"A színház azért olyan végtelenül lenyűgöző, mert véletlenszerű. Éppen olyan, mint az élet"
Arthur Miller
Már a cím is valami különlegesre, valami szerethetőre utal az eltúlzott öndícsérettel: A világtörténelem legjobb színdarabja.
A Centrál színház ismét egy érdekes kameradarabbal kedveskedik közönségének, így szívesen közreadom a hivatalos beharangozót.
Majd mint mindig, további búvárkodásom eredményét is megosztom olvasóimmal.
"A Világtörténelem legjobb színdarabja ősbemutató Szinetár Dórával a Centrál Színházban
Október 30-án Szinetár Dóra előadásában lesz A Világtörténelem legjobb színdarabja hazai ősbemutatója a budapesti Centrál Színházban. Ian Kershaw kortárs angol drámaíró romantikus vígjátéka Ujj Mészáros Károly rendezésében kerül a színpadra. A londoni Preston Roadon, karácsonykor, hajnali 4:40-kor megáll az idő. Tom, a fiatal író, a vele szemközti házba költözött tanárnő és a szomszéd házaspár kivételével mindenki számára megfagy a létezés. Miközben nevetve kísérjük a megállt időben botladozó szereplőink sorsát, felmerülhet, hogy mivégre élünk? Mélyen emberi, érzékeny történetet, rengeteg humorral, melyben komoly szerepet kap az 1977-ben fellőtt Voyager űrszonda is. Az előadásban 300 vetített kép és nyolc filmjelenet fokozza a színpadi világ varázsát.
Miért kaptuk az életnek nevezett ajándékot, ha nem a megértés, a szeretet vezérel minket? Például azért, hogy e kedves és szórakoztató darabot nézve el tudjunk mindezen gondolkodni, miközben a meghatottságtól és a nevetéstől egyszerre törölgetjük könnyeinket!
A londoni Preston Roadon, karácsonykor, hajnali 4:40-kor megáll az idő. Tom, a fiatal író, a vele szemközti házba költözött tanárnő és a szomszéd házaspár kivételével mindenki számára megfagy a létezés. Ezzel egy időben a Voyager űrszonda magával visz a világűrbe egy Arany Lemezt, mely a földi élet lényegét és szépségét mutatja be, így egyfajta időkapszulaként szolgált az esetlegesen rá bukkanó intelligens földönkívüliek számára.
Ian Kershaw kortárs angol drámaíró felesége, az Egyesült Királyságban a Coronation Street című tévésorozat Hayley-jeként milliók által ismert Julie Hesmondhalgh számára írta ezt a kedves, elgondolkodtató és egyben szórakoztató darabot. Hazánkban először Szinetár Dóra tolmácsolásában láthatjuk.
„Nagyon boldog voltam, amikor Ujj Mészáros Károly felhívott, hogy van egy darab ötlete, amit velem szeretne megcsinálni. Aztán amikor elolvastam, lett egy olyan érzésem, hogy ez a történet mesélő nő én vagyok. De legalábbis nagyon lehetnék én.” - mondta Szinetár Dóra. „Nehéz dolog egyedül szöveget tanulni. Ráadásul monodráma lévén a kérdéseket is én teszem fel, és a válaszokat is én adom. Ráadásul Károly telepakolta az előadást mindenféle interaktív vetítéssel, hangokkal, jelekkel, amik igazán érdekessé teszik a történetet, de így nagyon fontos a pontos szövegmondás.” – részletezi a színésznő a művészi kihívásokat.
A kortárs angol drámaíró romantikus vígjátéka Ujj Mészáros Károly rendezésében kerül a színpadra. „Engem nagyon megérintett ez az érzelmes darab. Két valószerűtlen ember szerelmén keresztül Igazán szép gondolatokat fogalmaz meg a hosszútávú együttéléséről és univerzálisan szól a szeretetről és a szerelemről. Azt üzeni, hogy a legnagyobb csalódások után is mindig van remény. Eközben, ahogy keringünk ezen a csodálatos Kék bolygón, elgondolkodhatunk azon, hogy mi fontos és milyen felelősségünk van, hogy ez a csoda, az élet a Földön megmaradhasson.” – nyilatkozta a rendező.
Az előadásban 300 vetített kép és nyolc, Ujj Mészáros Károly által forgatott filmrészlet fokozza a színpadi világ varázsát. "
Jöjjenek az egyéni felfedezések!
Ki közelebbről a darab szerzője?
Ian Kershaw brit drámaíró, színész és forgatókönyvíró 1969-ben született Oldhamben.
A briteknél 5 szerepet is játszott a másfél évtizeden át sugárzott kultikus szappanoperában, a "Coronation Street"-ben, majd íróként is becsatlakozott a stábhoz.
Érdekességként megemlítendő, hogy felesége Julie Hasmonhagh, ebben a sorozatban lett a britek kedvence egy szerethető transznemű főszereplő megformálásával. Kershaw neki írta a cikk témájául szolgáló monodrámát is.
Emellett Kershaw nevéhez fűződik forgatókönyvíróként a nálunk is ismert Halál a Paradicsomban egyik epizódja, a Chelsea Detective krimisorozat forgatókönyvei, vagy a fiataloknak szóló Dumping Ground is.
Rövid bepillantás a darab történetébe
A The Guardian röviden így foglalja össze a cselekményt:
"A kiindulópont: Hajnali 04:40-kor a Preston Roadon az idő hirtelen megáll, és a világ teljesen elcsendesedik. Egy Tom nevű férfi arra ébred, hogy az ablakon kinézve semmi jele az életnek – kivéve a szemközti házat, ahol egy Sara nevű nő áll egy túlméretezett David Bowie-s pólóban, és őt nézi.
A cselekmény magva: A történet erről a két magányos, elszigetelt emberről szól, akik a megállt időben megpróbálnak kapcsolatot teremteni egymással. A cselekménybe egy kozmikus szál is vegyül: a háttérben felsejlik a NASA Voyager űrszondája és az azon utazó Golden Record (Aranylemez), amely az emberiség létezésének és kultúrájának lenyomatait hordozza az örökkévalóság számára.
A színpadi forma: Bár a történetben több szereplő is van, ez egy egyszemélyes darab. Az eredeti brit verzióban Kershaw felesége, Julie Hesmondhalgh cipősdobozok és a bennük lévő különböző lábbelik segítségével keltette életre az utca lakóit és a karaktereket. A mű egyszerre tesz fel mély kéréseket az emberi kapcsolatok fontosságáról, miközben végig intim, meghitt és szellemes marad. "
Milyen volt a kritika és a nézői visszhang?
A szakma kimagaslóan jó értékelésekkel (jellemzően 4 csillagos kritikákkal) jutalmazta a darabot. A The Guardian "az élő színház igazi, szívmelengető diadalának" nevezte. A színikritikusok kiemelték, hogy bár a mű címe szándékosan túlzó, a darabnak vitathatatlanul „a legnagyobb szíve van” a kortárs színpadon. Dicsérték Kershaw azon képességét, hogy a teljesen hétköznapi, természetes párbeszédeket és szituációkat képes összeolvasztani a sci-fi elemekkel és a kozmikus egzisztenciális kérdésekkel.
A nézők imádták a darab mély humanizmusát, finom humorát és érzelmi hullámvasútját. Különösen népszerűvé tette az a közvetlenség, ahogyan az egyetlen színészre épülő darab (monodráma) bevonja a közönséget, intim hangulatot teremtve a nézőtéren.
A darabot különböző színházakban már több, mint száz alkalommal előadták.
A Centrál Színházbeli rendezés különleges megoldásai
Mivel a darab egyetlen színészre (Szinetár Dóra) épül, a 300 kivetített kép és a nyolc filmrészlet segít megeleveníteni - mintegy önálló mesélőként - a külvilágot. A vetítések dinamikusan követik és illusztrálják a történet fonalát.
Amikor a történet szerint hajnali 4:40-kor megfagy a létezés, a vizuális technológia segít érzékeltetni a nézőkkel ezt a szürreális állapotot – a megállt pillanatot, az üres utcákat és a kozmikus sötétséget.
A vetítések a Voyager űrszondával vizuálisan is összekötik a londoni Preston Road apró szobáit a világűr végtelenségével, így a nézők egyszerre érzik magukat egy intim szobában és a csillagok között.
Mi a Voyager űrszonda és az aranylemez szerepe az előadásban?
Az űrszonda és a rajta elhelyezett Arany lemez nem háttér-elem, hanem a mű központi metaforája, narratív kerete.
Az űrszonda színpadi léte azt illusztrálja, hogy létezésünk a végtelennek parányi eleme, a szeretet és az emberi kapcsolatok tudnak értelmet jelenteni az egyes ember életének.
Az Aranylemez pedig üzenet a jövőnek.
A lemezen a magyar nyelvű üzenet is helyet kapott az 55 különböző nyelven megjelenő üzenet mellett, amely szó szerint így hangzik:
„Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a világegyetemen.”
A köszöntést dr. Szalay Sándor fizikus mondta szalagra, aki akkoriban az amerikai küldetés közelében dolgozott.
A monodráma Szinetár Dóra jutalomjátéka, a csatolt videó szerint nagy örömmel és nagyon alaposan készül az egyszemélyes színpadi jelenlétre. Úgy gondolom, mindnyájan várjuk már az október 30-i bemutatót.