Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz (részlet)
Gyakorló szülőként és nagyszülőként számtalanszor beleütközünk neveltetésünk besulykolt sztereotípiáiba, és tekintélyalapon várjuk el a gyerektől a társadalmi elvárás szerinti viselkedést.
Pedig létezik más megközelítés is. Ahhoz hasonló, amit Szabó Lőrinc: „Lóci óriás lesz” c. versében olyan szépen megragad: képzeljük bele magunkat a gyermek helyébe!
Váltsunk nézőpontot!
Ehhez ad segítséget a Montessori módszer.
Ki volt Maria Montessori, a módszer megalapítója?
Ahogy fényképére tekintünk egy intelligens, jóságos, szeretetet sugárzó asszony volt. És azt is tudjuk róla, hogy ő volt az első diplomás női orvos, aki elméletileg foglalkozott szellemi fogyatékos gyermekek oktatásával, majd 1906-ban a gyakorlatba is átvitte tudását a Casa dei bambini (Gyermekek háza) megnyitásával, ahová munkásgyerekek jártak óvodába.
Módszere, melyet azóta is sok-sok gyermekintézmény követ, gyermekközpontú, nélkülözve a poroszos nevelés gyermeki kreativitást letörő elemeit. Módszerének legfontosabb pillére a gyermek természetes lényének megfigyelésen alapuló segítése.
Montessori Műhelye „Gyermekünk érzelmi nevelése” c. interaktív könyv, igen egyszerűen fogalmazza meg, hogy mi is a nevelő felnőtt feladata: „Nekünk csak – a gyermek életkorának megfelelő biztonságos kellékeket, eszközöket kell elhelyeznünk egy tiszta, biztonságos környezetben, kartávolságra a gyerektől, és mindig ugyanoda, hogy ő önállóan, a saját tempójában fedezhesse fel azokat és ismerkedhessen velük addig, ameddig csak szeretne… A felnőtt mindig ott van mellette mint pótolhatatlan és alapvető vezető, példakép és a spontán folyamatok éber megfigyelője, aki iránymutatást ad, útbaigazítja, bátorítja és vigasztalja a gyermeket, amikor akadályokba ütközik.”
Montessori a tanulási folyamatot gyakorlati, nem pedig elméleti oldaláról ragadja meg. „A gyermek egy bizonyos anyag fizikai és funkcionális jellemzőit azáltal ismeri meg, hogy kísérletezik vele; a közvetlen tapasztalás, hibázás, önkorrekció és érzékszervi felfedezés útján tanulja meg napról napra, hogyan épül fel a világ.”
Ahhoz, hogy a gyermek egészséges lelkületű, magabiztos, felelősséget vállalni tudó felnőtté válhasson, szükség van a gyermek érzelmi nevelésére. Ez a nevelés nem egy a gyerekre ráerőltetett, normahalmaz ismételgetéséből álló fegyelmezés, hanem az érzelmek kifejeződéseinek felismerése pl. mit jelent a toporzékoló láb, a könnyek, a harag. A gyermekkel meg kell ismertetni ezeket és elfogadtatni velük, hogy azok megélése teljesen normális.
Lássunk néhány konkrét példát!
Az érzelmek felismerése
Gyurma arcok
Már két éves kortól készíthetünk gyurma segítségével arckifejezéseket. A könyvben találhatók érzelmeket kifejező kártyák. Meg kell kérnünk őt, hogy válasszon ki egyet, és mondja el, milyen érzelmet ábrázol. Irányítsuk figyelmét az arcvonásokra, milyen a szemöldöke, a szája, az orra. Ezután készítsünk gyurmából hasonló vonásokat mutató arcot.
Érzelemkavicsok
4 éves gyermekkel már készíthetünk „érzelemkavicsokat.” Gyűjtsünk együtt lapos kavicsokat, majd mossuk meg azokat. Az érzelemkártyák közül válasszunk ki egyet. 4 kavicsra filctollal rajzoljuk meg a kártyán szereplő vonásokat: az egyikre az egyik szemet és szemöldököt, egy másik szemet és szemöldököt a másikra, az orrot a harmadikra, a szájat a negyedikre. A kavicsok hátuljára tegyünk ugyanolyan jelet, hogy a gyermek össze tudja passzítani az arcvonásokat. A többi érzelmek kifejezésére is készítsük el a 4-4 kavicsból álló készletünket. Jó játék összerakni az egy-egy érzelmet kifejező arcot. Kérjük meg a gyereket, hogy nevezze is meg, milyen érzelmet fejez ki az adott 4 kavics.
Az érzelmek kezelése
Fújd el a haragot!
3 éves kortól színes muffin-papírokból építsünk tornyot. Kérjük meg a haragvó gyereket, hogy vegyen mély levegőt és fújja el a haragját, jó erősen ráfújva az építményre. Ismételjük meg, amíg a gyerek megnyugszik, és jól szórakozik. A gyerekkel nyugodt állapotában megbeszélhetjük, hogy hogyan szembesült a haragjával és hogyan kezelte, milyennek érzi a testét amikor dühös, és mennyit segített a mély levegővétel a feszültséglevezetésben.
Tipord el a szomorúságot!
4 éves kortól a kedvetlen, mélabús, rossz gondolatokat tápláló gyerek szomorúságát igen egyszerű módszerrel lehet megszüntetni. Filctollakkal rajzoljunk 6 különböző színű kört egy kartonra. Ujjfestékkel fessük meg a talpát a választott színnel. Kérjük meg, lépjen az első körbe, nevezze meg, amit érez. Utána ugorjon át egy másik körbe és képzelje el, hogy a negatív érzést hátrahagyja az első körben. „Amikor a kicsi a második körben van, kérdezzük meg tőle. Mit érzel most, hogy beugrottál az új körbe? Kérdezzük egy másik negatív gondolatról vagy érzésről, buzdítsuk arra, hogy ugorjon a következő körbe, és így tovább. Miután végig ugrálta az összes kört, kérdezzük meg tőle, hogy érzi magát, amikor a körökben hátrahagyott szomorú lábnyomokat nézi.”
Ezek a kiragadott példák is szemléltetik, hogy a gyerekkel való szerető foglalkozás, érzelmei vele való megismertetése és kezelése hisztimentes kapcsolattá teszi a gyerekkort. Mindenkinek ajánlom, hogy beszerezze a könyvet és interaktívan foglalkozzon gyermekével.
Egy kis ismertető a Montessori módszerről: