„Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza”
Sigmund Freud
Ma már egyre elfogadottabbá vált az a felismerés, hogy a test-lélek-elme holisztikus egységében lehet csupán egészségről beszélni és a szervezetben felborult egyensúlyt helyreállítani.
Ennek szellemében egyre nagyobb szerepet kap életünkben a psziché vizsgálata, a lélek oldaláról megközelítve a betegségeket. Az a gyakorlat, hogy egyre több embernek van terapeutája vagy legalább is tájékozódik kisebb-nagyobb traumáinak feloldása felől, az érdeklődés középpontjába helyezi a pszichológiai-pszichiátriai témákat a filmekben, színdarabokban és TV sorozatokban.
A Thália színház nagy érdeklődés mellett tűzte műsorára 2024-ben Terry Johnson 1993-ban írt darabját, a "Hisztéria-t", mely 1939-ben a halálos beteg Sigmund Freud életének utolsó napján játszódik.
Ezt az előadást látttam most, de mielőtt rátérnénk a színdarabról és az előadásról szóló benyomások felvillantására, essen néhány szó Freudról, a pszichiátria atyjáról. Nevét már minden felnőtt ismeri - amúgy felületesen. Hallottunk például már az Ödipusz komplexusról, a freudi elszólásról, az álmok megfejtésével kapcsolatos pszichoanalízisről.
Ki volt Sigmund Freud kicsit közelebbről?
Egy nyolcgyermekes bécsi zsidó család legnagyobb gyermeke. Orvosi egyetemet végzett, majd a neurológiával kezdett el foglalkozni. Joseph Breuerrel együtt publikált egy könyvet a hisztériáról, mely először tartalmazott részleteket a pszichoanalízisről. Hisztériaként jelölték akkortájt összefoglalóan az olyan, elsősorban nőket érintő pszichiátriai betegségeket, melyek fizikai tünetekben is megnyilvánultak, mint pl. végtagbénulás, látás-, hallás- és beszédzavarok, hallucináció. A kezelés során Freud a szabad asszociációt alkalmazta, azaz a beteggel gondolkodás nélkül kimondatott mindent, szégyen és bűntudat nélkül.
A szakma vele kapcsolatban halála után két táborra szakadt: az egyik - Michael Onfray francia filozófus 2010-ben azt állította, hogy Freud saját beteges fantazmagóriáit emelte tudományos alapra, tehát sarlatán. A másik nézet váltig kitart amellett, hogy Freud komoly tudós, aki az emberi lelket tudományos egzaktsággal vizsgálja.
A legnagyobb vitát a csábításelmélete okozta, melyet - társadalmi nyomás hatására - visszavont. Az elmélete szerint a hisztériával kezelt nők nagy része a terápia közben elárulta, hogy családja férfi tagjai közül valamelyik, legtöbbször az apa, gyermekkorában szexuálisan bántalmazta, és ez a trauma kísérte végig felnőttkorában, amit elfojtott. Ez az elfojtás testi-lelki tüneteket okozott. Voltak, akik szerint Freud prekoncepcióját kívánta saját gyakorlati tapasztalatokkal bizonyítani, sőt lelki nyomást is gyakorlott a páciensekre, akár a kezelés abbahagyását is kilátásba helyezve, ha a beteg nem működik közre Freud elvárásainak megfelelően. Freud naplói, esetfeljegyzései is sokszor pontatlanok voltak, csúsztatásokkal és áthúzásokkal.
De még ha problematikusnak is tartható szakmailag néhány nézete, az elvitathatatlan tőle, hogy kaput nyitott a lélek megismeréséhez.
Miről szól a darab?
A színdarab Freud erős fájdalomcsillapítók miatti, hallucinációkkal teletűzdelt utolsó napjáról szól. Valójában nem lehetünk biztosak abban, hogy Salvador Dali egy nevezetes festményével a hóna alatt valóban meglátogatta-e aznap a pszichiátert, és abban sem, hogy az anyja traumájának megismerése miatt Freudhoz érkező lány, Jessica, tényleg megjelent-e, vagy mindezek csak Freud tudatalattijának felszínre törő emlékképei. (Az tudott, hogy Dali 1938-ban felkereste Freudot, akit legfőbb inspirálójának tartott "szürrealista paranoid" festészetében.)
Az előadás számvetés az életben elkövetett hibákról, a lelkiismeretről, a belső elszámolásról. Freudot erős fájdalommal küzdő, de még ilyen állapotában is szarkasztikus humorú tudósembernek ismerjük meg, aki a darab szerint szembesül egy korábbi, hisztériával diagnosztizált kóresetének részleteivel, melyet páciense lánya tár elé meglehetősen szokatlan körülmények között.
A komoly pszichiátriai dráma bohózati elemekkel ven átszőve, "szerepet kap egy gumicsizma, két egymástól teljesen eltérő értekezés a pszichiáter életművéről, és bizony egy szekrény is fontos szerepet kap, ahonnan hol alulöltözötten, hol Dali öltönyében kerül elő Jessica." ( ajánló a Hisztéria előadáshoz - Malik Andrea)
A játék abszurditását az is fokozza, hogy sohasem tudjuk mi a valóság és melyek a hallucinációk.
A szereposztás
Egyszóval: telitalálatnak mondhatnánk a szereposztást. Szervét Tibor a zárkózott tudós humoros oldalát helyzetkomikumokra épülő helyzetekben kiválóan mutatja be, jól egyensúlyozva a drámai és a vicces pillanatok között.
Szervét Tibor szerint " olyasmi ez, mintha egyszerre akarnánk játszani Monthy Pythont és a Hamletet - a cselekmény összes szélsőséges, játékos, drámai, ijesztő, meglepő és mulatságos fordulatát külön-külön ki kellett piszkálnunk a mondatok között és megvalósítani."
Czakó Julianna, mint Jessica remek teljesítményt nyújt - vicces és drámai oldalát képes percek alatt megváltoztatni.
Mózes András - kiváló Dali szerepében. Jól áll neki az egzaltált, latin temperamentumú, akcenttal beszélő festőzseni karaktere.
Az egyedüli, mindig a normalitás talaján álló szereplő a kezelőorvost, Yahudat, Tamási Zoltán alakítja, aki néhány poénnal mindig árnyalni kész a drámai helyzeteket.
Horváth Illés rendező jól eltalálta a dráma és a komédia közötti egyensúlyt, így izgalmas és elgondolkodtató színházi élménnyel gazdagodhattunk.