Néhány szó az életközepi válságról

Az idősödésnek (...) az a jó része, hogy az ember elkezd gondolkozni olyan dolgokról, amikről korábban kevésbé. Az életéről, mindarról, ami körülötte zajlik - és eközben bölcsebbé válik.

Endrei Judit

Bagdy Emőke professzort nagyra becsülöm. Életem első IQ tesztjét ő készítette munkahelyemen, majd egy időben oktató-kollégák voltunk a Károli Egyetemen. Legutóbbi kötete, melyet összegező műnek szánt “Elmondani a világot, amelyben élek…” címmel adta ki. Ebben sok értékes gondolatot találtam a “midlife crisis” (életközepi válság) megéléséhez.

Ezekből adok közre néhány érdekes meglátást és megállapítást.

A könyv idézi a két nemre jellemző változásokat Gould nyomán. 

A két nem között igen jelentős, majd hogy nem ellentétes irányú változások következnek be az életközép idején. (Ezt az időszakot szakemberek 45-60 év közötti időszakra teszik) Ennek tudatosítása azért is lényeges, mert a párkapcsolatokban ennek figyelmen kívül hagyása drámai helyzeteket eredményezhet. Roger Gould a nagyon szembetűnő változásokat táblázat formájában is közreadja.

• Míg a férfiak esetében ezidőtájt az autonómia fontosabb, addig a nőknél lényegesebbé válik a kapcsolódás.
• Míg a férfiaknál a feminin vonások ébredeznek (kevésbé verseng, kevésbé agresszív), addig a nők maszkulinabbá válnak ( az anyaszerepből kevesebb, a szexfunkció apadtabb, a kalandvágy és a fantázia nagyobb.)
• Nyomon érhetjük azt is, hogy a férfi a bús beletörődés állapotába kerülhet, teljesítőképessége korlátait érzékeli ( …amit elért, ennyi.) Ezzel ellentétben a nők ilyen időszakban fognak bele a karrierépítésbe (munkavállalás, tanulás, politizálás.)
• A férfiak introvertálódnak ( lassulás, hobbiválasztás, kényelem keresés), a nők kinyílnak a kapcsolatok felé (intenzívebb kapcsolati élet, frissesség, új élvezetek, művészetek felé fordulás),
• A férfiak befelé fordulásának következményeként felszabadultabb érzelmi élet és érzékiség a jellemző, a gyengédség a kapcsolatok (barátság) fontossága megnövekszik.A nők önérvényesítőbbé válnak, dominánsabbak lesznek és kevésbé jellemző rájuk az érzelmesség.

Bagdy Emőke szerint ezek a sarkított magatartásbeli jellemzők arra sarkallják mindkét nem képviselőit, hogy az újrakezdésben vagy vágyaik megváltoztatásában gondolkozzanak.

A férfiak kapuzárási pánik következményeként beléphetnek egy új szerelembe.A nők ezzel szemben negatív vonásokat vehetnek fel, elsárkányosodhatnak, agresszív, parancsolgató, nehezen összeférő személyiséggé válhatnak. Ez ördögi kör, mert a női viselkedésbeli változások sokszor még jobban arra indítja a férfit, hogy eltávolodjék eddigi életétől, és egy másik kapcsolatba kezdjen.

Nagyon érdemes hát magunkba nézni ahelyett, hogy azon siránkozunk, hogy idősödünk. A pozitív öregkor modellje sokak számára jelenthet kiutat a pesszimista hozzáállásból.

5 féle kiút különböztethető meg az életközepi krízis megoldására:

1. A tagadó nem veszi tudomásul életkorát, képességeit és az erő csökkentést. Ez pl. fizikai korlátok figyelmen kívül hagyásánál akár baleseteket is okozhat.

2. Ifjúságkeresők - próbálják annulálni a megélt időt, “Vissza az ifjúságba!” törekvés - kalandok, megszállottság, új élet, új szerelem irányába hajszolja őket.

3. Öntökéletesítők - teljes figyelmükkel harcolnak a korosodás nyomai ellen, sok energiát fektetnek abba, hogy “szépek, egészségesek, vidámak, okosak” legyenek.

4. Önrombolás - a legveszélyesebb megoldás, igazi tévút. Amikor valaki rádöbben, hogy már nem tudja megvalósítani gyerekkori álmait, és magát büntetve, kétségbeesésében drogokhoz vagy italhoz fordul, sőt öngyilkossági gondolatai is támadnak.

5. Ugyancsak önsorsrontó “megoldás” a depresszióba való menekülés, amikor kilátástalanul, erőtlenül vergődik az életközepi válságba kerülő.

A két utolsó “kiút”-ból való kilábalás szakemberhez fordulásért kiált.

Minthogy már szerencsésen túléltem ezt a periódust, papírra vetem az én tanulságaimat.

Biztosan nem jó, ha szélsőségekben gondolkozunk. Nem kell 20 évesre maszkírozni vagy operáltatni magunkat, de nem is kell beleöregednünk az életközépbe. Ne is hívjuk ezt a periódust “válságnak”, hiszen ha jól csináljuk, akkor természetes életszakasz, nem pedig ijesztő krízis.

Mi is az arany középút?

• Ha eddig nem tettük, fordítsunk gondot táplálkozásunkra, mozgásunkra, pihenésünkre, mert ha ezt nem tesszük, betegen már nem sok esélyünk marad a kiegyensúlyozott boldog időskor elérésére!
• Ne ragadjunk bele az olyan munkába, ami csak megalkuvással jár, minden “flow-élmény” nélkül. Ha tudunk, változtassunk, vagy ha nem, akkor szabadidőnket töltsük el önmegvalósítással!
• Hagyjunk magunknak időt az elégedett, boldog pillanatok, az egyszerű örömök megélésére!
• Ne búslakodjunk azon, hogy egy-egy gyermekkori álmunk nem vált valóra, keressünk megvalósítható “kárpótló” célokat!
• Ne gondoljunk arra, hogy “ebben a korban már” nem kell igényesen felöltözni, hajunkat, bőrünket a legjobb formában tartani. Ahhoz, hogy önmagunk legjobb változata maradhassunk, keressünk nem időigényes, pénztárcabarát szépségápolási - harmonikus megjelenési praktikákat!
• Sugározzunk hálát mindaz iránt, amit már magunkénak tudhatunk!
• Éljük meg úgy ezt az életszakaszt, mint egy kihívást, hasonlítsunk ebben fiatalkori önmagunkra!
• És végül: Gondoljunk arra, hogy amennyiben kiegyensúlyozott életet élünk, az idősödés, majd az időskor sem lesz rémálomszerű dráma sem számunkra, sem szeretteink számára!

Egy ilyen táj még a borús kedvű idősödőket is megvigasztalja: