„Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá, testben és lélekben”
Márai Sándor
A mai vasárnap kezdetét veszi az év legszebb időszaka, a karácsonyra való készülés, az advent. Milyen emelkedett és magasztos kifejezés az Adventus Domini, az Úr eljövetele?
A Krisztus születéséig tartós csendes elmélkedés, a felkészülés, a várakozás ezen időszak legfőbb küldetése.
Az anyagi javak köré szervezett világunkban egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy ebben a karácsonyig tartó négy hétben az ünnepi készülődés ne csak az ajándékok és étkek körül forogjon, hanem engedjünk teret lelkünkben a szeretetnek és a nyugalomnak.
Az advent jelképei
Ezeknek a szép lelki készülődésnek a tárgyi szimbóluma a saját adventi koszorú készítése. A bhaktikutir.hu hasznos információkat ad ehhez:
„A lila misztika színe, az ezoterikus, spirituális tudatosságot hozza el életünkbe; a katolikus egyházban pedig advent liturgikus színe, mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi.
Ádvent harmadik vasárnapja, Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.
A hagyományokban minden gyertya szimbolizál egy-egy fogalmat is: hit, remény, szeretet és öröm. A koszorú elhelyezésekor a négy gyertya a négy égtáj felé kell, hogy álljon, mert így teremthetünk egységet kint és bent, fent és lent. Az adventi koszorúnkat vörös és aranyszalagokkal, az élet és fény jelképével díszíthetjük.
A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt életünkben és a tűz tisztító erejét, mely hétről hétre erősebb lesz, hisz először egy, majd végül már négy gyertya ég a koszorún. Teremtő ereje is egyre erősödik, hétről hétre növeli erődet a változtatáshoz, új dolgok felismeréséhez, a régiek elengedéséhez. Ez jelenti a lelki felkészülést az ajándékozásra és az ajándékok elfogadására is.”
Egyházi tanítások adventre
A Váci Egyházmegye gondolatai szerint az adventben Krisztus 3 eljövetelére várunk: „Emlékezünk az első adventre, amikor a Messiás érkezését várta az ószövetségi zsidóság, de valójában a Megváltó születését várta az egész ókori világ. Krisztus második eljövetelét is ünnepeljük adventben, amikor Krisztus, mint Király dicsőségesen jön el a világvégén. Személyes életünk adventjét is ünnepeljük, Jézus Krisztussal való személyes találkozást szeretnénk.”
A reformátusok – Bagdy Emőke professzor asszony szavait idézik: „Az advent lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a pénzközpontú világunkból és helyette a magasabb rendű értékekre szegezzük a tekintetünket. A várakozás valami olyan különleges lelkiállapot, amelyben kinyitva a lelkünket, a reménység kapuit várjuk, hogy bekövetkezzék, amire a hitünk tesz ígéretet. Hogy kezdődhet minden újra, hogy van megváltás, hogy mindaz, ami rossz, megbocsáttatik, és magunk mögött hagyhatjuk, és hogy kezdhetünk új életet, s hogy a reménység Krisztus születésével ismét megszületik.
Az ünnep megálló az időben, a hétköznapok szürkeségéből való kiemelkedés, valami más valóságba való átlépés, ahol mi úgy vagyunk együtt, hogy nem az az elsődleges, hogy mi van a terített asztalon, hanem hogy együtt vagyunk szeretetben.”
A baptisták Krisztus, a Megváltó azon tulajdonságát emelik ki, ami a másik meghallgatásához és megértéséhez kapcsolódik. A biblia szerint Krisztus:„Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.” (Ézs 42,2) „Csendes! Talán ez a mondanivalója ennek, hogy a Messiásban hallgatás uralkodik. Isten szolgájában, az Úr Jézus Krisztusban valamilyen csodálatosan mély és nagy csend van. A mi életünkből sokszor ez a nyugalom hiányzik, annyira lármásak a mindennapjaink. Sokszor zajosak az ünnepeink is. Nekünk nagy szükségünk van arra az isteni csendre, mely Jézus Krisztusban benne van. Ebben a különleges csendességben lehet meghallgatni többi embertársunkat.”
Az embertársainkhoz való szeretetteljes kapcsolódáshoz az adventi időszak megteremti a belső nyugalmat és csendet. Csak az szükséges, hogy figyeljünk kicsit befelé!
A nem hívők közül Kosztolányi csodálattal ír pap barátjának az advent csodájáról:„Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Ez a vallás épp adventben, az év legsötétebb napjaiban tartja hajnali miséit, teli torokkal énekelve az „Ó, fényességes szép hajnal”-t. A leghosszabb, legsűrűbb éjben ünnepli a fény születését, a sötétség mélypontját, december 24-ét nevezi szentestének, hogy Jézus születésének mámorában rendezzen hallatlan karácsonyi tűzijátékot.”
És ha nem is vagyunk hívők, egyetérthetünk azzal, hogy a karácsonyra várakozni tiszteletet érdemlő, bensőséges periódusa az évnek. Két idézet ehhez:
„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk". (szjptk.iif.hu)
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” /Pilinszky János/
Ha méltóak szeretnénk lenni ezen ünnepi korszak hangulatához és mondandójához, zárógondolatként ide idézzük Assissi Szent Ferenc imájának egy részletét:
“Uram, tégy a te békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölködnek,
hogy megbocsássak ott, ahol sértegetnek,
hogy összekössek ott, ahol viszály van,
hogy reményt ébresszek ott, ahol kétség kínoz,
hogy fényt gyújtsak ott, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet vigyek oda, ahol bánat tanyázik.”
