"Érdekes, hogy mennyire el tud vakítani egy tükör, ha nem másokat, hanem magunkat nézzük benne"
Barbra Streisand
A cím a 84. születésnapját ünneplő csodálatos énekesnő, színésznő és rendező szájából hangzott el a Funny girl c. filmben, amivel a tükörbeli önmagát köszöntötte. Karakteres arca felvállalásával a mai napig sok nőnek adott erőt az önelfogadáshoz. Pályája kezdetén ez különösen nehéz lehetett, hiszen Hollywood szépségideálja egészen más volt.
Ismerkedjünk meg a két Oscar díjjal, 2 Golden Globe díjjal, 4 Primetime Emmy és 10 Grammy díjjal büszkélkedő művészt!
A gyerekkor és a család
Egy kétgyerekes brooklyni, ortodox zsidó családban született 1942. április 24-én. Apja igen olvasott, intelligens tanár volt, aki Barbra 15 hónapos korában váratlanul, egy epilepsziás roham következtében elhunyt. Anyja titkárnőként nevelte fel gyermekeit. Apja hiánya végigkísérte egész pályafutását, "szellemalakként" mindig vele volt. A legpregnánsabb tisztelgés apja emléke előtt a Yenti c. film, mely Barbra első, - rögtön Golden Globe díjjal jutalmazott - rendezése, és melynek főszerepét is ő alakította. Ebben a filmben a Michel Legrand által szerzett "Papa, can you hear me"? (Papa, hallasz engem?) szintén édesapjának szól.
Anyjával nem volt felhőtlen a viszonya, mert soha nem kapott bensőséges szeretetet tőle. Még legnagyobb sikerei idején is kritizálta külsejét és viselkedését. Terápiára járt, hogy megfejtse, miért van túlzott maximalizmusa és kontrollkényszere, kiderült, hogy ezt az anyai elismerés hiánya okozta. Mindezek ellenére, anyja 93 éves korában bekövetkezett haláláig gondoskodott róla, próbálta feldolgozni, hogy anyja viselkedésének oka az, hogy egyedül nevelte gyermekeit és lemondott álmáról, az énekesi karrierjéről. Anyja később újra férjhez ment , Barbra mostohaapja kegyetlen és rideg ember volt, ezért korán elhagyta a szülői házat.
Bátyjával, Sheldonnal a több évnyi különbség miatt nem alakult ki igazi érzelmi kapcsolat. Ő később, távol a rivaldáktól, az ingatlanbizniszben dolgozott.
Barbrának van egy 9 évvel fiatalabb féltestvére, Rosalyn, aki szintén tehetséges énekesnő és színésznő. Barbra koncertjein vendégszereplő, közös daluk is van.
Ez ám a karrier!
16 évesen Brooklynból Manhattanbe költözik, ahol a Bon Soir és a Blue Angel bárokban énekelt - nagy sikerrel. Nagy határozottsággal fejlesztette ki egyéni stílusát és a keresztnevéből elhagyta az "a" betűt,hogy ezzel is kitűnjön. Szinitanodába járt, 1962-ben a Broadway egyik darabjában olyan hitelesen alakított egy mellékszerepet, hogy azonnal Tony jelölést kapott. 1963-ban első zenei albuma rögtön két Grammy díjat söpört be. 1964-ben a korábbi kiemelkedő Broadway szereplés már főszerepet hozott, a Funny girlt, melynek későbbi megfilmesítésében nyújtott alakításával az első Oscar szobrot is megkapta. Érdekesség, hogy - az Oscar történetében ritkaságként - ugyanekkor Katherine Hepburn is női főszereplői Oscart kapott az "Oroszlán télen" c. filmben megformált szerepéért.
Hosszú, fantasztikus karrierje teljes ismertetésétől eltekintünk, de két számomra kedve filmjéről szeretnék megemlékezni: a Csillag születik (1976) és az Ilyenek voltunk.
Csillag születik
Ennek a filmnek Barbra életében két szempontból is jelentősége van: ő a film executive producere és zeneszerzője is a főszerep mellett! Az executive producer mindenbe beleszólhat, a jelmezekbe, a vágásba, a világításba. Sreisand meg is tette mindezt. Ijesztő munkatempót diktált, a rendezői utasításokat vitaalapnak tekintette, ellenérveket hozott fel és javaslatokat tett. Főnökösködését nehezen viselték kollégái, amire azt válaszolta: "A férfiaknál ezt szó nélkül elviselik és még zseninek is tartják őket." A filmben egyébként saját ruháit viselte és maga készítette sminkjeit is.
Zsenialitását mutatja, hogy a film "Evergreen" című, általa szerzett és előadott betétdallal nőként először zeneszerzői Oscart kapott!
Ilyenek voltunk
Sokunk szívét dobogtatja meg a csodálatos dal, az "The way we were" és az utolsó, búcsú jelenet. Több interjúból tudjuk, hogy Robert Redford eleinte ódzkodott Barbra-val játszani, aki híres volt irányításmániájáról. Streisand maximalista játékát kellett "összefésülnie" a rendezőnek Redford ösztönös, természetes játékával. De végül remekül sikerült! A kémia működött a filmen oly annyira, hogy Barbra szeretett volna folytatását a történetnek, de Redford szerint a film emlékezetes zárójelenetének varázsát rombolná le a folytatás. A magánéletben barátság szövődött közöttük, 2015-ben Streisand életműdíját Redford adta át, Redfordtól pedig legjobb barátjaként búcsúzott halálakor Streisand.
Barátai és ellenségei
Pályatársai közül barátként említhetjük Shirley McLaine-t, akivel - nem azonos évben, de - egy napon születtek. Szoros kapcsolatban vannak, együtt is ünnepelnek. Cis Corman, casting igazgató a pótanya szerepét töltötte be Barbra életében 2020-ban bekövetkezett haláláig. Barbra mindig megbízott a véleményében legyen az a filmezéssel vagy a magánéletével kapcsolatos.
Jó barátjaként tartja számon a Clinton házaspárt, akik kampányait támogatta is. Donna Karan divattervezővel olyan kapcsolatban van, hogy ha szükségük van egymásra, éjjel is felhívhatják egymást.
Egy szép, "testvéri kötelékről" sem szabad megfeledkeznünk. Neil Diamond, akivel a sziniiskolában osztálytársak és kórustársak voltak, nagyon kedvelte Barbrát és viszont. A "You don't bring me flowers" c. duettjük fantasztikusan sikerült, ez a jó kapcsolat érződik az a dal előadásában is. Egyébként a számot külön-külön vették fel, majd egy DJ összekeverte, és a siker nyomán duett lett belőle.
A színésztársak közül egy ellensége adódott a hosszú évek alatt, ez Walter Matthau, aki tehetségtelennek nevezte és elviselhetetlennek, mert közös munkájuk során őt is instruálni akarta. A kedvezőtlen véleményt Matthau haláláig fenntartotta Streisanddal szemben.
A szépségről
Barbra az egyik a világhírűvé vált színésznők közül, aki nem plasztikáztatta arcát a Hollywood által elvártaknak megfelelően, bízott abban, hogy születéskori kinézetéhez való ragaszkodása , különleges tehetséggel párosulva, meghozza azt a sikert, amire vágyott.
Az önelfogadás - valószínűleg anyja szeretethiányos magatartása miatt - nem ment egyik napról a másikra, több filmjében is megjelenik a "rút kiskacsa" hattyúvá válása.
Az egyik, számomra megható, megnyilvánulás a "Tükröm, tükröm"-ben volt: a nőiességét palástoló főszereplő megkérdezi anyját arról, hogy milyen szépnek lenni. Anyja egy fotót mutat neki egy gyönyörű kisgyermekről, ami, - mint kiderült, - nem szépnek tartott húgáról, hanem őróla készült.
Barbra igazi példakép lehet az önbizalomhiányos lányoknak, mert nem tucat-lánnyá alakulva akart önmaga lenni, hanem felvállalta magát olyannak, amilyen. Belső kisugárzásával pedig bármikor tud káprázatos nővé válni.
Ars poetica
Barbra határozottsága és maximalizmusa miatt nem tűnik ösztönösnek, mégis fő elve a természetesség és a "nem megjátszás", úgy tartja, hogy "a színészet az igazság megélése képzeletbeli körülmények között." Bár énekesnőként lámpalázas volt sokáig, egy karrierjének kezdetekor bekövetkezett dalszövegfelejtés miatt, filmbeli szerepeiben ez egyáltalán nem nyilvánul meg. Azonosulni tud minden porcikájában a szereppel, mer esendő, sebezhető lenni, ez adja játékának hitelességét. Vallja, hogy rendezői agya van, az egész jelentre figyel, a fényre, a vizualitásra, mert szerinte " a színész arca a történetmesélés legfőbb eszköze."
Kívánjuk, hogy még sokáig élvezhessük a különleges tehetségű művész újabb és újabb megnyilvánulásait!
Fiával, Jason Gould énekessel előadott csodálatos duettjével köszöntjük születésnapján: