„Miért ne használjuk a képzeletünket, az érzelmeinket arra, hogy mennyországot álmodjunk magunknak?”
Don Miguel Ruiz
Ruiz eme gondolata azt sugallja, hogy kezdj új életet, ahol „nem kell bocsánatot kérni azért, hogy létezel, és bátran lehetsz, aki vagy.” A földi paradicsomot úgy valósíthatod meg, ha elképzeled azt a világot, ahol magadra találsz.
Lássuk - az író szerint - miket kell elképzelni ehhez:
„Képzeld el, hogy szabadon megváltoztathatod az életedet.”
„Képzeld el, hogy nem félsz mások ítéletétől.”
„Olyan életet képzelj el, amelyben senkit sem ítélsz meg. Könnyedén megbocsátasz
másoknak. Nincs rá szükséged, hogy neked legyen igazad, és arra sem, hogy meghazudtolj
másokat. Tiszteled önmagadat és másokat, és ők is tisztelnek téged.”
„Képzeld el, hogy nem félsz szeretni, és nem félsz attól sem, ha szeretnek. Nem félsz attól,
hogy elutasítanak, és nincs rá szükséged, hogy elfogadjanak.”
„Képzeld el, hogy nem szorongsz amiatt, hogy valamit elveszítesz.
Nem félsz attól, hogy a világban élsz, és nem félsz attól, hogy meghalsz.”
„Képzeld el, hogy pontosan olyannak szereted magad, amilyen vagy.
Tudod, hogy úgy vagy tökéletes, ahogy vagy.”
Ha mindezeket elképzeled, ha a szeretet szemüvegén keresztül látod a világot, az író szerint a boldogság földjére érkezel.
És még egy megfogadásra érdemes gondolat: „A boldogság választás kérdése, mint ahogy a szenvedés is az.”
És végezetül egy meditációs gyakorlat a könyvből a boldogság érzéséhez:
„Végy mély lélegzetet, és érezd, amint a levegő megtölti a tüdődet. Érezd, hogy a levegő csupa szeretet. Figyeld meg, hogyan kapcsolja össze a szeretet a levegőt és a tüdődet. Addig tágítsd a tüdődet, míg úgy nem érzed, hogy muszáj kilélegezni. Akkor fújd ki a levegőt és érezd újból a légzés örömét. Valahányszor teljesítjük testünk valamelyik szükségletét, az örömet ad. Csupán az, hogy lélegzünk, elég ahhoz, hogy mindig boldogok legyünk, és élvezzük az életet. Az, hogy élünk, elég. Érezd az élet örömét, a szeretet örömét…”
Azt hiszem, érdemes elgondolkoznunk a fenti idézeten, hiszen amikor a boldogság után kajtatunk, soha nem az jut eszünkbe, hogy ilyen kicsi dolgok megléte felett is érezhetjük az élet örömét. Ez talán akkor válik abszolút igazsággá, ha komolyan megbetegszünk. Fontos lenne ezért mindennap hálát adni annak, akinek égi fennhatóságát elismerjük, hogy élünk, és hogy rajtunk áll, hogyan.
Búcsúzzunk egy szép képpel ezen szép gondolatoktól:
