„A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat”Teréz anya
A Scheffer Galériát bemutató írásomban tett Ígéretemhez híven külön írást szentelek Kovács- Gombos Gábornak, aki szakrális művésznek vallja magát.
Erről a Scheffer Galéria honlapja így ír:
„Képzőművészként egy újfajta, korszerű szakrális festészet megteremtése foglalkoztatja, kiállításait gyakran kapcsolja össze nyilvános beszélgetésekkel, előadásokkal, publikációkkal, televíziós és rádiós szereplésekkel.”
Néhány száraz adat a művészről: (a FidelissimArt honlapról)
„1955-ben született Győrben.
1978-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán, 2001-ben a Magyar Iparművészeti Egyetemen diplomázott. Doktori disszertációját a kortárs szakrális művészetből írta. Doktori (DLA) fokozatot 2009-ben nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagja.
1978-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán, 2001-ben a Magyar Iparművészeti Egyetemen diplomázott. Doktori disszertációját a kortárs szakrális művészetből írta. Doktori (DLA) fokozatot 2009-ben nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagja.
1980-tól állít ki a Győr-Sopron Megyei és Kisalföldi Tárlatokon Győrben, az É-Dunántúli Tárlaton Szombathelyen, a Dunántúli Tárlatokon Kaposvárott, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tárlatain Budapesten, a Soproni Képes Céh tárlatain Sopronban és Bécsben. Ez ideig 158 csoportos tárlaton szerepelt hazánkban és külföldön. Rendszeresen kiállít a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Festészet Napja budapesti tárlatain, két alkalommal a KOGART Szalonon. Eddig több,mint 30 önálló tárlata volt.Tíz alkalommal kapott művészeti díjat, (hat éven át folyamatos) művészeti ösztöndíjat illetve egyetemi kitüntetést. A Nyugat–magyarországi Egyetem Benedek Pedagógiai Kar egyetemi docense.”
Mielőtt bemutatnánk őt, a szakrális festőművészt – érdemes megismerkednünk a szakrális művészet eszköztárával, mely az utóbbi évtizedekben jelentősen bővült.
Mit jelent napjainkban a szakrális művészet?
Sturcz János: „ Puszta nosztalgia?” c. írása, mely az Új Művészet magazin elméleti mellékletében jelent meg – nyújt segítséget ezen jelenség megértéséhez.
„A globális kortárs képzőművészet fő áramának diskurzusán kívül esik a vallás, és ritka a személyesebb formájú, nem feltétlenül egyházakhoz kötődő spriritualitás megjelenítése is.”
Mi mutatja meg, hogy egy mű szakrális-e?
„A mű szakralitásának nem elégséges feltétele a téma, szentségét csakis az isteniből részesedés teológiai kategóriája adhatja meg… A műalkotás és az ember szentségét tehát az isten képére való teremtettségünk adja.”
A kortárs magyar szakrális keresztény művészet legnagyobb csoportját – Sturcz szerint – azok a művészek alkotják, akik „felhasználják a hagyományos ikonográfia egyes elemeit.”
Mi jellemzi az egyes művészeket:
„Kárpáti Tamás művészetében például harmonikusan egyesülnek a keresztény és az antik mitológia motívumai.”
„Oláh Mátyás ezzel szemben szigorúan ragaszkodik a bizánci előképekhez.”
„Lovas Ilona az organikus anyagok – a szenvedéstörténetre utaló marhabél, az életadó búzamagvak, papír és textil – segítségével hozta létre egyéni szimbólumrendszerét.”
A fiatal képzőművész generáció egyes tagjai pl. Mátrai Erik, Asztalis Zsolt, Lőrinc Lilla – „teljes mértékben a jelenben élnek …már-már mérnöki szinten ismerik és kezelik az új képalkotó médiumokat és szakrális műveikben is előszeretettel használnak high tech eszközöket, lézerfényt, ledeket,különböző lámpákat…”
De ez a fényhasználat mennyire más, mint ami Kovács Gombos Gábor festményein megjelenik!
Fényhasználat Kovács- Gombos Gábor műveiben
Kovács- Gombos Gábor ugyanezen elméleti mellékletben megjelent „Fényküszöb – Ars sacra és fény” c. írásából megtudjuk, hogy mit takar az alkotó fényfelfogása. Ő maga Lovas Ilona gondolatán indul el a szakrális művészet vizsgálatánál: „Ha általában a szakralitás megjelenését vizsgáljuk a művészetben, akkor pedig csak egy hívő ember pozíciójából tudok beszélni…Úgy tekintek saját munkámra, mint a teremtés meghosszabbítására.”
Az Istennel való kapcsolatteremtés fogalmilag összefügg a fénnyel. Kovács- Gombos Gábor hiszi, hogy „a fény minden esetben Istenhez kapcsolódik, vagy magát istent, vagy a hozzá vezető utat, vagy az ő cselekedeteit jelenti.”
Ezért az a hitvallása, hogy művészként a fényt kel megjeleníteni, de „nem ábrázolhatjuk olyan felfogásban, hogy az isten közvetlen megnyilvánulása, csupán utalhatunk a műalkotásban megjelenített fénnyel a Teremtőre, mint örök fényforrásra.”
A fény, mint Isten és ember közötti kapcsolat ábrázolása – a tulajdonképpeni fényküszöb – megjelenítése a művészet feladata. A szakrális művész eddig a fénnyel átjárt kapuig vezeti el a nézőt, érzékeltetve azt a ragyogást, ami odaát van.”
Kovács- Gombos Gábor képei a leomló fény éteri tisztaságú megnyilvánulásai.
Nekem személy szerint a különleges kékségben utat vágó fénykapu megjelenítése tetszik a legjobban, mely – az ágyammal szembeni falon – minden új nap kezdetén energiával és bizakodással tölt el.
Mivel is zárhatnánk mással ezt az írást, mint egy videóval, melyben Kovács -Gombos Gábor a szakralitásról beszél: