"Minden nő feministának születik, csak kinevelik belőle"
Csernus Imre
A feministák felszisszennének, ha párhuzamot vonnánk a női egyenjogúságért küzdő mozgalom és a hagyományos női szerepkörből kibúvó, inkább szépségideáloknak tekinthető Gibson-lányok, majd később a flapperek megjelenése között.
Pedig, mint látni fogjuk, van némi átfedés!
Mindkettő a XX. századfordulóján, majd a 20-as években kibontakozó amerikai jelenség volt.
Kik azok a Gibson-lányok?
Talán elcsodálkozunk azon, hogy ez a nőideál egy amerikai férfi magazin illusztrátor keze által született a XX. század fordulóján. Charles Dana Gibson a számára tökéletes nőt mintázta meg rajzain: magas, karcsú termet, hattyúnyak, fűzővel vékonyra idomított derék, dús keblek és erősen domborodó hátsó,madárfészek kontyba feltűzött, bodorított, sűrű haj. Szóval egy álom!
A megjelenés fenséges és megközelíthetetlen, ugyanakkor minden férfit levesz a lábáról. Meg kell azonban jegyezni, hogy a csábos külső sosem vált át közönségességbe.
Ha össze akarnánk hasonlítani ezt a szépségideált a későbbi flapper-külsővel, Coca Chanelre gondoljunk, aki egész életében küzdött a fűzőkbe préselt, természetellenes megjelenés ellen. Nem véletlen, hogy a flapperek tőle vették öltözködési ötleteiket.
De vissza a Gibson-lányokhoz!
Intelligencia jellemezte őket, a tanulás fontos volt számukra. Így nemcsak külsőjükkel vonzották a környezetüket, hanem azzal is, hogy hozzá tudtak szólni a világ dolgaihoz. Szerették a művészeteket, színházba, művelt társaságokba jártak. A férfiakéhoz hasonló sportokat választottak, bicikliztek, autóztak, golfoztak. Ki akartak törni a kor elvárásaiból, melyek legszívesebben a négy fal között tartották volna őket. Függetlenségre és önállóságra törekedtek. Eltérő a megítélés azzal kapcsolatban, hogy foglalkoztatták-e őket a politika vagy a gazdaság kérdései. Vannak, akik szerint igen, kiálltak a női választójog mellett, vannak azonban, akik szerint megmaradt szabadságvágyuk a női szerepek keretei között.
A Gibson-lányok mesevilágában egy minden szempontból tökéletes, társadalmilag a felső osztályhoz tartozó Gibson-fiú testesítette meg a vágyott romantikát.
"Gibson illusztrációiban az idősebb, férjezett asszonyokat gyakran ábrázolta úgy, mint akik életéből a házasság által eltűnt a romantika, ettől való frusztráltságukat pedig csak az enyhítette, ha barátnőikkel voltak vagy kisgyerekeik társaságában töltötték idejüket." ( Nlc- Benecz Judit)
Az I. világháború eltüntette a Gibson-lányokat a nőideálok palettájáról. Helyüket a flapperek vették át.
De kik azok a flapperek?
Nem véletlenül emlegettük Coco-t, mint ellenpéldát, a 20-as években az ő hatására is formálódott az új nőideál, aki hedonista, és minden szabályra fittyet hányt.
A flapper elnevezés jelentése a független, élvezeteket hajszoló fiatal nő, aki az I. világháború alatt dolgozni kényszerült, így önálló jövedelemre tett szert. Ezek a nők a kozmetikai ipar, a cigaretták, a divatreklámok világába csöppentek bele.. Szabadságuk, önállóságuk áttörte a társadalmilag elfogadott erkölcsi korlátokat - ittak, dohányoztak, sportoltak, autót vezettek és szabadon szexeltek, akár a férfiak. 1920. augusztus 18-án az amerikai nők szavazati jogot is kaptak.
Bár szesztilalom volt érvényben, a jazz klubokban virágzott az illegális szeszfogyasztás. Egy szóval a viktoriánus erkölcsök porba hullásával a hedonizmus vette át a főszerepet.
Hogy nézett ki a flapper lány?
Pont úgy, mint a Nagy Gatsby c. film főszereplője: vékony testalkat, nincs hangsúlyozva sem a mell, sem a csípő, bakfis megjelenés, fiús sziluettel. A mulatozáskor flitteres, rojtos, fűzőt száműző, charleston ruhát viseltek,mely éppen a térdet takarta, rövid, sokszor fejükhöz simuló haj jellemezte a hajdivatot, és polgárpukkasztó módon, sokszor cigarettával a kézben vetették bele magukat a társasági életbe. Napközben Coco Chanel stílusát utánzó, szabad mozgást biztosító, szép és természetes anyagokba öltöztették a testüket, rakott vagy plisszírozott szoknyát viseltek, blúzzal és kardigánnal, alacsony, vastagabb sarkú cipővel.
Valószínűleg a háború borzalmai utáni világvége hangulat hozta életre ezt a túlzó, élvezeteket előtérbe hozó életstílust.
Az ovbolt.hu jól jellemzi ezt a korszakot: " A flapperek a nők gazdasági, politikai és szexuális szabadságának korlátain "táncoltak magassarkúban" - ezért tartják őket az első generációs független amerikai nőnek."
Ezek a "mozgalmak" sokat segítettek a nők önelfogadásának és önbecsülésének elérésében, bár az azóta eltelt 100 év sem volt elegendő ahhoz, hogy a két nem között - a biológiai különbségek elfogadása mellett - az egyenjogúság teljes mértékben megvalósuljon.
