„Nem tartom magam szépnek. Szeplős arcú gyerek voltam, és mindig »szénafejűnek« hivtak”
Robert Redford
Ha valaki látta az „Ilyenek voltunk”-ban fehér tengerész egyenruhában, akkor ellenállhatatlannak tartotta, igazi férfi szexszimbólumnak. Csillogó kék szeme, vöröses szőke haja és szédületes mosolya mindenkit levett a lábáról.
Külseje miatt nem volt öntelt, inkább idegesítette a nők nyílt imádata, és félt attól, hogy filmen és színpadon a szépfiú szerepébe skatulyázzák be.
Hirtelen hunyt el. Emlékezzünk rá, próbáljuk megfejteni kisugárzásának és sikerességének titkát!
Számos cikk méltatja, ezért én próbálok kevéssé ismert életrajzi vonatkozásokat megosztani.
Egyik segítségem, Bradányi Iván – akit leginkább slágerszöveg íróként ismerünk, holott 10 sikeres életrajzi könyvet alkotott –„Robert Redford” címet viselő könyve volt, melyből jól kifürkészhetők a titkok.
Az unalmas kezdetek
Ir és skót felmenőkkel rendelkező családból származik, az azóta világhírűvé vált kaliforniai Santa Monica-ban született. Apja könyvelő volt, de reggelenként tejet kellett kihordania, hogy a család ne szenvedjen szükséget. Szülei becsületes, dolgos emberek voltak, azonban feltétlen engedelmességet vártak el fiúktól.
Utálta az iskolát, sportolni viszont szeretett. Jóképűsége miatt váltogatta a lányokat, élete a kaliforniai aranyifjak üres, és unalmas életét. 1955-ben érettségije évében elhunyt édesanyja. Úgy érezte nincs, ami otthonához kösse.
A Colorado Egyetemre jó baseball teljesítménye miatt felvették, de megunta. Két éven át, majdnem minden nap lerészegedett, alkalmi munkákból tengette sivár életét. Jól rajzolt, így rövid időre lemondva az ivásról, egy párizsi útra spórolt, ahol festeni szeretett volna tanulni. Nem iratkozott végül be, egy ócska barett sapkával a fején festegetett a Montmarte-on, nem túl nagy sikerrel, és éhezett. Csupán ebben hasonlított az impresszionistákra.
Pár hónap elteltével Firenzébe ment, ahol egy rajztanár az Akadémián teljesen kiábrándította. „Maga semmit sem fejlődött, és valószínűleg nem is fog.” Teljes apátiába esve hagyta ott Firenzét.
Az Európában eltöltött egy év kudarc volt, a csellengés, a céltalanság, a magány és az éhezés következtében „minden nap egy kicsit halottabbnak érezte magát.”
Jött a megmentő
Lola van Wagenen 19 éves, egyszerű, józan, mormon lány volt, aki visszarántotta a földre. Sokat és őszintén beszélgettek, ahogy Lola jellemezte kapcsolatukat, „végül belebeszélgettük magunkat a szerelembe.” 1958-ban kezdődött a 27 évig hűségben eltöltött házasságuk.
Lola rábeszélte, tanuljon a Pratt Intézetben, New Yorkban színházi divattervezést, de „vesztére” egy színész kurzusra is jelentkezett.
A vizsgáztató tanár lénye feldühítette, de ez éppen jókor jött, mivel egy veszekedős jelenetet kellett előadnia, így a dühkitörésétől el volt ragadtatva a tanári kar. Mivel ellene volt a színészi mesterségnek, csupán Spencer Tracyt és Errol Flynnt szerette, először az Akadémiát is gyűlölte. Utóbb rájött, hogy erőfeszítéssel minden feladatot meg tud oldani.
Tanárai igazi jelenségnek tartották a színpadon. Francis Lettin tanára így irt erről: „Véleményem szerint Bob hatalmas tehetség. Mozgását báj és bátorság jellemzi. Mélységes düh lakozik benne, s ezt épitően tudja használni… Rendkívül gyors azonosulási képességgel rendelkezik.” Később még kritikusai is elismerték, hogy minden szerepben a karakter valósságát keresi, az örök emberi viselkedést próbálja felszínre hozni."
És mit tanult ő az Akadémiától?
„Legfeljebb azt tanultam meg, hogy csak akkor lehetek igazán jó, ha merem vállalni, hogy rossz is lehetek. Megtanultam azt is, hogy ne féljek attól, hogy mások előtt mutogassam magamat.”
A start
Első szerepe egy rövid mondat volt egy Broadway produkcióban, a „Tall story”-ban: „Hé, itt vannak!”. A „Legmagasabb fa” c. darabban már színpadi neve is megjelent a szórólapokon. A „Vasárnap New Yorkban” már főszerep volt, fél évig Broadway sztárrá avanzsált. Csak arra kellett vigyáznia, hogy nehogy „matinébálvány”, azaz beskatulyázott szépfiú váljék belőle.
És jött az igazi kiugrás 1963-ban! A „Mezítláb a parkban” színpadi változata. Egy éven át heti nyolcszor bújt a főszereplő ügyvéd szerepébe, mely megalapozta későbbi sikerét, hiszen a filmben is őt kérték fel erre a szerepre. Ezután hátat fordított a Broadwaynek. Mondván „nem találtam olyan darabot, amiért megérte volna.”
És milyen érdekes, hogy Robert úgy komédiázott, mintha ráírták volna a szerepet, pedig így nyilatkozott róla: „A figura teljesem idegen tőlem. Én gyűlölök fehér ingben és nyakkendőben parádézni, a hajamat sohasem kenem simára pomádéval, és soha nem álmodtam arról, hogy ügyvéd lehessek.”
Ez is mutatja, milyen jó színész! Nem véletlen tehát, hogy elindult az élete végéig tartó, megérdemelt színészi karrier, melynek állomásait most idő hiányában nem tudjuk felidézni.
Hogyan lett rendező?
„”Redford a jó filmrendezőt egy kicsit mindig festőnek is tartotta, hiszen ő is vizuálisan alkotott, képeket teremtett a színekből, sőt a kamera segitségével tovább mehetett, vászna végtelenné vált, nem ismert kereteket.” A rendezés önállósága hajtotta, olyan filmet akart rendezni, amiben hinni tudott. Lemondott a pompáról, a látványról, sőt arról is, hogy főszerepet játszon a filmben.
Az egyik főszereplő, a 17 éves fiú, mintha Robert fiatal énje lenne. 1979-ben, 47 éves korában első rendezése, az „Átlagemberek” Oscar díjas rendezés lett! És emellett 1981-ben az év filmje is!
Mi volt sikeres rendezésének titka?
„Volt egy érzésem, hogy értem a színészek nyelvét. Elvégre magam is színész vagyok. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy nem rendelkezem megfelelő szókészséggel, és hogy semmi gyakorlatom nincs a rendezés területén. Ezért kellett a bizalomra építenem, és szerencsére a színészeim biztak bennem.”
Milyen ember volt?
Zárkózott, egyenes, becsületes, őszinte.
Védte a családját a nyilvánosságtól. Gyerekeinek köszönheti, hogy nem lett playboy belőle: „Példát kell mutatnom nekik. Ezért szoktam le az ivásról, ezért dobtam el a cigarettát, és ezért hessegettem el a kábitózásnak még a gondolatát is.”
Hűséges volt feleségéhez 27 évig. „Természetes, hogy szeretem a nőket. De nem érdekel a szerelem nélküli szex, és éppen úgy nem érdekel a szex nélküli szerelem.” Válásuk oka nem harmadik fél volt, hanem, mint mondták: kinőtték egymást. Ezért nem haraggal váltak el, a családi kapcsolat megmaradt, pl. a karácsonyt együtt töltötték gyerekeikkel.
Paul Newmant a legjobb barátjának tartotta. „Szerencsés vagyok, hogy ismerhetem őt. Vele nem kell alakoskodnom. Nagyszerű ember, a legjobb! Bármit megtennék érte!”
Sosem kötelezte el magát politikailag. Olyan kitűnő művész volt, hogy a „Jelölt” c. filmbeli alakításával megtévesztette pályatársait és a kritikusokat is. Lokálpatrióta volt. Szerette a környezetvédelmet és tett is érte.
Első házát feleségével együtt maga építette, de később is maga tervezte és rendezte be házait, egy lakberendező veszett el benne.
Redford csodálatos életművet hagyott hátra. Alakításai, világhíres mosolya még sokáig beragyogják mindennapjainkat.
Kedvencemmel, az „Ilyenek voltunk” trailerével idézzük őt ide: