„Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!”
Széchenyi István
Elgondolkodtató kérdésfeltevés, különösen, ha az egy fiatal lány gondolataiban fogalmazódik meg, 10 év nyugati csillogásban eltöltött év után. G. Nagy Lilla Imola első könyvét olvasva eltűnődtem azon, hogy a környezetünkben viszonylag milyen kevésszer merül fel ez a kérdés. Pedig igazán időszerű az elvándorlások számának inkább növekvő adataival szembesülve. „A Délvidék titkai” az írói szárnyait próbálgató fiatal tehetség érdekesen megírt műve.
Hogy mi adja az érdekes szerkezetet?
A személyes életrajzi vallomás mellett foglalkozik a jelenlegi lakóhelyét jelentő Délvidék szomorú titkaival, melyek még most is mételyezik az itt élők lelkét. A magyarok ellen irányuló 1944-ben elkövetett rémtettek kihatnak az azóta felnövekvő nemzedékekre is, mert a gyász, a meghurcoltatás feldolgozatlan maradt. A könyv harmadik része arra mutat rá, hogy milyen sok mindenre lehetünk büszkék, mennyire kellene vigyázni értékeinkre, ahelyett, hogy az anyagiakat hajszoljuk éjjel-nappal.
Lássunk némi ízelítőt a magánkiadásban megjelent, de a Parlamentben a határon kívüli magyarok képviselőinek is bemutatott könyvből!
A Boldogfaluból származó író neves szülők gyermeke. Édesanyja a volt Kisgazda Pártban alelnökként és az Országgyűlés alelnökeként is tevékenykedő G. Nagyné Maczó Ágnes, édesapja G. Nagy Illián költő. Négy testvérével együtt felhőtlen, tiszta, becsületes értékekkel teli gyermekkori létet tudhat magáénak. Modell alkata miatt több mint tíz évet töltött el a mosolytalan, csillogó nyugati divatvilágban. Először őt is megszédítette a pénz hatalma: „Vásároltam, ha unatkoztam, mikor szomorú voltam vagy egyszerűen csak meg akartam jutalmazni magam…Minél jobban nyitottam a külsőségek és a divat iránt, annál üresebb lett a belsőm. Az élet egyetlen célja az lett, hogy több munkát kapjak. Ehhez keveset kellett enni és sokat tornázni.” És egyszer a csúcson, amikor a legjobban ment, egy délvidéki, ugyancsak a modell-lét felé elindult, de egészséges értékrendű topolyai fiú rádöbbentette: „nincs szükségem már azokra az örömforrásokra.”
Megtanulta vágyait a lelkéhez igazítani, így elköltözött Topolyára, ahol valódi falusi életet kezdett el élni választottjával. Itt ismerte meg az ott élő magyarok titkát, az eltemetett kínszenvedéseket. Egy idős asszony rábízta fiának, Bosánszki Ferencnek a kegyetlen büntetőtáborban, Goli Otokban írt naplóját. Az abban foglaltak késztették arra, hogy írjon ezekről a soha el nem felejthető rémtettekről.
G. Nagy Lilla Imola már magáénak érzi a Délvidék csodáinak, a csodakútnak, a gyógyvizeknek, a népi gyógyászatnak, az ősi imáknak és a hiedelmeknek a megismertetését. A könyv bemutatóján ígéretet tett arra, hogy ezeknek újabb könyveket szentel majd.
A magyarságról írt szenvedélyes sorai meggyőzik az embert arról, hogy jó – minden kirekesztés nélkül – büszkének lenni magyarságunkra. Ezt az üzenetet szeretné, ha olvasói hírül vinnék családjukba és környezetükbe, hogy minél többen vágyakozhassanak azután, amijük van.
Érdekes és figyelemre méltó olvasmány, mely a személyes töltetű élmény-feldolgozáson túl komoly kutatómunkára épül. Ajánlom, hogy ismerkedjenek meg vele minél többen!
A szerzővel a FIX TV Édes2es műsorában is készült interjú: