"Voltaképpen elég, ha egyetlenegy valaki tudja az emberről az igazságot. Elég ahhoz, hogy az ember élni tudjon"
Szabó Magda
Ma 100 éve született Szabó Magda, a XX. századi magyar irodalom egyik meghatározó személyisége. A centenárium általában méltatásért kiált. Szabó Magda esetében ez kicsit másként van: ő köztünk él ma is művein keresztül, melyek dobogós helyen vannak halála után is az olvasottsági listákon.
A rendhagyó emlékezés
Ez az alcím két dolgot sejtet: az egyik személyes természetű, a másik pedig az, hogy nem regényalkotói pályájával, hanem Szabó Magda költészetével ismertet meg.
A cím: „Ez mind én voltam” – édesanyám, Kónya Judit, második, Szabó Magdáról írott monográfiájának a címe, melyben 2008-ban megeleveníti az írónő teljes pályaképét. Édesanyámat negyven éves barátság fűzte Magdához (én is megismerhettem, amikor meglátogatott bennünket fiam megszületése után), ami az 1977-ben ugyancsak anyám által írt, és az „Arcok és vallomások” sorozatban megjelent portréhoz kapcsolódott. A személyes beszélgetéseik során anyám a teljes életmű titkával megismerkedhetett. Szabó Magda meg is jegyezte: „Te túl jó rejtvényfejtő vagy.”
Szabó Magda vállalja a titokzatosságot: „Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat, s nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja fejteni, mikor, ki voltam, melyik figurám, vagy mi volt valóban igaz ebben vagy abban az ábrázolásban.”
Kónya Judit elemzi a műveket – megkönnyítve az olvasott élmény feldolgozását, melyből kirajzolódik Szabó Magda szubjektív líraisága, intellektusa, hitvallása. Valljuk be, Szabó Magda könyvei nem mindig könnyű olvasmányok. Szereplői legtöbbször családtagjai vagy történelmi személyek, a cselekmény az emlékezet síkján játszódik, és olyan szubjektív mélyrétegekbe visz, ahol könnyű az eltévedés. Nem beszélve olykor a mitológiai jártasság hiányáról, mely egyes műveket igazán nehéz olvasmánnyá tesz. (pl. Pillanat)
Bata Imre így ír Szabó Magda különleges írói stílusáról: Szabó Magdának meg van a maga félreismerhetetlenül saját hangja, műveinek atmoszférája, s ez elég a rangos íróságra akkor is, ha különben elégedetlenek vagyunk vele, olyik művére neheztelünk is.”
Mi jellemzi hősein keresztül Szabó Magdát?
A sugárzó anyaszeretet, a vállalt hivatás morálja, a megalapozott hazaszeretet, emberség és összetartozás-tudat.
„Szenczi Molnártól és Babitstól megtanulta, hogy a az író szellemének elevenségét a gondolatok könnyed és szabad társulása adja. Így alakult ki Szabó Magda másokkal össze nem téveszthető stílusa.”
Néhány regényt biztosan mindenki ismer és szeret tőle. Kevés szó esett azonban költői tehetségéről, verseiről. Ehelyütt – rá emlékezve - édesanyám segítségével, verseljünk egy kicsit!
Szabó Magda lírája
80. születésnapján Lengyel Balázs így méltatja: „Ismerje bár az olvasó epikus műveinek sorát, számba veheti idegen nyelveken világhírű regényeit, Szabó Magda költő. Ha tudja műveinek népes tábora, ha nem, (…) priméren költő volt, költőként kezdte abban az egyedi és mesterien más hangban, amely az Újhold költőkre annak idején jellemző volt.”
Lássuk költészetének remek darabjaiból néhány részletet – Kónya Judit interpretálásában.
Fiatal tanárként, a 40-es években „legsajátabb kifejezési formájának a verset tekintette. Gondolatait, érzelmeit, indulatait a papír előtt vallotta be.”
A korai versek
Korai verseit „a forma tökéletes ismerete, a játékos-könnyed rím, a vérbe felszívódott lüktető metrum, a sorok, a strófák változatossága jellemzi.” Erre jellemző példa a Vedret a kút c. költeménye:
„Én dobom, én, aki úgy
játszom a rímmel, az égre gurítom a sort, hogy a forma
könnyed igámba törik.”
„A félelmetes rémekkel fenyegető külvilág romlékonnyá tette a legféltettebb emberi kapcsolatokat is, … és e végsőként feladott menedék nélkül a rezignált kétkedés szinte ellenállás nélkül szivároghatott be költészetébe.” Lássunk erre is egy példát a Látod-e már c. verséből:
„Tudod-e még az utat, merre jöttünk?
Az életet, mely szertehull mögöttünk?
A völgy szelídjét, túl a vad hegyen?
S látod-e már, mint köti néma szájjal,
Síró mosollyal, köddel és halállal
Sarkantyúját az ifjú szerelem?”
A háború borzalmairól
„A háború utolsó két esztendejében keletkezett versek a külvilágra figyelő, éles tekintetű, humanista költő portréját rajzolják ki.” A Vagy üldöző vagy üldözött c. verse világos állásfoglalás:
„Vagy üldöző, vagy üldözött:
Nem ismer mást e korszak.
Légy üldözött, hogy véredért
Ne vétkedért sikoltsak!”
A borzalmak ellenére hitének megtartását, ellenállásának megfogalmazását mindennél fontosabbnak tartja. Az Évfordulóra c. költeménye ezt jól példázza:
„Kemény légy, mint a jogtalanság,
Vágj, mint a sás,
Ne sírj! Kísérjen, mint az eb,
A hallgatás.”
Szabó Magda verseit a valóság eseményei ihlették, tiltakozását, meggyőződése diktálta. Az Újhold fiataljai között tartották őt számon, a Nyugat negyedik nemzedékébe tartozóként. Ezek a fiatalok azonban eszmeileg nem voltak azonos platformon, jószerivel csak az jellemezte őket, hogy egy korosztályba tartoztak. Szabó Magda lírájának alapélményeként „a háború kataklizmája feszül háttérként minden verssora mögött.”
Szerelmi költészete
Néha azonban feldereng egy-egy lágyabb tónusú verséből - pl. a Pentaton - a szerelem élménye:
„Minden hazugság. Fulladok bele.
Egyetlenegy igaz: az ölelésünk.
Az örvény mélyén elsüllyed a szó,
Igaz s hazug egy percre összebékül.”
A visszavonulás évei
A háború után, bár feltűnt a neve a 49’-es Baumgarten díjasok listájában, de Révai miniszter kihúzta a nevét. Tíz éven át nem jelent meg a neve nyomtatásban. A mai napig népszerű gyermekregényeit ekkor alkotta. Versei ugyan még megjelennek, de hol van már a lángoló hitű költő?
A hanghoz c. verse a teljes kétségbeesés fáradt hangján szólal meg:
„Mit mondjak? Hol a szó? Hol vagyok én?
Költő vagyok? Ki emlékezik rám?”
Műfajváltás
Szilfán halat címmel 1975-ben jelentek meg összegyűjtött versei, de ekkor már régen műfajt váltott, „mert felismerte, hogy a rajta kívül létező világ elemzése, megértése legalább annyira érdekes, mint saját gondolatainak, érzéseinek kivetítése önmagából.”
Költői hitvallása
Költői hitvallása összegzéseként ide kívánkozik azonban néhány sor az Ha édesedik az ecet c. verséből:
„ha édesedik az ecet,
Amit a kor számba töltött,
Ki hagyja rájuk örökül
A Szót, ha nem én, a költő?”
Úgy gondolom, hogy születésének centenáriumán talán nem volt hiábavaló megismerkedni költői nagyságával is, hiszen erről nem sok szó esik manapság.
Kedves Magda! Maradj meg még sokáig köztünk, mint a humanizmus költő- és regényíró hírnöke!
Egy, a 75. születésnapjára készített interjúval búcsúzunk: