Kulináris Élvezetek

Olaszország - főzőkanállal

2020-02-07 08:46:11

„Konyhaművészet az, amikor tudod, hogy teleetted magad, ám nem érzed”

Curnonsky

Szeretem Olaszországot szőröstül-bőröstül. Gyönyörű tájak, varázslatos műemlékek, fenséges ételek, melyek egyszerűségükben már régóta meghódították a világot, nem beszélve a gasztroélmény részét képező jobbnál jobb borokról.

Nagyon megörültem, amikor régi „iskolám”, a Studio Italia főzőtanfolyamait megláttam honlapjukon. Különleges élménynek ígérkezett a „Sapori di mare – Halas kurzus a tenger szerelmeseinek” c. esti főzőcskézés, amikor a halpikkelyezés és a halfilézés fortélyait is elsajátíthattuk. Soós Olivér fiatal szakácstól. Ő is Olaszország szerelmese, így a közösen elkészített ételekben ez a rajongás is visszaköszönt. Előételként töltött kalamárit készítettünk. Már a neve hallatán összefut a nyál a számban, annyira szeretem. Legtöbbször grillezett formában ettem tintahalat, legutóbb a krétai tengerparton. Igazi ízbomba volt! Persze az, hogy töltve készítjük, beletéve a „jószág” csápjait és lábait, finom fűszerezéssel, külön csábító. A kalamári, ami a halas est „kakukktojása”, hiszen nem hal, hanem lábasfejű – nem túl bonyolultan varázsolható konyhakésszé. Az olívaolajon kicsit megpirult fokhagymán átfuttatott, kapribogyóval és olívabogyóval összekevert kalamári alkatrészeken kívül kenyérbél, petrezselyem, parmezán, tojás, só és bors kerül a töltelékbe. igazi sziciliai specialitás!

A betöltés – már a kalamári kinézete miatt is - kicsit hasonlít a töltött paprikáéhoz, csak sokkal maszatosabb, ajánlatos vékony gumikesztyűben dolgozni. Betöltése után összetűztük fogpiszkálóval, majd egy kis fokhagymával megbolondított olíván körbesütöttük. Egy kis fehér borral nyakon öntve picit pároltuk, majd a sütőbe került 220 fokra, 20 percre, félidőnél megfordítva. Paradicsomos sugo, azaz mártás került hozzá, melyben a passzírozott paradicsomot, a passata-t olívabogyóval tettük ízletesebbé.

A branzino, azaz tengeri süllő pikkelyezése és filézése komoly feladat. Egyrészt hatalmas takarítással jár az össze-vissza repkedő pikkelyek összeszedése, (ez szerencsére nem a mi feladatunk volt), a filézés pedig horrorisztikus elemekkel tarkított, pl. a kibelezés és a szem eltávolítása, nem beszélve a szálkátlanításról. Valószínűleg érdemes 10%-kal többet fizetni a halasnál és csak a konyhakész hallal bíbelődni. A halból sütöttünk egy szép filét fóliában, és némi összevágott filé  meg a nem szalonképes halrészek képezték a selymes risotto alapját.

Igen finomra sikerültek a fogások, jó étvággyal, jó kedvvel falatoztunk egy kis montepulcanoi fehérbor társaságában.

El ne feledkezzünk a desszertről! Nagyom finom volt az igen egyszerű, de nagyszerű citromos édesség, ami a muffin és a piskóta unokatestvére. Villám gyorsan behabzsoltuk a málnaöntettel együtt. A tojás, cukor, tej, citromlé és reszelt citrom héj, a liszt és a sütőélesztőn kívül, ami nem jutott volna eszembe, az a kukoricaolaj, ami szintén a tésztába került. A málnapüré tényleg pofon egyszerű, a fagyasztott málnát néhány kanál citromlével és porcukorral tettük ízletessé. Persze rövid főzés után át kell passzírozni.

Az este kötetlen beszélgetésre is módot nyújtott, elsősorban az olasz gasztronómiáról, és olaszországi élményekről folyt a szó. Megtudtuk, hogy a Rummo és a De Cecco tészta olasz lisztből készül, míg a Barilla-ról kiderült, hogy az viszont amerikai lisztből. Ezek az eredeti olasz tészták csak árnyalatnyival drágábbak a Barilla-nál, 790 Ft-ért már láttam internetes olasz finomságokat árusító boltban.

A kellemes hangulatú este szerintem mindannyiunknál azzal zárult, hogy máskor is jövünk egy kis olasz gasztro-élvezetre.

Egy kis beharangozó az olasz gasztro-életérzéshez:



 

DrKónya Judit



Tisztelt Felhasználó!

Hozzászólás írásához kérjük, jelentkezzen be!



A cikk kommentjei

Sixties.hu