„A film olyan, mint egy gyerek. Fel kell nevelni”
Enyedi Ildikó
A George Clooney-ról írt cikkem kapcsán ötlött fel bennem, - amikor az általa elnyert „legjobb film” díját kapta az Argo-akcióért,- hogy ha nem a rendező vagy a stúdió kapja ezt a díjat, akkor vajon kit illet meg?
Utánanéztem, és 1951. óta a producer érdeme a legjobb film az Oscar díj-struktúrában.
Mit csinál a producer?
Mi a feladata különösen akkor, ha a film legvégén executive producer, producerek és co-producer is szerepel név szerint?
A megálmodott film a megvalósításához szükséges pénzügyi feltételek megteremtése nélkül csak álom marad. A „tarhálás” nem mindig hálás feladata a producerre hárul. Ugyancsak ő próbálja meg a minimum 100 fős stáb munkáját összehangolni. Már a forgatás előtt is kulcsszerepe van – a pénzszerzés mellett – a forgatókönyv filmre viteléért járó jogdíj kialkudásában, mellyel megszerzi a sikerre viendő történetet, valamint megszervezi a stábot is. A pénzköltés ellenőrzése is az ő dolga, mely legalább olyan fontos, mint a megszerzése, mert a megvalósítás sikerének egyik záloga.
Az executive ( vezető) producer lehet a stúdió vezetője is, de számos filmnél a pénzmágnes szerepét betöltő híres színész vagy rendező szintén megkaphatja ezt a címet, hiszen a pénzen kívül megfelelő szakembereket is bevonzhat kedvezményes áron, ami mindenképpen javít a költségvetésen.
A tényleges, klasszikus producer a pénzügyi részt irányítja.
A co-producer (társproducer) – felügyeli a forgatást, részfeladatokat lát el a producerrel egyeztetve.
A line producer a költségvetést felügyeli és kapcsolatot tart a producer, a rendező és a főbb stábtagok között.
Még egy nagyon fontos szereplő van a filmgyártásban, akit bár szintén jutalmaznak a is szobrocskával, még sincs fókuszban, pedig munkája elengedhetetlen ahhoz, hogy egy film kiemelkedő legyen. Ez pedig a vágó.
Kicsoda a vágó?
„Feladata a leforgatott film (vagy hangzóanyag) végleges összeállítása, megszerkesztése vágás, montázsolás segítségével a rendező irányítása alapján.”
A digitális korszak előtt a filmszalagot fizikailag el kellett vágni, majd a rendező által előírt sorrendnek megfelelően összeilleszteni, ragasztani. Ma már szoftver segíti ezt a munkát.
De azt bemutatandó, hogy ez ma sem pofonegyszerű, és nem mechanikus munka, néhány fontos szempontot idézünk a képzési tematikából: Látjuk majd, hogy milyen izgalmas alkotómunka a vágás.
Ha filmkészítésről beszélünk, mindenkinek bevillan egy szereplő, aki ugyan munkájáért Oscart nem kaphat, de ettől még igen lényeges a tevékeny közreműködése a filmeknél. És ez a csapó.
Lássuk, mi a munkája a csapónak! Az interneten egy fórumon „anonim” igen szakszerűen jellemzi a csapó, mint eszköz és az azt végző személy feladatait. Ide idézem:
„A csapó egy információs és jelző eszköz a forgatásokon.
Információs, mert feltüntetik rajta pl. a film címét, a rendező és operatőr nevét, bár ezek kevésbé fontosak, mint a többi infó: jelenetszám, csapószám, tekercsszám, napszak, timecode, vagyis mindazok a dolgok, amik alapján azonosítani lehet a felvett anyagot a technikai forgatókönyvben leírtakhoz képest, ill. a szkriptesnek is kellenek ezek a naplóba.
Jelzőeszköz, mert a csapás hangjával jön létre a hangszinkron a külön vett kép és hang között. Amikor a csapó táblarésze és a csapókar összeér, pontosan ott kell hallani a csattanás hangját, onnantól van tökéletes hang-kép szinkron. Ez az utómunka szempontjából fontos, utószinkron, vágás, stb. esetében.
Amikor csapás nélkül mutatják be a csapót, az az ún. némacsapó, amikor hangot nem vesznek, csak képet, tehát nem kell szinkron, de a táblán lévő információk attól még fontosak.
Amikor nem a snitt elején, hanem végén van csapó (mert pl. a snitt elején nem lehetne felvenni, mert a kamera olyan helyzetben van), akkor a táblát fordítva mutatják be a kamerának, és nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé csapnak, innen lehet azonosítani, hogy végecsapóról van szó.
Magyarországon így megy a csapás:
Rendezőasszisztens utasít: hang indít!, mire a felvételi hangmérnök nyugtázza, hogy indul, vagy forog a hang.
Megint rendezőasszisztens: kamera indít!, mire a kameraman nyugtázza, hogy megy, indul, forog a kamera.
A csapó kezelője bemutatja a csapót a kamera elé, és hangosan bemondja a csapószámot (amit csapás után azonnal átír amúgy), majd a kameraman mondja, hogy: "csap!", mire megtörténik a csapás.
Rendezőasszisztens: tessék! és indul a jelenet felvétele.
A magyar gyakorlat szerint általában nincs külön ember a csapóra, a világosítók közül szokta valaki csinálni, vagy a kameracsapatból valaki.”
Az Oscar díj (Award) fotójával veszünk búcsút most a filmektől:
