„Az én sorsom pedig az lesz, hogy egész életemben helyi híresség maradok”
Giacomo Puccini
A karácsonyváráshoz számos kulturális élmény kapcsolódik, kinek a Bohémélet, kinek a Diótörő tartozik a minden évben áhított színházi előadásai közé. Ehelyütt a 130 éves Bohéméletről osztok meg néhány érdekességet, amely 88 éve azonos rendezésben és díszletezésben hódítja meg az operalátogató közönséget.
A Bohémélet előélete
Aholkinyilikavilag.opera.hu bepillantást enged a világ egyik leghíresebb operájának születési körülményeibe. A zeneirodalom számon tartja, hogy Puccini és Leoncavallo barátok voltak mindaddig, míg Leoncavallo meg nem vádolta Puccinit azzal, hogy elorozta Henri Murger, francia szerző „regény és színdarab” megzenésítését. Murger 1845-49 között jelentette meg a „Jelenetek a bohémek életéből” c. történetsorozatát. Az önéletrajzi elemeket is hordozó mű betekintést engedett „a bohémok rendhagyó és rendbontó világába, a szabad szerelem nőket egyenjogúsító közegébe, s nem utolsósorban a könnyeknek is szabad utat engedő szerelmi - és művészromantika kulisszái mögé.”
És miért vonzotta ez Puccinit?
Mert éppoly bohém és csalfa volt, mint hősei. És éppen befejezte a Manon Lescaut, így szokásához híven újabb történet után nézett: „Szenvedélyesen vadászom librettokra, nőkre és vadkacsákra.”
A Bohémélet alkotása közben két szerzőtársa tűrőképességét sokszor próbára tette „ részben nem volt következetes a korai elképzeléseivel kapcsoltban, részben pedig olykor nem is tudta megfogalmazni, hogy mit is szeretne: valami, valami, valami – karikírozta ki a Maestro tétovaságát Giacosa.”(az egyik libretto írója Puccini operáknak)
Jó tulajdonsága volt azonban Puccininek, hogy kritikusai ellenvetéseit megszívlelve pl. kidobta a librettoból azt a teljes felvonást, amely bemutatta volna, hogyan hagyja el Mimi Rodolfot. És abba is hajlandó volt beleegyezni, hogy a 4. felvonás elejére kerüljön be az azóta operaslágerré vált Marcello-Rodolfo kettőse.
Miközben komponált, bohémkodott.”Yachtot vett és klubot alapított barátainak, letartóztatták vadorzásért, és egy ízben még kémnek is nézték korszerű fényképezőgép masinája láttán.” Emellett természetesen hódolt autóversenyzési szenvedélyének is.
A bemutató
Az Arturo Toscanini által vezényelt bemutatóról vegyes kritikákat fogalmaztak meg a korabeli lapok. „A Bohémélet, ahogyan a hallgatók lelkére sem gyakorolt semmilyen befolyást, úgy operaszínházunk történetében sem fog túlságosan mély nyomot hagyni.” Debussy pedig szkeptikusan megjegyezte, hogy honnan tudná egy olasz, hogy milyen a francia élet, a francia művészet. Egy másik olasz kritikai észrevétel kicsit lekicsinylően „azonnali élvezetre készült muzsikának titulálta.” És mégis ez a jellegzetesség az, mely világ körüli hódításra ítélte a művet.
Nádasdy zsenialitása
László Ferenc, Az új Bohémélet – Színházi Élet beszámolója 1937-es cikkében nagyra értékelte Nádasdy Kálmán rendezését, aki visszanyúlt Murger eredeti szövegéhez és „ rengeteg új ötlettel, színnel toldotta meg, és mindezzel elsöpörte azt a fölösleges, túl édeskés, túl affektált sallangot, amely gátja annak, hogy megtaláljuk a Bohéméletben mindazt, ami értékes és szép.” Ifj. Oláh Gusztáv díszleteiről is a legnagyobb elismerés hangján szólt a kritika.
A mostani előadása
Végre egy méltó előadás az Operaház gyönyörűséges épületéhez!
Bele tudunk azonnal helyezkedni a szívszorító szerelmi történetbe, élvezzük a bohémek néhol frivol bolondozásait. Ott vagyunk Párizsban és együtt élünk a szereplőkkel.
Apropó! Tudják honnan ered a bohém kifejezés?
Dénes István karmester a magyarszo.ro-n adott interjújából kiderül: „Elgondolkoztam a „bohém” szó eredetén. Utánanéztem, hogy létezett egy bojok nevű kelta törzs i. e. 400 körül. Bojohémon a Bohémia, ebből lett a mai Csehország. A 14. században aztán a romák átmentek Párizsba, és azokat nevezték bohémeknek, akik Csehországból jöttek. A „bohém” ilyen értelemben francia fogalommá vált. (A Carmenban halljuk a megfogalmazást, hogy a szerelem a bohémnek a gyermeke, a bohém tehát a párizsi miliőt jelenti. Victor Hugo gyönyörűen leírta a Párizsi Notre-Dame c. regényében a cigányok életét, akik megtermékenyítették az európai kultúrát az erotikával, az izgalmakkal, az egzotikummal. Ez az a bohémvilág, amit itt játszunk, onnan ered. A művészek gondtalanul, pénzzel nem törődve, egyik napról a másikra élnek, élvezik az életet. Aztán egyszerre betör az életükbe a halál, s mindenki ledöbben. Puccini zenéje is ezt mutatja csodálatos zsenialitással.”
Ahogy Kulcsár Gabriella a szabadsag.ro hasábjain megfejtette Puccini titkát: „ Puccini szerelmi történeteinek megható, romantikus szenvedélye, dallamainak lélekbalzsam hatású szépsége” elvarázsol bennünket.
Horti Lilla megkapóan szép hangja, tüneményes játéka emeli az előadás fényét, különösen tetszett visszafogott, halkra fogott énekstílusa a haldokló Mimi megformálásánál. Pataki Adorján Rodolfo-ja méltó társa a Mimit alakító Horti Lillának, férfias és szenvedélyes, kiváló hangi adottságai alkalmasak a Puccini által elképzelt férfi főszereplő megjelenítéséhez. Sándor Csaba Marcelloja , Azik Malik Schaunard-ja és Bretz Gábor Colline-ja hol csipkelődő, hol érzelmes szívet melengető színpadi jelenlétéről tesz tanúbizonyságot, de Musetta szerepében Szemere Zita is kiváló: kacér, vérbeli nő, s egyben érző szívű asszony.
Egyszóval : felemelő élmény volt a tegnapi főpróba!
Aki meg szeretné koronázni az adventi készülődés csodás napjait , feltétlenül nézze meg az igazi élményt nyújtó előadást!
A trailer ogyan régi, de a rendezés és díszletek ugyanazok, így a hatás is: