már 5 éve nincs köztünk a francia film egyik legnagyobb csillaga, Bébel, azaz Jean-Paul Belmondo. Ha felidézzük személyét, mindig a belevaló csibész, a sármos nőcsábász, a halált megvető bátorságú akrobata és az utánozhatatlan komikus jut eszünkbe, pedig számos drámai alakításával is megörvendeztetett bennünket.
Művész család, olasz gyökerek
Apja neves szobrászművész olasz származással, anyja kiváló festőművész. Két testvérével együtt jómódban és szabad szellemben nevelkedtek.
Ahogy ránézünk csibészes arcára, jól gondoljuk, hogy nem volt mintagyerek: ki nem állhatta a tanulást, ráadásul fegyelmezetlen, verekedős gyerek volt. Jellegzetes orra egy iskolai „baleset” következménye. Imádott kapusként focizni, és amatőr bokszolónak sem volt utolsó, rövid, de 3 kiütéses karriert tudhatott magáénak, verhetetlenül. Abbahagyta, mert kezdtek eltorzulni az ütésektől a vonásai.
17 évesen egy színházi előadás hatására határozta el, hogy színész lesz, korábban bohóc szeretett volna lenni. Reménytelen volt, hogy rossz tanulmányi eredményei miatt középiskolai érettségit szerezzen, így magániskolákban, majd a párizsi Színművészeti Akadémián tanult. Nagy tehetsége miatt tanárai eltűrték lázadásait és tiszteletlen viselkedését.
Honnan jött a Bébel becenév?
Bár ez a neve rímel a vezetéknevére, semmi köze nincs ahhoz. Főiskolás társai kezdték el így hívni, mert gyakran egy kinyúlt, kötött pulóvert viselt, ami kicsit csavargó benyomást keltett, emlékezve az „Éjjeli menedékhely” nincstelen, tolvaj hősére,Waska Pépelre. (A Pepel egyébként oroszul hamut jelent, a kilátástalan, elhamvadt, elpazarolt élet szimbóluma.) Egyik társuk véletlenül a Pépelt Bébelre cserélte, ami hangzása miatt elterjedt a köztudatban.
Filmek minden mennyiségben
Kisebb színházi szerepek után, néhány korai filmes epizódszerep eljátszását követően, Jean-Luc Godard újhullámos rendező felfedezte Belmondo nyers, természetes, laza játékát, és rábízta a „Kifulladásig” láncdohányos, pimasz autótolvajának szerepét. Karakterével a fiatalok ideálja lett, férfias, sármos kinézetével elnyerte a „csúnyán is dögös” (jolie laide) jelzőt.
Karrierje ezután szédítő sebességre kapcsolt: világhírű lett.
A kritika mélyebb, drámai oldalát és a francia újhullámban betöltött szerepét méltatta. Igy például az „Egy asszony meg a lánya” c. filmben drámaian, sallangmentesen formálta meg az idealista értelmiségit. A „Bolond Pierrot”-ban „a kiábrándultság és az egzisztenciális magány legmagasabb szintű ábrázolását nyújtotta.” ( kultura.hu)
A közönség elsősorban a látványos, kaszkadőr mutatványaival teletűzdelt, szórakoztató filmjeit vagy a kacagtató vígjátékokbeli alakításait „díjazta”. „A profi” bosszúálló titkos ügynöke, a „Cartouche” sármos tolvajfejedelme vagy a „Kellemes húsvéti ünnepeket!” szoknyavadász, hazudozó gyárosa – örök érvényű alakítások.
Belmondo vs. Delon
Az életvidám fenegyereket imádta a sajtó szembeállítani a hűvös, kimért, jóképű, melankolikus karakterrel, Delonnal. Együtt indultak a pályán pici szerepekkel a „Légy szép és tartsd a szád!”-ban, majd a „Borsalino” gengszterfilmben közös sikerük lett, bár ez utóbbi kis ego-harccá változott, mert Delon kétszer íratta fel a nevét a plakátokra. Ebből a nézeteltérésből per lett, ami kicsit belerondított kapcsolatukba. 27 év után a Friderikusz show-ban szerepeltek újra együtt! A későbbiekben már tisztelet és szeretet jellemezte őket egymás irányába a rivalizálás helyett.
Mi volt Belmondo vélekedése a színészetről?
Úgy tartotta, hogy a színészet nem intellektuális művészet, hanem egy közönségközpontú, őszinte és rendkívül fizikai mesterség. „A színészet lényege a hiteles hazugság” – mondta. A színésznek a pillanat erejével kell elhitetni a közönséggel a történetet. Nem tartotta kevesebbnek a tömegfilmeket a művészfilmeknél. Szerinte a művész feladata, hogy örömet szerezzen a közönségnek. Megvetette és kicsinyesnek tartotta a szakmai irigykedést.
Magánélete
Nagy hangsúlyt helyezett a családra, hiszen gyerekkorában szülei is kreatívan nevelték, megtanították a szabadság, az illem és a művészet tiszteletére. Kétszer nősült, 4 gyermeke született. Három, az első feleségétől, Élodie Constantintól. Sajnos nagy tragédia érte 1993-ban, amikor egyik lánya tűzvészben elhunyt. Natty Tardival kötött második házasságából 70 éves korában született meg Stella lánya, akit csak „csodának” nevezett.
Kedves időtöltései
Mindenekelőtt a boksz. Még idős korában is edzett és rendszeresen látogatta a címmérkőzéseket.
A futball szeretete sem halványult el felnőttként sem: a PSG egyik alapítóját tisztelhetjük benne, aki népszerűségével és anyagilag is támogatta a csapatot. Jótékonysági mérkőzéseken rendszeresen focizott maga is.
A harmadik hobbi: a luxusautók gyűjtése. Nem véletlenül, hiszen a sebesség életeleme volt magánéletében és filmjeiben is. Fia autóversenyzőkénti karrierjére nagyon büszke volt.
Nem vetette meg a teniszt sem, maga is űzte rendszeresen ezt a sportot. És a Roland Garros VIP szekciójában drukkolt is a versenyzőknek.
A kerékpározást se felejtsük ki a szenvedélyei közül: maga is rótta a francia vidéket, és a Tour de France követését rajongóként ki nem hagyta volna.
A sportokon kívül emlékezzünk meg kutyaszeretetéről is. Hatalmas kutyabarát hírében állt, különösen a yorkshire terrierekért rajongott. Maya kutyája élete utolsó éveiben hű társa maradt.
Egy zseniális művész alakját igyekeztünk felvillantani. Nagyon hiányzik. Szerencse, hogy a filmek nem felejtenek: élettel teli személyiségét, eredeti, sztárallűröktől mentes alakításait bármikor fel tudjuk idézni.