"Az egyetlen boldogság az életben szeretni és szeretve lenni"
Edith Piaf
Ami a cikk születését kiváltotta, az egy hétfői, élményt nyújtó Bástya színházbeli előadás "A francia sanzon óriásai" címmel, két világhírű sanzonénekes kapcsolatáról.
Ha az eredeti nevükön "szólítanám meg" őket, talán kevesen ismernének rájuk: Edith Giovanna Gassiont Edith Piafként, Sahnur Vaghinak Aznavurjan-t pedig Charles Aznavourként ünnepelte a világ.
Bár 2018-ban bekövetkezett halálakor már írtam Aznavour-ról, akkor nővére megemlékezései alapján, de nem szenteltem figyelmet a karriere indulására: 1946-ra, amikor Edit Piaf felfigyelt a pályakezdő énekesre.
Piafra jellemző volt a fiatal tehetségek felkarolása, Yves Montand-ot is neki köszönhetjük.
Hogyan történt az első találkozás?
A találkozás idején Aznavour Pierrre Roche zongoristával alkotott duót, mely a szakmai együttműködésen túl Roche haláláig tartó barátsággá nemesedett. A duó 1942-és 1950 között működött. Eleinte csak Roche énekelt és zongorázott, Aznavour inkább a színpadi jelenlétért volt felelős. Ekkor még Aznavour - elmondása szerint - bizonytalanul énekelt. Roche-sal több, mint 100 dalt írtak együtt, ötvözve a francia sanzont és az amerikai swinget. 1946-ban Piaf felfigyelt a duóra és közös turnén léphettek fel vele Amerikában és Kanadában.
Piaf zsarnokinak is mondható stílusával Aznavourt személyi titkárának és sofőrjének is kezelte, amellett, hogy Aznavour számos dalt is szerzett neki. 1951-ben a "Plus bleu que tes yeux" Aznavour szerzemény egy felülmúlhatatlan szerelemről, Piaf számára hatalmas sikert hozott. 1997-ben egy virtuális duettben ketten éneklik. A videófelvételt a cikkhez csatoltam. Aznavour nem vette zokon Piaf uralkodását felette, mert Piaf mentorálta, stílusát, megjelenését csiszolgatta és elindította az önálló világhírnév felé.
Piaf-tól tanulta meg, hogyan kell egy dalt magáévá tenni, teljes szívvel, odaadással elénekelni. Piaf szerint a legfontosabb az őszínteség, ezzel lehet elnyerni a közönség szeretetét. Aznavour Piaf segítségével reszelős hangját is előadásmódja szolgálatába állította, így olyan magával ragadóan adta elő a sanzonokat, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy milyen alacsony.
Aznavour és Piaf különleges barátsága töretlen maradt a 8 év közös szakmai együttműködés után is, Piaf korai haláláig. Aznavour a "De la Mome a Edith" c. 2015-ben írt dalával tisztelgett Piaf előtt, felidézve átalakulását az utcai énekesnőből világsztárrá.
Az előadásról
Aki szereti a francia sanzonok hangulatát, különösen Piaf és Aznavour dalait, feltétlenül nézze meg Jordán Adél és Bardóczy Attila előadását, egy kiváló zongorista, Wagner-Puskás Péter közreműködésével.
Jordán Adél - kiváló hangi és színészi adottságai mellett - maga a szenvedély. Uralja és kitágítja jelenlétével az amúgy pici színpadot. Elhisszük neki, hogy ma ő a "kis veréb" és egyben az irányító, időnként szeszélyes, de jószívű művésznő.
Bardóczy Attila nagy átéléssel, szép francia kiejtéssel, természetességgel, charme-mal, és különösen az alsó lage-ban kellemesen mély, férfias hangjával jól idézi fel Aznavour alakját.
A világhíres dalok - hol franciául, hol magyar fordításban - mindkét színész általi előadása közel hozta szívünkhöz a megjelenített két művészt, előadásuk, ha kellett, könnyed, ha kellett drámai volt. Piaf és Aznavour legismertebb dalai mellett Yves Montand és Gilbert Bécaud sanzonjai is elhangzottak.
Nagyon emlékezetes, szép este volt!