„A felfedezés abból áll, hogy az ember meglátja azt, amit más is lát, de olyat gondol el, amit senki más nem gondol”
Szent-Györgyi Albert
A hatodik „i” – Intenció: Lassítsunk!
Az utolsó „i” a teljesebb és gazdagabb élethez Patti Digh szerint a lassítás. Életünk pereg, érdektelenül és felgyorsult távolságból szemléljük a dolgokat, nem teremtünk kapcsolatot a földdel, amikor járunk, sőt sokszor a mozgás irányát sem vesszük észre. Lucy Lippard arról ír, hogy egyenes vonalban való sétálással – eszkimó szokás szerint – megmérhetjük haragunk hosszát. Megtehetnénk valószínűleg ezt szeretetünk megmérésével is. A zarándoklatoknál a gyaloglás minden egyes lépése egy gondolat, önmagunknál valami nagyobb keresése. Mindehhez azonban lassítanunk kell.
A vágyvonalak
A tájépítészek Amerikában így hívják a hivatalos utak mellett kialakult közvetlen, kitaposott utakat. „Ezek a vágyvonalak a vágyódásainkat jelzik, hogy magunk útján járhassunk. Ezen vágyvonalak adhatják a példát életünk saját útjainak kialakításához.” Patti Digh feladatot is ró ránk ennek megvalósításához: „Gondoljunk valamire, ami után sóvárgunk: pl. szeretnénk, hogy a gyerekeink jobban viselkedjenek, működjön a házasságunk vagy befejezzük azt a könyvet, amelyet már 13 évvel ezelőtt kezdtünk írni, vagy hogy lefogyjunk.”
Tíz percig írjunk rövid történetet az alábbi bevezető szavakat használva:
Egyszer volt, hol nem volt…
Mindennap…
De egy nap…
Ezért…
Ezért…
Ezért…
Míg végül…
Azóta mindig…
Ez az egyszerű vázlat keretet ad a történetnek, amelyben felfedezhetjük a lehetőségeket.”
A szerző szerint, ha a vázlat szerint 37 napon át megírjuk az adott nap történetét, a vágyvonalak megjelenését figyelhetjük meg.
Szálljunk le a hajóról!
Ez a tanítás a félelmek legyőzéséről szól. Mindenkinek vannak félelmei, szerencsére kevesebb, mint a mintegy 108 félelmet számláló Mr. Monknak. (Ez egy zseniális sorozat az ATV-n „Monk, a flúgos nyomozó címmel.)
Az írónő diákokkal körbehajózta a Földet. Egyik diákja sohasem szállt ki a kikötőkben. Mint kiderült, félt, hogy eltéved. Digh felajánlotta, hogy legközelebb együtt tévedjenek el. A kérdés elkezdett motoszkálni a szerző fejében: Vajon mi mindentől tartózkodunk az életben félelmeink miatt? „Mit nyerünk azzal, hogy időnként eltévedünk? Mi az, aminek megengedjük, hogy korlátozza a világunkat?” Digh válasza: az eltévedés maga a tanulás. De ahhoz, hogy tanulhassunk, először el kell hagynunk a hajót!
A közmondás maga is korlátozhat bennünket az új utak kipróbálásában és elnyomhatja kíváncsiságunkat, hiszen a „Járt utat a járatlanért…” néha túl erősen működik. Amit mégis célszerű tennünk: Játsszuk azt, hogy tudatos felfedezők vagyunk. Térjünk le az automatikusan követett utakról, ismerkedjünk új helyekkel és emberekkel! Tapasztaljuk meg a felfedezés élményét!
A muszáj hatalmát megtörni
A teendőinket hosszú listán lehet sorolni, fontosakat és lényegteleneket egyaránt. Az idő szorításában képtelenek vagyunk rangsorolni ezeket, csak szorongunk. Az egyszerűsítésre Digh igen egyszerű módszert javasol: a listán levő teendőkkel szembesülve, tegyük fel a kérdést: „Mi az, amit életem árán is muszáj elvégeznem?” A lista rögtön néhány teendőre szűkül. A többit „ássuk el”, ne foglalkozzunk velük, tanuljunk meg nemet mondani.
Élvezzük a tökéletes ételeket!
Mindannyiunk szeretettel és vágyakozva emlékezik azokra az ételekre, melyeket nyugodtan nevezhetünk „vizuális és akusztikai művészeti alkotásoknak.” Az elhivatott, alkotó chéf-ek – Digh megfogalmazásában „nem egyszerűen ételeket találnak ki, hanem emlékeket alkotnak, látványt, hangokat és beszélgetéseket varázsolnak a gránátalmaszósz puszta emlékével, egy banánlevéllel, egy tökéletes tál salsával.”
Az étel csodálata és élvezete Krúdy műveiben jelenik meg legplasztikusabban. Erről a kapcsolódó cikksorozatunkban írtunk.
Itt az idő, ha eddig még nem tettük, értékelni ételünk művészetét és köszönetet mondani az igazi chéf-eknek. Patti Digh tanácsa: Tekintsük magunkat konyhaművésznek és még a legegyszerűbb ételeket is műalkotásként készítsük el! Lassítsuk le azt a késztetésünket, hogy mindent 5-10 perc alatt akarunk letudni.
Ajánló
A könyv szép, szórakoztató és tanulságos. Csak néhány aspektusát tudtam felvillantani. Buzdítani szeretnék mindenkit, hogy olvassa el.
Egy, a könyvben is szereplő Mark Twain idézet jól összegzi az életünk tartalmas megélésével kapcsolatos feladatainkat:
„Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.”
Máté Péter felejthetetlen dala, a „Most élsz”, örökbecsű tanulsággal szolgál, és talán sohasem késő…