„A pénz beszél, a gazdagság suttog”
közmondás
A magyar nyelv egy új szóval bővült: a luxizással. A jelenben ezt a szót leginkább a NER-esek gazdagság fitogtatására használják, de sokak általánosságban is elítélik a hivalkodó fogyasztást.
Igen gyakran tolja az arcunkba a média, ki, hol, milyen több millió forint értékű ruhában jelenik meg különféle rendezvényeken, így érdekelni kezdett, történelmileg honnan ered ez a jelenség, mi az oka és milyen attribútumai vannak.
Egy kis történelem
Az iparosodás a XIX. század elején előidézte egy új, gyorsan meggazdagodó társadalmi réteg kialakulását. A parvenu ( párvenű=jöttment, felkapaszkodott) pejoratív kifejezéssel azokat illették, akik hirtelen jött vagyonukkal másolni igyekeztek a született arisztokrácia által közvetített gazdagság külső jegyeit. Magamutogatással és státuszszimbólumokkal kívánták igazolni létjogosultságukat és pótolni a régi elit kulturális és társadalmi tőkéjéből eredő helyzeti előnyeit.
Mára ez a harsány, külvilág felé kényszeres bizonyítás olyan méreteket öltött, hogy a gazdagság látszatát imitálja sok olyan celeb és influenszer is, akik ezt valódi anyagi helyzetük szerint nem engedhetnék meg maguknak.
Az új státuszszimbólumok
A XX. század első felében a Hyppolyt film féle rongyrázás, lakájok, estélyek, előkelő ételek, arisztokráciára jellemző szokások görcsös átvétele volt újgazdagékra jellemző. Ma inkább a könnyen felismerhető, kérkedésre alkalmas luxustermékek irányában történt elmozdulás, luxus autók, yachtok, előkelő dizájner ruhák és kiegészítők, ékszerek. Igy lett fontos státuszszimbólum a Birkin táska.
A Birkin táska titka
Mitől lett jelkép a valószerűtlenül drága kézitáska? Kevés van belőle, kézműves megmunkálású és tartozik hozzá egy pszichológiai exkluzivitás, a legmagasabb társadalmi státuszhoz való kötődés látványos megjelenítése.
Ára 10.000 USD-tól kezdődik, így a legalapabb darabért egy minimálbérből élőnek 14 hónapig kellene dolgoznia.
A Franciaországban készült táska hagyományos nyeregöltési technikával kb. 2 napig készül, egyedileg, ezt a technikát művészi szinten művelő kézműves mester által. „Anyaga kizárólag a legkiválóbb minőségű borjú, strucc vagy aligátorbőr. A fém veretek gyakran arany vagy palládium bevonatúak, a legdrágább modelleknél pedig gyémántokkal díszítettek.” (romestation) Árát jól tartja, sokak szerint jobb befektetés, mint az arany.
Hogyan született?
1983-ban Jane Birkin brit színésznő egy repülőúton véletlenül Jean-Louis Dumas, a Hermes vezérigazgatója mellett ült, és panaszkodott, hogy nem talál magának egy elegáns, nagy méretű táskát. Több se kellett Dumas-nak egy papírcetlire rögtön felskiccelte az azóta világhírűvé vált modellt. Elterjedésében sokat segített a „Szex és New York” és a „Szívek szállodája” nagy sikerű filmsorozatok. A fashionstreetonline szerint „a Birkin a globális elit nem hivatalos egyenruhája.”
Hol vannak az állatvédők?
Hangosan tiltakoznak az egzotikus állatok lemészárlása ellen. Maga Jane Birkin is tiltakozott és követelte nevének letörlését a krokodilbőr táskákról. Joaquin Phoenix, Pink, Stella McCartney, Pamela Anderson rendszeresen követelik az egzotikus anyagok eltávolítását a piacról. A Chanel, a Gucci és a Burberry száműzték kínálatukból ezeket az alapanyagokat. A Hermes viszont továbbra is használja a valódi bőrt, mondván, hogy a legszigorúbb nemzetközi állatjóléti előírásokat is túlteljesítő farmokról szerzik be az alapanyagot. Mivel az ultragazdagok jó részét hidegen hagyják az erkölcsi aggályok, a Hermes változatlanul a hagyományos kézművesség részének tekinti a Birkin-táskák előállítását.
A státuszszimbólumok pszichológiája
A pszichológia feltérképezte a magyarázatokat a sokaknál a biztosítékot kiverő luxizás mögött.
Lássuk a megértéshez ( nem az elfogadáshoz) kapcsolódó néhány tudományos magyarázatot.
A pszichologuskereso.hu szerint:
Sokan gondolják azonban úgy, hogy aki pszichológiai problémákkal küzd, jobban teszi, ha a kényszeres státusz-bizonyítás helyett megfelelő szakemberhez fordul. Egy-egy Birkin táska vagy ahhoz hasonló luxustárgyak birtoklása csak ideig-óráig hiteti el viselőjével, hogy ezáltal minden rendben van, a belső békéhez ennél sokkal több szükségeltetik.
A ténylegesen hatalmas vagyonnal rendelkező újgazdagok pedig az arisztokrácia szemében sohasem lesznek egyenrangúak, ha a vagyonhoz erkölcsi tartás és társadalmi felelősségvállalás nem társul.
A státuszszimbólumok hajszolása Jókai Mór: „Szegény gazdagok” c. regényét juttatja eszembe. Már Jókai szerint is a valódi boldogságot nem a vagyon, hanem a tiszta lelkiismeret, az erkölcsi tisztaság és a valódi szeretet jelenti.
A cikk végére kívánkoznak Geszti Péter örökérvényű sorai: "Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az, hogy kinek látszol, és minek játszol? Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven, elmúlsz lassan, szépen és csendben."
