„Nem azt festem meg, amit látok, hanem amit érzek.”
Vincent van Gogh
Amikor a kiállításra belépünk, egy jóképű, intellektuális arcú fiatalember önarcképével találkozunk, aki örökre így marad meg emlékezetünkben. Gruber Béla mindössze 27 évet élt, de mintegy 1500 festménnyel és grafikával, páratlanul gazdag életművet hagyott ránk.
Sváby Lajos festőművész, főiskolai társa szerint „ Gruber Béla igazi festő volt. Csak festő volt, semmi más. Úgy volt festő, hogy abba bele is halt.”
Ismerkedjünk meg az ízzig-vérig festő zseni életútjával!
A kezdetek
1936-ban egy harmonikus életű polgári családba született negyedik gyermekként, egy ikerpár fiútagjaként. 1945-ben apját az oroszok málenkij robotra elhurcolták, ahonnan nem tért haza. Egy gránát otthonukat is lerombolta. Zenetanárnő édesanyja gyári munkásként próbálta eltartani 6 gyermekét. Egy évre az ikrek parasztcsaládhoz kerültek, igen rossz körülmények közé. Mindez rányomta bélyegét idegrendszerére és kihatással volt egész életére.
Az iskola nem érdekelte. Nővére elmondása szerint már kicsi korától kezdve mind a két kezével rajzolgatott. Mindent telerajzolt, ajtókat, lépcsőházat, megörökített mindent, ami elé került, tárgyakat és személyeket. 12 évesen megalkotott „Szűzanya a kis Jézussal” c. festménye már kiforrott művészről árulkodik.
A képzőművészeti gimnáziumba nem veszik fel, így az Óbudai Hajógyárban dolgozott anyagmozgatóként, ahol a munka szüneteiben is rajzolt. Főnöke áttetette a dekorációs részlegre, ettől kezdve jó anyagi körülmények közé került, rajzszakkörbe járt, tudott művészeti albumokat venni, operába, moziba járni, sőt családját is támogatni anyagilag. Harmadik nekifutásra, 1956-ban végre felvették a Képzőművészeti Főiskolára.
A főiskolás évek
Első mestere, Kmetty János így nyilatkozott róla: „ Gruber Béla tehetsége nagyobb annál, hogy a főiskola adhasson neki valamit.” Második mesterével, Kádár Györggyel, nem szívlelték egymást, ezért átkérte magát Bernáth Aurél osztályába, akivel először nem volt felhőtlen a viszonyuk, mert Bernáth is irányítani akarta. Később azonban a kölcsönös tisztelet és szeretet jellemezte viszonyukat, mert Bernáth felismerte, hogy hallgatója ösztönös zseni, aki a saját útját járja. Bernáth annyira becsülte, hogy az Erkel színházba készített freskója lovas figurájaként Gruber Béla köszön vissza. Sőt, az akkor még főiskolás hallgatónak önálló kiállítást is szervezett, ami sajnos Gruber Béla tragikus halála miatt, csak egy évvel később valósult meg.
Dr. Czeizel Endre, aki kutatta Gruber Béla életét és művészetét, egy debreceni kiállítás megnyitón elhangzott beszéde alapján idézzük fel Gruber Béla életének utolsó időszakát.
Korai halálához önmaga kiszipolyozása vezetett. Talán érezte élete végességét, szó szerint látástól vakulásig szinte étlen szomjan dolgozott. Izzó, indulatos alkotói lendületét szódabikarbónás vízzel tartotta fenn. Egy viszonzatlan szerelem művésztára iránt még öngyilkossági kísérletbe is hajszolta. Idegösszeroppanás miatt pszichiátriára került, ahol első pszichiátere még alkotási lehetőséget is biztosított számára. Itt született számos festménye, többek között az utolsó, összegző életművének szánt, torzóként megmaradt „Festőműterem” c. alkotásának számos vázlat-festménye.
Sajnos, az orvosi kötelező rotálás miatt egy újabb pszichiáter elektrosokk alá vetette, mely utáni szövődményekbe halt bele.
Művészete
Irhatnánk arról, hogy művei több, rá nagy hatással bíró alkotó művészetének továbbgondolása és egységbe formálása, így jellemzőnek vélhetjük a Cézanne-i tér- és formakezelést, a Derkovits-i monumentalitást, a Kmetty-nél használt szín- és formakezelést. Sőt beszélhetnénk a valőr festészet és a moduláció megjelenéséről műveiben vagy a kubista, expresszionista és tasiszta hatásokról, de cikkünket nem tudományos értekezésnek szánjuk, sokkal inkább meghívónak egy maga útját járó, ösztönös zseni felfedezéséhez.
Gruber Ágota, az életművét jó gazdaként kezelő testvér frappáns kiindulópontot ad a tárlat megcsodálásához:
„Alkotásai mélyen megrendítőek, ugyanakkor élvezetesek és beszédesek. Könnyedség és tragikus mélység egyszerre jellemzi őket.”
Nem marad más hátra, mint felkeresni a kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában! Élvezetes megtekintést kívánok!
Sajnos a jelenlegi kiállításról még nem találtam képianyagot, így egy korábbi utcatárlat ad némi betekintést művészetébe: