„35 évünk van benne, ha nem több. Elképesztő pályát töltöttünk együtt"
Koltai Lajos Szabó Istvánnal való együttműködésről
A 4. Magyar Filmhét érzésvilágában két jól elkülöníthető filmjét láttam: Szabó István: „Bizalom” című filmjének felújított változatát és Madarász István: „Egy szerelem gasztronómiája” c. vidám-zenés filmjét.
Bizalom
Szabó István filmje azt a rettegést és bizalmatlanságot vetíti elénk, amelyet igazán csak az akkor élők érthetnek meg teljesen, akik a háború embert próbáló napjait túlélték. Mégis szívbe hatoló, ahogy Szabó István megjeleníti két ember sorsán keresztül, hogy a bizalom hiánya szétrágja még a nagy szerelmeket is.
Nem szeretnék a film részletes történetébe bocsátkozni, hiszen az a port. hu oldalon megtalálható. Röviden csak annyit: Budapest ostroma zajlik a háttérben. Két idegen, illegalitásba kényszerült ember, egy férfi és egy nő bujkál, házastársként összezárva. A kezdeti hidegség, kimértség után egymásba szeretnek, de ahogy a Filmtekercs „Vászon nélkül” c. írásában írja: „Az elhallgatás, az ösztönök elfojtása és a külvilág nyomása rapszodikussá teszi az együtt töltött heteket: hatalmas érzelmi skálát jár be a két szereplő…Egymás megismerésének kísérlete tehát kudarcba fullad: döbbenetes a finálé felismerése, hogy valójában semmit nem tudnak egymásról.” A rettegés és a bizalmatlanság megmételyezi és tönkreteszi a kapcsolatukat. A „rendszer” olyan lelkiállapotot közvetít, amely lehetetlenné teszi az őszinte emberi kapcsolatokat.
A film végkicsengése a lemondás keserűségét vetíti elénk. Mégis érdemes megnézni a filmet még az amerikai filmek kincstári optimizmusát sugárzó filmjein felnövő generációknak is. Nem csupán azért, hogy ne csak a történelemkönyvek lapjairól ismerjék meg azt a korszakot, ahol nagyszüleik éltek, hanem azért is, hogy megtudják és eszükbe véssék az őszinte, gátlásoktól mentes kapcsolatos fontosságát.
Az, hogy Szabó István kamaradrámája minden percében nem lankadó figyelemmel vonzza a nézőket, elsősorban a két főszereplő, Bánsági Ildikó és Andorai Péter fantasztikus színészi teljesítményének köszönhető. Ami számomra emlékezetessé tette a filmet, az Koltai Lajos operatőri munkája. A külvárosi környezet szürkeségét, a rideg lakás börtönszerűségét, reménytelenségét, és az emberi kapcsolatok bizalmatlanságát a képek szinte önmagukban is közvetítik. A szerelmi jelenetek visszafogott szépségét a megvilágítások – különösen a kezek fényképezése – különlegesen hatásossá teszi.
Egy szerelem gasztronómiája
A másik film, TV film a musicales betétekkel tarkított „Egy szerelem gasztronómiája”, mely a ma talán legdivatosabb, legkedveltebb szakma: a gasztronómia világába viszi el a nézőket. Több külföldi film is készült egoista, csak saját zsenialitásának élő szakácsokról, akik – csodák csodájára – a film végére megváltoznak. Ez a film azonban olyan, mint a magyar narancs, kicsit éretlen, kicsit savanyú, de a miénk. A forgatókönyv igen egyszerű történetet hordoz: A bankhitellel bajlódó szakács-zseni beleszeret a bankhittel ügyintézőbe, elbukik ugyan a hitel, de a szerelem kapcsán rájön, hogy racionálisabban és csapatban érdemes dolgozni.
Bereczki Zoltán maximalizmusa jól érvényesült itt is, mintha ráírták volna a szerepet. Számomra Balla Eszter volt az igazi meglepetés: nemcsak színészi játéka, de énekhangja és tánctudása is kiemelkedő. Csomós Mari természetes színészi játéka elfelejteti velünk, hogy filmet nézünk, részesévé teszi a nézőket a történettel. Telitalálatok – a mellékszereplők is. Reich Dániel jó operatőri munkájának köszönhetően úgy érezhetjük, hogy mi is ott vagyunk a konyhában, szinte arra várva, hogy – Bereczki Zoltántól eltérően – vékonyabbra pucolhassuk meg a krumplit.
Külön kiemelném, hogy más filmekkel ellentétben, itt egyetlen szó sem hangzik el az altesti humor poénjaiból, mégis kellemes szórakozást nyújtott a film.
Mind a két filmet ajánlom megtekintésre.