"Soha senki más nem teheti tökéletessé az álmaidat, csak te magad"
Sharon Stone
68. születésnapját ünnepli, bár újjászületése óta még csak a 25.-et, a szép és okos, népszerű filmszínésznő, Sharon Stone.
Kigyűjtöttem számtalan adatot róla, újranéztem az "Elemi ösztön-t" és a "Casino-t", elolvastam "Kétszer élni, mi lehet ennél szebb "c. önéletrajzi könyvét és megállapítottam, hogy Sharon sokkal inteligensebb, érzékenyebb és szeretetreméltóbb, mint korábban gondoltam.
Ezért úgy határoztam, hogy ezt az arcát mutatom meg az élet sok igen nehéz megpróbáltatását kiálló színésznőnek. Gyermekkorában saját nagyapja szexuálisan bántalmazta őt és húgát, komoly mellműtétje volt, több magzatát elveszítette és egy kis híján halálos agyvérzés is kettétörte a karrierjét.
Itt van - teljesen felépülve, tele életörömmel, segítőkészséggel és jóindulattal, sérelmein felülemelkedve és sok-sok csodálatra méltó, őszinte gondolattal, melyekkel érdemes megismerkedni.
A család
Ír-skandináv és francia vér csörgedezik az ereiben. Az észak-amerikai Nagy-tavak közelében nőtt fel, Pennsylvaniában egy amishok lakta vidéken, egy négy gyermekes, munkás család második gyermekeként. Testvéreiről a legnagyobb szeretetttel beszél: "Naivságig gyengéd" húga, Kelly, a legnagyszerűbb ember a szemében, bátyja, Mike szárnyai alatt cseperedett, " vigyázott rám, rábeszélt a legmerészebb döntésekre, segített barátokat szerezni", öccse, Patrick " a leggyengédebb, legnagylelkűbb ember, akit csk ismer".
Szüleivel kapcsolatos érzései - egészen az életét átfordító agyvérzésig nem voltak szeretetteljesek. Sok mindenre megtanították, így a tisztességes, kemény munkára. Már gyermekkorában is voltak feladatai, fűnyírás, szemét kihordás és komposztálás, hó lapátolás, de megtanult apjától betonozni, sőt házat építeni is. Anyja a házimunkák fortélyaiba avatta be, de ami hiányzott neki, az a szeretet kimutatása. (Szükséges egy mondatot szentelni arra, hogy anyja nem tudott arról, hogy lányait a nagyapjuk szexuálisan bántalmazta, erre csak évtizedek múlva derült fény.)
Apja időnként megverte a gyerekeit. Sharon 14 évesen odaállt apja elé: "Mi az, megint meg kell verned azért, hogy férfinak érezhesd magad?" Ez hatott apjára, és elsírta magát. Soha többé nem emelt kezet gyermekeire. Sharon nagyra értékelte azt, hogy szülei nagyon harmonikus házasságban éltek, "még ötven év után is táncra perdültek a kertben, ha kettesben maradtak....Anyám gyakran bolondságokat eszelt ki, hogy megnevettesse apánkat."
A tragikus agyvérzés összehozta érzelmileg is a családot. Mindenki segítette a felépülését, anyja kedvenc ételeit főzte, apja éjjel-nappal őrízte és szórakoztatta a rövid - és hosszútávú memóriáját is átmenetileg elvesztő lányát. Örökbefogadott első fia ekkor mindössze másfél éves volt, így a vele való teendők ellátásában is családi összefogásra volt szükség. És a szülei viselkedése megváltozott: "Mára anyám nagy ölelkezős lett, csupa szeretet nagymama. És apám is sokkal érzelmesebbé vált... Úgy nyílt ki, mint egy virág."
Ez az átmenetileg tétlen állapot megváltoztatta az élet dolgaival, így szülei magatartásával kapcsolatos hozzáállását is. Belátta, hogy a korábbi ridegség abból származott, hogy a szülei sem kaptak igazi szeretetet saját szüleiktől. "Most kezdem csak, hosszú évtizedek után látni, valójában mennyire szeret az anyám. Amikor megtanított rá, hogyan álljak meg a "két saját, rohadt lábamon" , azzal a legszeretetteljesebb, legnagyobbvonalú ajándékot kaptam tőle." Apjáról is őszinte szeretettel tud már beszélni. " Apám kemény fickó volt, de az a fajta, aki néha sírt. Nem gyakran, de a jelentős dolgok miatt igen. És néha úgy nevetett, hogy kicsordultak a könnyei. Hajlandó volt kimutatni a sebezhetőségét, különösen idősebb korában...Megtanulta meglátni a csodát minden napban és ezt a tudást megosztotta bárkivel, aki hozzá fordult."
Sharon a családjával kapcsolatos traumák feldolgozásánál a legnagyobb lépést azzal tette meg, hogy nagyapjának is megbocsátott: "Kérek mindenkit, ezt ne értse félre: ez nem együttérzés. Ez a holtnak való megbocsátás. Ha a nagyapám élne , a börtönben volna a helye..."
Az Elemi ösztön története
Nagyon vonzotta a film, a színészet. Első felidézhető alakítása pár perc, szöveg nélkül, egy csók a vonatkocsi ablakán. Woody Alen Csillagporos emlékek c. filmjében egy fehér, tesre szabott Marilyn Monroe-s ruhában, fehér gardéniával a hajában, vörös rúzzsal a száján egy szexi gazdag lányt alakít, aki vonaton pezsgőzik egy társasággal. Alen azt tanácsolja neki: "Azt szeretném, ha úgy csókolnád meg az üveget, mintha igazából engem csókolnál meg!" Hát, nagyon emlékezetesre sikerült!
A Total recall - Emlékmás már igazi szerep volt - nagy erőfeszítést igényelt: fel kellett híznia 66 kg-ra, proteines italokat ivott láda szám, napi három órát karatézott, hogy fejbe rughassa Arnold Schwarzeneggert.
Az Elemi ösztön előtt hat héttel a menedzsere még arra panaszkodik, hogy nem elég szexi, azért nem kap jelentősebb szerepeket! 12 színésznő adta vissza a szerepet, de ő bevállalta a pszichopata, szexmániás gyilkos szerepét. Ekkor már 32 éves volt és háta mögött 17, nem túl sikeres filmmel. Az első, megdöbbentő jelenethez, a halálraszurkálás elkövetéséhez a gyermekként elszenvedett, nagyapja által elkövetett gyötrelemből merített dühöt.
Az ominózus, bugyi nélküli jelenettel az első vetítésen szembesült, miután korábban azt mondták: "Nem látszik belőle semmi, muszáj levenned a bugyidat, mert a fehér visszaveri a fényt és túl egyértelmű, hogy van rajtad fehérnemű." Először bírósági tiltást akart kérni, hogy ilyen formában ne vetítsék le a jelenetet. De elgondolkozott azon, hogy 7 hónapig üldözte a rendezőt, hogy álljon szóba vele, majd nagyon megszenvedett a szereppel, háromszor alva járt, rémálmok gyötörték a forgatás alatt. Végül úgy döntött, hogy engedélyezi a jelenet bemutatását. "S hogy miért? Mert a filmmel és a karakterrel így volt korrekt, és mert végtére is, én tettem, én voltam ott."
Sharon ha akarta, ha nem, szexszimbólummá vált. Nem hitte, hogy igazuk volt abban, hogy beskatulyázták. "Próbáljon eljátszani valaki egy sorozatgyilkos szociopatát egy remek rendező irányítása alatt, egy Michael Douglashoz hasonló szupersztár oldalán, vigye sikerre a feladatot, és utána állítsa, hogy mindez csak azért történt így, mert megvillantotta a testét." A szerep viszont bevitte Hollywood sűrűjébe, ha azon az áron is, hogy az emberek egy része nem vette emberszámba a bugyi nélküli jelenet miatt.
A csúcspont: A Casino
Kritikusai is méltatták ezt az alakítását, meggyőző volt és hiteles. Nem véletlen, hogy Oscar díjra is jelölték ezért. Több minden segítette ebben. Élete legnagyobb szerelme, Bob Wagner, Scorsese rendezői asszisztense volt, ezért Sharon élete egyik szép szakaszában forgatta a filmet. Könyvében ezt írta erről: „Bob csodálatosan gondomat viselte. Végtelen órákon át dolgoztunk.” A rendezőről így vélekedik: „ Mélyen átérzett közös munkát végzett velem, és elegánsan méltóságteljesen irányított.” Robert de Niroról: „ Többet tanított nekem azzal a példával, amit hihetetlen munkaerkölcsével elém állított, mint negyvenéves pályafutásom alatt bárki más. Úgy beledolgozza magát a karakterbe, mintha második bőre volna… Amikor elkezdtük, azt mondta nekem, hogy az ő alakítása is függ az enyémtől. A szavait komolyan vettem, és minden erőmmel azon igyekeztem, hogy ne hagyjam cserben.”
A fegyelmezettségről
Apjától tanulta ezt a jellemvonását. Vallja, hogy „fegyelmezettséget szül, ha az ember tiszteli saját magát.” Egyenrangú akart lenni a férfi színészekkel, ezért sok mindent megtett, akár kaszkadőrnek szánt dolgokat is. „Ebben a bizniszben nincs helye a síró-picsogó babáknak, különösen, ha én, mint nő, bizonyítani akarom rátermettségemet.” Sok - sok baleset kísérte a forgatásokat. Pl. egy motoros elütötte és 250 öltéssel varrták be a sebet a vállában, állkapocsműtétje is volt, kiszakadó petefészekciszta, tumorműtét, mind-mind megpróbáltatások elé állította. A Casino c. film forgatása alatt endometriózissal operálták.
Az anyaság
Nem lehetett saját gyermeke, ezért három fiúgyereket is örökbe fogadott. Csoda szép, ahogy a gyermekeiről és a családjáról beszél. „A valódi, elszánt szeretetet akkor tanultam meg, amikor a gyermekeimre néztem.” A legnagyobb dolognak éli meg, hogy „ a gyermekeimnek anyjuk lehet. Olyan, aki biztos benne, hogy szeretne anya lenni… Olyan, aki szereti a munkáját és büszke is rá, meg arra is, hogy a munkájából el tudja tartani magát és másokat. Család lehetünk. Olyan család, amelynek tagjai egymást választották.” Az anyai szeretet szép példája az is, hogy imád együtt lenni szeretteivel. „ Ritkán megyek el otthonról esténként. Még ha képesek is ellátni magukat, velük akarok lenni.”
A jótékonyság
Mindig nyitott volt arra, hogy támogassa az elesetteket, a betegeket és a kirekesztetteket, igazi emberjogi aktivista. Az 1980-as években egy évet forgatott Afrikában, ahol szemtől szemben találkozott az AIDS-szel, ezzel a szörnyű, sok szenvedést okozó betegséggel. Ezért határozta el, hogy képviseli az amfAR szervezetet, egyfelől anyagi támogatást szerezni a HIV- AIDS kutatásokra, másfelől felvilágosító munkát végezni a probléma jelentőségére. Ebben az önkéntes munkában Madonna is közreműködik, akit Sharon nagyon kedvel, mert hihetetlenül erős jelleműnek és nagyon segítőkésznek tartja. Húgával és a Planet Hope nevű szervezettel is több, mint húsz év óta együttműködik adománygyűjtésben a Los Angeles belvárosában élő hontalanok részére. 2013-ban Peace Summit díjas lett, mely kitüntetést a korábbi békedíjasok Ítélik oda egy, a kultúra és a szórakoztatóipar területén tevékenykedő embernek, aki - a véleményük szerint – nagy hatást tett a világra és előmozdította a világbékét.
A második élet szépsége
A majdnem halálos agyvérzés sok mindenre megtanította. Elsősorban szembenézni a múltjával, a traumáival. Érdemes odafigyelni erre az új, szeretetteljes, elfogadó látásmódra, mely segítségével rájött, hogy „az emberhez a bűnei is hozzátartoznak. A sajátjai, hogy megértse őket, hogy jóvátegye, tudja, meggyászolja, megbánja őket, és megszabaduljon tőlük… Megtanultam megbocsátani a megbocsáthatatlant. Abban reménykedem, hogy lesz, aki az utazásomról olvasva tanul valamit arról, hogy ő hogyan tehetné meg ugyanezt.”
Születésnapján kívánjuk neki, hogy sokáig élvezze a „másodjára kapott élet szépségét,” és minél több szerepben mutassa meg sokrétű tehetségét!